A szavak nélkül képeskönyvnek nincs igazán hagyománya Magyarországon, szülőként még mindig erősen szövegcentrikusak vagyunk, miközben más országokban óriási népszerűségnek örvendenek az úgynevezett silent book-ok. A műfajnak nincs is igazán magyar neve, egy korábbi cikkünkben például ezt írtuk róla: „(…) fordíthatnánk akár némakönyvnek is, ez azonban félrevezető, hiszen ezek a kötetek nem némák, hanem a vizualitás nyelvével mesélnek el egy történetet, és az sem baj, ha ez a történet minden egyes alkalommal másképp hangzik el”.
Rofusz Kinga Otthon című könyve alapjáraton egy költözés krónikája, hiszen az abban szereplő család eladja a régi házát és egy újba költözik, viszont mindemellett az elengedésről és az újrakezdésről is mesél. Korábbi interjúnkban Rofusz Kinga így jellemezte az Otthont: „A könyv egy kisfiú szemszögéből mutatja meg azt, hogy a régi otthon elhagyása tulajdonképpen egy gyászfolyamat, hiszen el kell válnia, el kell szakadnia a háztól, amit természetesen drámaként él meg. Az idősebb generációt a szülők mellett a nagymama képviseli, aki a maga bölcsességével, de a régihez való ragaszkodásával is jelen van ebben a történetben. Az Otthonban azt akartam megmutatni, hogy egy ilyen elszakadást igenis el kell gyászolni, és utána felépülhet majd valami új.”
A könyvből egy közel 8 perces animáció is készült, amelynek lírai, melankolikus atmoszférája ismerős lehet azoknak, akik ismerik a kötetet – az animációt itt lehet megnézni: