Ami a cseh gyerekeknek Mach és Sebestová, az az angoloknak Max és Sally, nekünk pedig Matyi és Sári. A rajzfilmrajongóknak pedig Kukonya és Berkó, de erről majd később. Miloš Macourek meséi és Adolf Born illusztrációi olyan elválaszthatatlanok, nevük annyira összeforrt, mint itthon mondjuk a Janikovszky-Réber vagy a Csukás-Sajdik szerzőpárosoké. „A Born-Macourek páros alighanem a cseh Óperencia egyik csúcsa lesz mindig is, és ebben mindkettőjüknek egyforma érdeme van” – mesélte megkeresésünkre Kocsis Péter műfordító. Neki köszönhetjük, hogy Matyi, Sári és a varázslatos telefonkagyló kalandjai már magyarul is elérhetőek és lapozgathatóak.
Miloš Macourek és Adolf Born történetei Csehországban igazi klasszikusoknak számítanak, a könyvekből készült rajzfilmeket a mai napig rendszeresen vetítik az ottani tévécsatornák. Ezeket a rajzfilmeket a nyolcvanas években a magyar gyerekek is láthatták, igaz, akkor még Kukonya és Berkó címen futottak a mesék, a köztudatba azonban ezek a nevek nem igazán szivárogtak át. Itthon néhány éve a Könyvmolyképző is kiadott egy kötetnyit a két gyerek kalandjaiból, akkor még Mach és Sebesztová címen, a sorozatot most újraindító és gondozó Pagony azonban a névmagyarítás mellett döntött; utóbbi nem teljesen szokatlan, hiszen a holland Jip és Janneke is Janó és Janka néven folytatja hazai pályafutását. A kiadó szerint a döntés mellett szólt az is, hogy a Mach és Sebestová vezetéknevek, és itthon kevésbé megszokott, hogy így emlegessenek egy gyereket, arról nem is beszélve, hogy a magyar olvasók számára nehezebb is kiejteni őket.
A Pagony összesen négy könyvet szentel Matyi és Sári iskolai, vakációs, világ körüli és történelmi kalandjainak. Meg persze a letépett telefonkagylónak, melybe elég elmormolni a kívánságunkat, máris teljesül. A kívánság csak egy felnőtt számára lehet abszurd, a gyerekeknek azonban teljesen logikusnak hangzik. Elvégre Matyi és Sári hogyan ismerhetné meg jobban a nyulak életét, ha nem úgy, hogy pár órára ők maguk is nyuszivá változzanak? Vagy mégis honnan tudhatnák meg, hogyan ette a neandervölgyi a mamuthúst (főzve vagy sütve, vörös áfonyával vagy krumplisalátával?), ha nem vegyülnek el közöttük? Így Matyi és Sári mormol, kíván és utazik: az őskorba, máskor egy kalózhajó belsejébe, vagy akár a Slitty-Slatty nevű bolygóra. A kalandokhoz ugyanakkor nem feltétlenül kell nagy távolságokat megtenniük, néha egy-egy beteglátogatás vagy állatkerti kiruccanás is rejthet meghökkentő pillanatokat.
Miloš Macourek-Adolf Born: Matyi és Sári az iskolában
Fordította: Kocsis Péter, Pozsonyi Pagony, 2015, 148 oldal, 3052 HUF
Matyi és Sári történeteiből ugyanis az derül ki, hogy időnként a legbanálisabb élethelyzeteknek (például, hogy egy bácsi elveszíti a szemüvegét a parkban) köszönhetjük a legvarázslatosabb pillanatokat. Olyan apróságokat, amelyek felett rendszerint elsiklik a figyelmünk, miközben ott vannak körülöttünk, csak éppen elfelejtettük észrevenni őket. Macourek és Born azonban nem felejtett el gyereknek lenni, az ő szűrőjükön keresztül ráadásul a legabszurdabb csodák is az élet természetes velejárójának hatnak.
Mindehhez persze kellett az a finom derű és az a leginkább talán Hrabalhoz köthető humor, amely Born illusztrációiból árad, de amely Macourek szövegét is rendre át- meg átszövi. Mert egyszerűen nem lehet röhögés nélkül kibírni, hogy a neandervölgyit, akibe Matyi és Sári belebotlik az őskori sétájukon, Hulánek Ferencnek hívják, és állandóan tüsszög a jégkorszaki klíma miatt, vagy hogy a kalózok aranyán végül egy igazi elefántot vásárol az iskola, melyet aztán a komplett biológia szakkör tudományosan megfigyel.
„A humor a cseh lélek alapja. Nem a cinizmus, hanem a humor és az irónia” – vallja Kocsis Péter, aki magyarra fordította Matyi és Sári történeteit. A műfordítót a mesék időtlenségéről, stílusról, nyelvről és a saját kedvencekről faggattuk.
Mikor találkozott először Mach és Sebestová, azaz Matyi és Sári történetével?
Elég régen volt – bár nem annyira a történettel, hiszen akkor még alig beszéltem csehül, mint inkább annak grafikai világával. Már fiatalon sokat utaztam Prágába, és gyönyörködtem az ottani gyerekkönyvekben. Adolf Born képvilága pedig egyszerűen lenyűgözött, könyveit azóta is gyűjtöm, felnőtt- és gyerekköteteit egyaránt. Van egy nagyon régi Mach és Sebestová kiadásom is, még abból az időből, amikor nem terveztek folytatást. Előbb nézegettem, mint olvastam őket.
Mi volt először, a rajzfilmsorozat vagy a könyv? Egyáltalán: hogyan tekintenek erre a mesére jelenleg Csehországban? Van esetleg olyan magyar mese, amelynek a kultuszával, fogadtatásával párhuzam vonható?
Természetesen a könyv volt előbb. De igazi klasszikussá vált a belőle készült rajzfilm is. Egyiken sem fog az idő, a könyveket úgy kétévente újra és újra kiadják, a rajzfilmeket pedig a mai napig rendszeresen vetítik a tévében. Nem hinném, hogy van olyan gyermek vagy akár felnőtt, aki ne ismerné őket és a varázslatos telefonkagylót. A könyvből egészestés gyerekfilm is készült, valódi szereplőkkel. Csehországban egyébként a legnépszerűbb magyar rajzfilm mindmáig a Mézga-család, nem véletlenül – a csehek imádják a színvonalas humort.
Ez a mese már több mint harmincéves, most olvasva azonban olyan érzésünk támad, hogy cseppet sem „öregedett”. Mi lehet ennek az oka? Műfordítóként hogyan jellemezné Miloš Macourek szövegét?
Először is, a szerzőpáros sem fiatal: Macourek 1928-ban született és 2002-ben halt meg, Born 1930-ban látta meg a napvilágot és szerencsére még köztünk van. Macourek szövegei valóban időtlenek, de azért itt-ott kell rajta változtatni a magyar olvasók számára, jóllehet ennek oka inkább a cseh és magyar nyelvezet, nyelvi szokások eltérésében van (magázódás, idegen szavak használata stb.). Meg hát, lássuk be, a mai gyermekek már azt sem igen tudják, mi is az a telefonkagyló, amire az egész mese épül. Macourek nyelvezete zseniális, nem csak ebben a könyvben. Stílusa nagyon egyedi, pörgős, humoros, lényegre törő, nem kevés iróniával fűszerezve. Ez minden írására vonatkozik.
A humor általában mennyire fontos része a cseh meséknek?
Ó, a humor a cseh lélek alapja. Nem a cinizmus, hanem a humor és az irónia. Felnőtteknél, gyermekeknél, hétköznapokban, irodalomban, művészetben, mindenütt. Talán ezért is szeretem annyira ezt az országot.
Macourekről viszonylag keveset tudnak a magyar olvasók – ön szerint mi az, amit mindenképp érdemes megemlíteni róla?
Ez elég hosszú választ igényelne, talán elég annyi, hogy a Born-Macourek páros alighanem a cseh Óperencia egyik csúcsa lesz mindig is, és ebben mindkettőjüknek egyforma érdeme van. El sem tudnám képzelni Macourek szövegét egy másik illusztrátor műveivel. Macourek eredetileg dráma- és forgatókönyvíró, költő. Számos közös könyve van Adolf Bornnal, a legismertebb talán a Zsofka majom, amelyet talán ugyancsak megismerhetnek egyszer a magyar olvasók. Az ebből készült rajzfilm is a klasszikusok közé tartozik Csehországban.
A most megjelenő első kötetből van kedvenc története?
Azt hiszem, nincs ilyen. Egy rajongó olvasó azt mondta egyszer nekem, hogy az egész család sajnálta, amikor a kötet végére értek. Én ugyanígy vagyok minden fejezettel, az egész könyvvel, és persze a fordításával is. Szerencsére lesz még folytatás, reményeim szerint. Na jó, fordítóként nagyon élveztem a Slitty-slatty bolygós fejezetet.