Az Ölelj meg!-sorozat könyveinek szerzője, Shona Innes klinikai szakpszichológus, aki rövid, színes köteteivel az egészen kicsi gyermekek pszichológiai ismereteinek bővítésére vállalkozik. Ez az ismeretterjesztés természetesen nem elméleti, sokkal inkább az életkori sajátságok figyelembevételével történő gyakorlati jellegű tanácsadás, segítség. A rövid, rajzokkal teli képeskönyvek
az érzelmek megélésében, megértésében és kifejezésében segítik az óvodáskorú, esetleg még fiatalabb gyerekeket.
A sorozatban volt már szó többek között a haragról, a rosszkedvről, a családról, a barátságról, a legújabb rész pedig a fejünkben sokszor kaotikusan áradó gondolatokkal foglalkozik (olvass bele ITT).
A gondolatok kertje a sorozat más darabjaihoz hasonlóan gyönyörű kötet, mely abban segít a gyerekeknek, hogy képesek legyenek eligazodni gondolataik sokasága között, hogy hatékonyan le tudják csendesíteni egyre sorjázó, áradó gondolataikat. A mindfulness gyakorlatát közvetíti, a tudatos jelenlét megélését tanítja meg, melynek során csak figyeljük a dolgokat, ahogy keletkeznek és elmúlnak, anélkül, hogy magukkal rántanának, elsodornának minket az események. A kisgyermek (és nem mellesleg a szülő is) megtanulhatja, hogyan lehetséges hagyni átáradni magán a gondolatokat, kapcsolódni a gondolataihoz úgy, hogy pár lépés távolságot tart tőlük. Mindez egyfajta meditációs tevékenység is, ahogyan a könyvben is megjelenik:
„Ahhoz, hogy be tudj lépni ebbe a kertbe, nyugodtan kell üldögélned. Érezni fogod, hogy a hasad lassan emelkedik és süllyed, ahogy beszívod és kifújod a levegőt.”
Ez a jelenlét, ennek a figyelemnek az elsajátítása nagyon sok mindenben segítheti a gyerekeket, fejleszti például a koncentrációs képességet, a memóriát, az érzelmek irányításának képességét és a stresszkezelését is. Ez így persze nagyon tudományosan hangzik, de a kis olvasók nem direktben kapják ezt a tudást, ezt a gyönyörű képekbe csomagolt segítséget, hanem nagyon természetes és közvetlen szól hozzájuk az elbeszélő. A könyv főhőse, akivel azonosulva bejárják ezt az utat, egy tüneményes kis mackó, aki maga is birkózik ezerféle gondolatával. A gondolatok sokaságát egy burjánzó kerthez hasonlítja a gyerekeket egyes szám második személyben megszólító narrátor. Ez a fejünkben létező (megfoghatatlan, mégis nagyon valóságos) kert maga a burjánzó rendetlenség, ugyanakkor a szépség, a sokféleség terepe is. Ez az üzenet talán nehezebben vihető át nyelvileg, de a színes, kedves, elképesztő idillt teremtő rajzok legalább annyit segítenek, mint maga a szöveg. A könyv illusztrátora ez alkalommal is Agócs Írisz (a külföldi kiadásokban is az ő rajzaival jelennek meg a pszichológusnő könyvei), akinél elbűvölőbb világokat kevesen tudnak teremteni.
A történet abból a metaforából bomlik ki, hogy
a gondolataink és az érzelmeink egy hatalmas (virágos)kert részei,
minden gondolatunk egy-egy gyönyörű, színes virág, a kert pedig olyan hely, amit fel lehet fedezni, részekre lehet osztani, lehet benne gyönyörködni, és egyáltalán nem kell benne eltévedni, ha hagyunk időt a szemlélődésre. Szél Dávid pszichológus utószavában a lelassulás, az elidőzés képességét emeli ki, melyet a kis mese fejleszthet, és melyre napjaink gyermekének talán nagyobb szüksége van, mint valaha.