Sokszor érzed azt, hogy mindenki jobb nálad? Gyakran aggódsz azon, hogy mindenki azt gondolja rólad, hogy te vagy a leggyengébb láncszem a csoportban? Rendszeresen aknázod alá a saját teljesítményed, mert azt hiszed, nem vagy elég? Könnyen lehet, hogy imposztorszindrómával küzdesz. Viszont nem kell megijedned, van megoldás. Jess Henley nemrég megjelent Találd meg a kiutat - Imposztorszindróma című kötete pontosan azért íródott, hogy felismerd, azonosítsd és felold azokat a gondolati sémákat, amik kialakították ezt a mentális állapotot.
Jess Henley 14 éve dolgozik pszichoterapeutaként, jelenleg pedig a saját praxisát vezeti. Munkája során integratív szemléletmódot alkalmaz: a test és az elme jelzéseit egyaránt figyelembe véve igyekszik segíteni a hozzá érkezőknek abban, hogy erősebbek legyenek, tisztábban lássanak és békében élhessenek önmagukkal. Ez a kötet egyben a Scolar Kiadó Találd meg a kiutat című nonfiction-sorozatának első könyve, a könyvek a helyes és egészséges életmód kialakításában nyújtanak segítséget.
Mi az az imposztorszindróma és hogyan vehetem észre?
„Az imposztorszindróma egy mentális állapot és egy gondolkodásmód, ami miatt kételkedni kezdünk saját képességeinkben” – írja Henley. Ez legtöbbször akkor fordul elő, ha egy feladattal vagy helyzettel találjuk szembe magunkat, amiben úgy érezzük nem tudunk teljesíteni, nem vagyunk képzettek hozzá. Általában munkahelyen fordul elő, de ugyanúgy előjöhet párkapcsolatban, gyereknevelésben vagy egy sima beszélgetésben is. Ilyenkor csendben maradunk vagy háttérbe vonulunk, még akkor is, ha tudjuk, nekünk van igazunk.
Az imposztorszindróma iróniája abban rejlik, hogy valójában semmi sem támasztja alá az aggodalmainkat. Épp ellenkezőleg: a bizonyítékok alapján nagyon is megérdemelten nyertük el aktuális pozíciónkat”.
Természetesen ez sem fekete-fehér mentális állapotot jelent, a szindrómának számtalan megnyilvánulása lehet, hiszen egy spektrumról van szó. Van, akinél csak egy új munkahely első napján jelentkezik, esetleg egy okosabb személy közelében a baráti társaságban, de olyan is van, aki minden nap szembesül ezzel. A kulcs általában az önbizalomban keresendő, illetve az olyan élményekben, amik visszajelzik, hogy megérdemelten vagyunk a helyünkön. Hatásában több szinten is érintheti az életünket: okozhat stresszt, depressziót, szorongást és kiégést is, vagy fizikai tünetekben is jelentkezhet, mint a gyors szívverés, álmatlanság vagy ködös gondolkodás.
A kifejezést először Pauline Clance és Suzanne Imes alkotta meg 1978-ban, amikor olyan sikeres nők körében végeztek kutatást, akik munkahelyi eredményeik ellenére megkérdőjelezték saját intelligenciájukat.
A képességeik, tudásuk és tapasztalatuk sem volt elég ahhoz, hogy magukat a feladatra alkalmasra találják, sőt úgy gondolták, mindent csak a véletlennek köszönhetnek.
Kinek a kezében van az irányítás?
Henley könyvének (és megközelítésének) alapja, hogy az adott személy tisztában legyen azzal, éppen milyen énje reagál az adott szituációra. A terapeuta szerint a személyiségünk több részből áll össze, több énből, az egyéniségünk folyton változó entitás, így a munkahelyen és otthon is más-más emberek lehetünk. De előfordulhat, hogy több énünk egyszerre aktiválódik:
„Egy hosszú nap végén hazaérve leroskadsz a kanapéra. Ebben a pillanatban érkezik meg egy régi barátod üzenete, amiben azt írja, hogy egy óra múlva az otthonodtól egy percre levő bárban lesz, és örülne, ha összefutnátok. Éned egy része nagyon szeretne leugrani a bárba és jót dumálni, azonban egy másik részed meg csak arra vágyik, hogy egész este a tévét bámulhassa”.
Az énünk pedig – azon felül, hogy gyakran és hevesen változhat – bizonyos körülmények hatására akár tudatunkon kívül is reagálhat.
Henley szerint ezekre a változásokra érdemes figyelnünk, mivel ha megtudjuk, hogy melyik énünk van éppen a felszínen, mikor hátrányban érezzük magunkat, akkor azzal már egy lépést tettünk a megoldás felé.
Tehát a legfontosabb, hogy befelé figyeljünk.
És hogyan gyógyulhatunk ki belőle?
A kötet számos gyakorlatot kínál arra, hogy kigyógyuljunk az imposztorszindrómából, és ehhez még drága kezelésekre vagy gyógyszerekre sincs szükségünk. Mindegyik gyakorlat a belsőre koncentrál, így elsősorban a múltunkkal, saját identitásunkkal és esetleges traumáinkkal, sebeinkkel kell szembenéznünk. Még ha esetenként nem is egyszerű, a végén önbizalmat kaphatunk.
Az alábbiakban pár gyakorlatot, szempontot mutatunk a kötetből, amely segíthet feloldani az iposztorszindrómával járó szorongást:
- Mindfullness: fontos, hogy figyeljünk a testünk jelzéseire, a jövő helyett pedig igyekezzünk az „itt és most”-ban élni, mivel sokszor az imposztorszindróma nem a valóságra, hanem csak elképzelt lehetőségekre koncentrál, vagyis félünk az esetleges megszégyenüléstől, megalázástól. Ebben segítségünkre lehet a meditáció vagy a naplóírás.
- Belső meggyőződések feloldása: ha megértjük, honnan erednek a negatív gondolataink, akkor arra is rájöhetünk, miképp szabaduljunk meg tőlük. Ehhez segítség lehet, ha tisztába tesszük milyen értékekkel rendelkezünk és milyen hátrányokat tartunk szem előtt.
- Perfekcionizmus és önszabotázs: az imposztorszindróma két legfontosabb fogalma, vagyis a folyamatos túlteljesítés és az önmaguk akadályoztatása. Mindkettő a kudarc elkerülése miatt történik, és sokszor a gyerekkori neveltetés miatt alakul ki. Itt segíthet, ha kilépünk a konfortzónánkból, illetve apró lépésekkel tudatosítjuk magunkban a határainkat.
- Közösségi média: manapság az iposztorszindróma egyik fontos eleme a közösségi média, ahol nap mint nap találkozunk nálunk okosabb, szebb, sikeresebb emberekkel, akik akár a barátaink, ismerőseink is lehetnek. Fontos lehet, hogy tudatosítsunk magunkban, hogy mit mutatunk és nem mutatunk magunkból, illetve, hogy akkor is értékesek lehetünk, ha az nem feltétlenül látható belőlünk a különböző felületeken. A legjobb, ha nem hasonlítgatjuk magunkat másokhoz.
A kötet természetesen ezen felül sokkal részletesebb és árnyaltabb fejezetekkel szolgál, amelyben az alapfogalmaktól (magány, perfekcionizmus, önszabotázs, szégyen stb.) a konkrét segítségig áttekinthetjük az iposztorszindróma működését. Sőt még azt is megtanulhatjuk, hogyan nyújtsunk segítséget másoknak, akik hasonló mentális problémákkal küzdenek.
Fotó: Pexels