Pontosan egy éve, 2020. február 24-én hunyt el Csukás István, akiről tudni lehetett, hogy haláláig írt, dolgozott. Amikor 2018-ban otthonában meglátogattuk, ezt mesélte: „Tele vagyok tervekkel, van munka és inspiráció bőven. Soha nem unatkoztam, mindig örömet találtam a gyerekirodalomban szakmailag, és segített teljes életet élni is. Elképesztő hitet kap az ember, amikor gyerekekkel találkozik, ők még tényleg fantasztikus közönség. Ha egyáltalán kérek valamit a sorstól: időt. Mert a többi már megvan.”
Csukás István 1936. április 2-án született Kisújszálláson: fiatalon hegedűművésznek készült, majd költőként kezdte irodalmi pályafutását, hírnevet és népszerűséget pedig a gyerekeknek szóló művei hoztak neki. Alkotói hitvallását interjúnkban így fogalmazta meg:
„Nincs bennem két ember, akik féltékenykednek egymásra, inkább úgy szoktam mondani, hogy két szárnyam van, az egyik a vers, a másik a mese, és szépen repülök.”
Valószínűleg nincs olyan magyar kisgyerek vagy szülő, nagyszülő, aki ne találkozott volna a meséivel, amelyekből számos rajzfilmsorozat, bábjáték, színpadi előadás, film készült. Szövegei szállóigévé váltak („Itt van, megjött Bagaméri, ki a fagylaltját maga méri!” / ”A kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a lapos csokoládét és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon.” / „Én vagyok a híres egyfejű”), könyveit otthon és az iskolákban is olvasták. (Tavaly újraolvastuk a Vakáció a halott utcában című regényét, kritikánkat ITT olvashatjátok.)
Már életében elneveztek róla egy általános iskolát (Teskándi Csukás István Általános Iskola) és egy színházat (Balatonszárszói Csukás Színház). De létezik Pom Pom Játszótér, Mirr-Murr Bölcsőde, és Csukás István-díj is. Bagamérinek pedig még szobrot is állítottak. Halála után Balatonszárszón állítottak szobrot Csukás Istvánnak.
Ha még több érdekességet szeretnétek olvasni Csukás Istvánról, IDE kattintsatok!
ITT pedig megnézhetitek az íróasztalát.
Nyitókép: Valuska Gábor