Fotó: Szöllősi Mátyás
A karantén egészen speciális helyzet a gyerekes családok számára, hiszen a négy fal között kell most tanulniuk, játszaniuk, kikapcsolódniuk (a szülőknek pedig dolgozniuk is). Gyerekkönyv-szerzőket kérdeztünk arról, mivel töltik a karantén alatt az időt, egyúttal arra kértük őket, ajánljanak három könyvet, amelyek igazi kikapcsolódást jelenthetnek. Ezúttal Adamik Zsolt (Bibedombi szörnyhatározó, Ördögbőr grófja) válaszát olvashatjátok.
"Annyiban izgalmas a helyzet, hogy isteni mákomnak köszönhetően épp egy hostelben (mely a körülményeknek megfelelően szünetet tart) vagyok afféle felvigyázó – tök üres az egész, a lift furán csikorog és vörös drapériás, néha ellenőrizni kell a bojlert a pincében, és olykor egy golflabdát hajigálok az aula falára, mi baj lehet? Mi rossz történhet egy elzárt íróemberrel egy efféle helyen, mi?
De amit VALÓBAN csinálok: 35 évesen elkezdtem gördeszkázni. Furcsa, de alapvető hipotézis, hogy amint az embernek pénze van a kölökkorában vágyott cuccokra, onnantól azok a holmik már csipetnyit sem érdekesek. Nos, nálam ez gellert kapott, mert imádok kulcscsonttörést szenvedni, és már majdnem megy az ollie is. Edzek, mert amióta fél éve abbahagytam, az aputestem jött, rámugrott, és nem akar elengedni. Olvasok (rákattantam az életrajzi könyvekre: az Első kétszáz évem című Királyhegyi Pál-darab után most fejeztem be a Verebes István-féle Tólig-ot), főzök. Durva Scoville-számmal rendelkező paprikákat nevelek. De a kérdés, gondolom, erre vonatkozik: igen, kezet mosok félóránként, és írok, mint a güzü. A Bibedombi szörnyhatározó Halasi Dániel rendezésében, Dés András zenéjével február 8-án bemutatódott a békéscsabai Napsugár Bábszínházban (kis szerencsével az események után látható lesz Budapesten is), és most kalimpálok, annyira jó lett, csak a kalimpálás, szerintem legalábbis, nem látszik. Úgyhogy azóta új mesedarabon dolgozom, ami Pucó pasáról szól, aki ízeket rabol, mert egy sótlan gazember. Szerepel a darabban egy receptdetektív is, akinek jegesmedve az árnyéka, és egy Imi nevű kissrác, akinek elrabolta a nagyiját a Pucó, mert csak ő, a nagymama ismeri a kapusznyíka receptjét. Ez is a munkacím, hogy KAPUSZNYÍKALAND. Illetve ezerrel írjuk Stiglincz Milánnal közösen a Csudanagyi című multimédiás sci-fi marhaságunkat, ha minden jól megy, ősszel már olvasható is lesz.
És hogy milyen olvasnivalót ajánlok karantén esetére? Nos, konkrétan irigylem azt a kölköt, aki nem olvasta még Neil Gaiman Szerencsére a tej című könyvét, melynek nem csupán a címe elsőrangú, de a sztorija is, sőt, az egyik legviccesebb cucc, amit valaki a kiskamaszság előtt pár perccel a kezébe vehet. Nem kevésbé kitekert és király Dániel András könyve, A nyúlformájú kutya – úgy tűnhet, a fura című könyvekre vagyok rágyógyulva, pedig nem, mert ennek a belbecse (szintén) elképesztően szórakoztató. Az idősebb, de kissé tán gyereklelkű, azaz rajongásra komolyabban képes olvasók számára képregényt ajánlok – Brian K. Vaughan két csudás cucca is kapható már itthon, de az Y, az utolsó férfi jelen helyzetben kicsit gonosz tipp lenne. Olvasson tehát a sci-fista felnőtt SAGA-t, amely az egyik legelborultabb, legizgalmasabb, legkreatívabb dolog, amivel találkozhatni lehet: mintha Asimov rettenetesen bekarmolt volna Rejtővel és Douglas Adamsszel egy rekesz sör társaságában valami amszterdami termelőszövetkezet magtározójának a tetején, és ugyan lassan le kellene onnan jönniük, de igazából egyikőjüknek sem akaródzik. Egy csuda.
De az olvasás mellett jusson mindenkinek arra, hogy megkérdezze a szomszéd nénit (egy méter távolságból!!!), hogy vajon kell-e segíteni bevásárolni, és amúgy is, hogy van, mi újság. Oké?"
A Youtube-on Adamik Zsolt is rendszeresen felolvas a karanténban lévőknek, itt meg tudjátok nézni: