A hit még senkit nem tesz jó emberré

Rostás Eni | 2015. február 01. |

het_konyve1_1_9.JPG

„Az ember fiatalkorában egyszerűnek látja a világot” – indítja debütáló könyvét Rachel Urquhart, ám már az első oldalak után kiderül, hogy a világ mégsem olyan egyszerű. Bűn és bűnhődésregénye arról mesél, hogyan magasztalja fel, majd teszi tönkre egy zárt közösség a soraiba érkező idegent, pusztán azért, mert nem hajlandó beállni az általa diktált sorba. A hét könyve A látnok, ami úgy mesél barátságról, árulásról, gonoszról és titokról, hogy azt a tizenkilencedik századi Massachusetts-ben és a huszonegyedik századi Budapesten egyaránt megértsék.

Az otthonról való elmeneküléshez egyetlen irány létezik  az előre. Még akkor is, ha már nincs mitől félnünk, mert démonaink a lángok martalékává váltak, és nem sanyargatják tovább testünket. May Kimball és családja számára az előre a sékerek zárt, fullasztó, és a kívülállók számára egzotikus világába vezet, a Remény városába, ami otthont ad árvagyereknek, szegénynek. A szektatagok fivéreikként és nővéreikként kezelik a befogadott gyerekeket, és 18 éves korukban döntés elé állítják őket – választhatnak, hogy a közösséggel maradnak-e, vagy visszatérnek a világi életbe.

A sékerek azoktól a szektán kívüli emberektől kapták a nevüket, akik végignézték eksztatikus istentiszteleteiket, amelyeken rázkódva (shake), forgolódva próbálták levetkőzni magukról a bűnöket és a gonoszt. A mozgalom alapítójának „szeretett anyjukat”, vagyis az angol Ann Lee-t tekintik, aki 1774-ben, vallási üldöztetés miatt hajózott Amerikába, és aki követői számára megtestesítette Krisztus második eljövetelét. A gyülekezet a világtól elszeparáltan működik, hitük három alappillére a közösségi élet, a cölibátus és a gyónás. A szektatagok öltözködése uniformizált, a nők hajukat szorosan főkötő alá simítják, nyakukat magas gallérral fedik el, nehogy kísértésbe vigyék férfitestvéreiket. A fivérek és nővérek elszeparáltan élnek és dolgoznak, és sosem beszélgethetnek négyszemközt egymással – még akkor sem, ha a közösségbe kerülésük előtt rokoni kapcsolatban álltak egymással. Bár a sékerek és a kicsit alaposabban dokumentált amisok között látszólag számos hasonlóság van, hitük és életmódjuk jelentősen különbözik. Míg a kor technikai vívmányait előszeretettel alkalmazó, a nemek közti egyenlőséget hirdető sékerek főbenjáró bűnnek tekintik a szexualitást, a haladást elutasító, nemek közti egyenlőségben nem hívő amisok vállalhatnak családot.

A tinédzser Polly még fel sem fogta igazán, hogy a kezéből kicsúszó régi üveglámpa okozta velejéig romlott, erőszakos apja halálát, máris új traumák érik. A szigorú séker szabályok miatt el kell búcsúznia anyjától, és öccsét, Bent is elszakítják tőle. A súlyosan traumatizált, és erős bűntudattal élő lány Charity nővérrel kerül egy szobába, akit minden különbözőségük ellenére hamar az első barátjának nevezhet. Miközben Charity megtanítja neki, hogyan legyen jó séker, ő felvillant valamit abból a világból, ahonnan szobatársa önként zárja ki magát, hogy elnyerje a hőn áhított üdvösséget. Pollynak ez már első séker táncszeánszán sikerül – ahogy a regény elején a séker iskoláslányok, ő is meghallja az angyalszárnyak suhogását, és látomása a közösség egyik legfontosabb tagjává emeli. Látnok lesz, akit személyesen Ann Lee választott ki, hogy tolmácsolja követőinek, a gonosz a közelben ólálkodik  bár akkor még fogalma sincs, hogy a gonosz sokkal közelebb van, mint gondolná. Megfertőzi mindennapjait, álmait és a Remény látszólag tökéletes városát. Mérföldekkel arrébb Simon Pryor, a fiatal rendőrnyomozó leparkolja lovát a néhai Kimball-tanya elszenesedett, hamuszürke maradványai mellett.

Rachel Urquhart: A látnok

Fordította: Gebula Judit, Scolar, 2014, 336 oldal, 3950 HUF

 

Urquhart párhuzamosan gördíti előre a történetet Polly Kimball, Charity nővér és Simon Pryor életét bemutatva. A nővér szenvedélyesen, az isteni útmutatást követve, a rendőrnyomozó pedig egy Haneke-hőshöz hasonlóan az olvasóhoz kiszólva monologizál, ám Polly története minden fejezetben leíró marad  az újabb látomásokról, a vidám pillanatokról és a titokzatos görcsökről Charity nővér beszámolójából értesülünk. Látnoki pozíciójával Polly nemcsak társai feltétlen tiszteletét, de néhányak ellenszenvét is kivívja, a leghangosabb, legfanatikusabb hívőkről pedig kiderült, hogy ha a felebarát elfogadásáról van szó, már nem is akkora az a bizonyos szeretet. Urquhart nem simítja bele hősét új szerepébe, és piedesztálra is csak azért emeli, hogy egy jól időzített pillanatban a mélybe lökhesse. Közben végig okosan adagolja a suspense-t, és az olvasóra bízza a lány fiktív, vagy valós révületeinek értelmezését. Miközben a démonok a lelkét marcangolják, a közösség vezetőjében, az idős Agnes nővérben felébred a gyanú, hogy a Látnok talán nem is az, akinek mondja magát. Kettejük párbeszédei a regény legerősebb jelenetei, és bár Polly nem próbálja védeni magát, a feszültség legalább úgy vibrál közöttük, mint Meryl Streep és Philip Seymour Hoffmann között az amerikai dámaíró, John Patrick Shanley Kételyének kulcsjelenetében.

Urquhart történetében senki nem fekete-fehér, legyen az jóságosként tetszelgő közösségi vezető, vagy társai megsegítésére felesküdött nővér. Ha megrajzolnánk a szereplők érzelmeinek fejlődési görbéjét, jelentős csúcs- és mélypontokat kapnánk  gondtalan extázis és reménytelen kínok váltanák egymást. Bár Polly megjárja a poklok poklát, Charity pedig a hitét követve villantja meg személyiségének szélsőséges oldalait, a legizgalmasabb fejlődéstörténet mégis a Remény városának kapuin kívül zajlik. Simon Pryor, akit a körülmények tettek szolgává, cinkostárssá és bűnössé, egy kiégett tanya tulajdonosa után kutatva találja meg belső békéjét.

A regény nagy hangsúlyt fektet a nőiség és a testiség kérdésére – míg Polly apja alkoholszagú, ziháló emlékével küszködik, Charity nővér a testén váratlanul megjelenő vörös indák valódi jelentését kutatja. Egy olyan közösségben, ahol a test legalább olyan súlyos bűnök hordozója, mint a lélek, ahol társaik kirekesztő haragja vár a tilosban járó fivérekre és nővérekre, és ahol a férfiak éjszakánként speciális kötésekkel fojtják el sikamlós vágyaikat. Urquhartnak sikerül életet lehelnie egy ma már csak elvétve működő közösségbe, és nemcsak Polly életét, de a regényt is látomásossá tennie.

A látnok nyomokban Kim Leine (interjúnkért IDE kattints) csodálatos nagyregényére, A Végtelen-fjord prófétáira emlékeztet – az egyik nyom a zárt közösség dinamikájának bemutatása, a másik, sokkal fontosabb nyom pedig a történetmesélés. Végre egy sodró, lendületes sztori, ami kellőképpen egzotikus, izgalmas és ismeretlen ahhoz, hogy miután letettük, még órákat töltsünk a Google előtt a sékerek titkai után kutatva. (Például olyan remek dolgokra bukkanhatunk, mint a ma is aktív maine-i közösség kagylószuflé-receptje.) „(…)a könyvekben az ördög lakozik, s csak bűn és fantazmagóriák áradnak belőle” – bizonygatja Charity nővér, és nem is téved nagyot. Urquhart prózája sötét, szenvedélyes, és fantáziadús, ritkán olvasni ennyire kiforrott, komplex első regényt.

tumblr_ni8druxi6y1qc8wzso2_500.jpg

(Pluszpont a Scolarnak, amiért megtartották a csodaszép eredeti borítót, ami egyben remek sleeveface-alapanyag is.)

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.