„A magyar nyelv és irodalom tantárgy kötelező törzsanyagában csak lezárt, biztosan értékelhető életművek szerepelnek. Ezen felül, a választható órakeret terhére a tanár szabadon beilleszthet kortárs alkotókat, műveket a tananyagba” – szögezi le az 5-8. osztályosok kerettanterve. Utóbbi eléggé konkrét, bár időről időre ad egy minimális mozgásteret: felsőben a magyar vagy világirodalmi ifjúsági regény kategóriában a tanárok például négy mű közül választhatnak, ezek: Jules Verne: Kétévi vakáció / Tonke Dragt: Levél a királynak / Mándy Iván: Az enyedi diák / Csukás István: Vakáció a halott utcában. Utóbbi 1976-ban jelent meg eredetileg, 1979-ben ifjúsági filmet forgattak belőle Újpesten (itt megnézhető néhány fotó a helyszínekről), és egy kalandos nyomozás történetét meséli el. Csukás István életművét egészen február végéig biztosan nem mondtuk volna lezártnak, hiszen élete végéig rendkívül aktív volt. „Tele vagyok tervekkel, van munka és inspiráció bőven” – mondta másfél éve a Könyvesblognak. A február 24-én elhunyt Csukás még be tudta fejezni a Süsü-sorozat harmadik részét, és megérhette azt is, hogy újra bekerült a NAT-ba (ahogy néhány éve azt is, amikor kikerült belőle). Mi pedig most újraolvastuk a Vakáció a halott utcában című regényét, melyet a szeptemberben életbe lépő NAT és kerettanterv miatt valószínűleg sok iskolában fognak majd a magyarórákon olvasni és elemezni.
Mindenesetre, ha csak az első mondatból kellene kiindulni, akkor inkább tippelhetnénk egy egzisztencialista regényre, mint egy ifjúsági műre („Az idei június olyan bágyadt volt, mint egy díványon fekvő, fejfájós, középkorú nő.”), a nagy nyári unalom viszont a történet szerint katalizátorként hat a főszereplő Gergőre, aki egyik reggel felfedezőútra indul új lakóhelyén, egy frissiben felhúzott lakótelepen. A helyszín egy hibrid közeg, hiszen már állnak és épülnek a toronyházak („óriási fehér csontvázukon parányi emberek nyüzsögtek, hegesztő kék fénye villogott a magasban, mintha szentjánosbogarak röpködtek volna”), viszont nem bontották le a régi utca néhány házát. A lakók már elköltöztek belőle, néhány környékbeli gyerek pedig birtokba is vette őket. Gergő hamar barátságot köt velük, és együtt próbálják megfejteni, kik lakhattak a régi Bab utcában, milyen kapcsolat fűzhette őket egymáshoz, és vajon ki lehetett az a titokzatos Jolán, akinek Nándor a falon hagyott üzenetet. A kalandok akkor vesznek éles fordulatot, amikor egy holttestet találnak a kihalt („halott”) utcában. Egyből mindenki gyanús lesz, a környéken újságot áruló mogorva Kakula Zé éppúgy, mint az inspirációért a kihalt utcában ténfergő hangjátékíró, az alkotói válsággal küzdő író prototípusaként feltűnő Gajzágó István. A gyerekek szabályos nyomozást indítanak, melynek fontos része a konspiráció, a megtévesztés és a szerepjáték, és amelyben a felnőttek legfeljebb fontos mellékalakokként tűnhetnek fel.
A regény helyszíne Óbuda, ahol Csukás István is évtizedekig élt. Az író egy korábbi interjúban is elmondta, hogy a Keménykalap és krumpliorr forgatásakor is azért választották helyszínül, mert az építkezéseken itt találkozott a régi meg az új.
„Megvoltak a régi utcák végig, a régi házak, de mögöttük gigantikusan sorakoztak a tízemeletes épületek. (...) A filmben nagyon döntő a helyszín. Ezzel, ha akarom, vallomást tettem Óbuda szeretetéről is. A Vakáció a halott utcában szintén Óbudán játszódik, és ott már ki is aknázom, amit az előbb mondtam.”
Hogy ez mennyire fontos gondolat volt már a Vakáció…-ban is, azt jól mutatja, hogy háromszor is felbukkan benne („Az új elsöpri a régit. De a régi sem vész el! Átnyúlik az újba. Így a régi egy kicsit új lesz, az új meg régi.”), a gyerekek viszont nosztalgikus merengés helyett elsősorban kalandot látnak a régi és az új találkozásában. A figurák Csukás többi regényéhez hasonlóan most is eredetiek, a mellékszereplők ugyanakkor az egyetlen Gajzágó kivételével elnagyoltak, még a kulcsszereplőnek számító Kakula Zé motivációi is homályban maradnak. Teljesen érthetetlen az is, hogy miért egy nyugdíjas korú asszony a regény egyetlen női szereplője – a lányok vajon nem játszottak a szabadban akkoriban?, vagy nem szerették a kalandokat?, vagy nem tudtak volna beilleszkedni egy fiúcsapatba? A válasz nyilván minden esetben az lenne, hogy „de, igen!”, ezért is fájó annyira a hiányuk.
A szöveg dinamikus, bár helyenként széttartó – például a nyomozati szakkönyvből átemelt részek, még ha fiktívek is, megakasztanak az olvasásban, ahogy Gajzágó monológjai is kilógnak a történetből. Ezenkívül biztosan lesznek olyan kifejezések, amelyeket muszáj lesz egy mai gyereknek elmagyarázni (minek kellett tantusz a telefonáláshoz? vagy mi történt, amikor Csombor „gyorsan lekáderezte” Gergőt?), ez viszont nem feltétlenül baj. A műfaji elemek felhasználása mellett/dacára a könyv inkább kalandregény, mint gyerekkrimi, még ha a végén az író természetesen nem marad adós a feloldással sem. Csukás gyerekszereplői minden esetben maguk keresik és teremtik meg a kalandos közeget: a korabeli kritika a grundregényekkel hozta összefüggésbe a Vakációt…-t, és abban az értelemben mindenképp igaza van, hogy Csukás István más ifjúsági regényeihez hasonlóan ennek a könyvnek a gyerekszereplői is olyan szabadság birtokában teremthetik meg a saját belső szabályrendszerrel működő világukat, ami ma már a rengeteg korlátozás, tiltás, féltés miatt sokszor szinte elképzelhetetlen.