Wendy Cope: "Nem akarok koszorús költő lenni"

Múlt héten beszámoltunk arról, hogy Angliában a feministák kampányt indítottak azért, hogy végre nők is megkaphassák az Anglia koszorús költője megtisztelő címet, amelyet 400 éves fennállása óta eddig egyetlen nő sem kapott meg. A címre egyik legesélyesebb szerző, Wendy Cope mindenki megrökönyödésére "nevetségesnek" és "archaikusnak" titulálta a kinevezést. Cope, Anglia egyik legismertebb költőnője, kijelentette, remekül megvan a díj nélkül is.


"Meggyőződésem, hogy ez egy meglehetősen archaikus cím. Nevetséges elvárások kapcsolódnak hozzá, amelyeket nem az udvar támaszt a költő felé, hanem a média." Ezért ha felkérik, nem fogja elfogadni a kinevezést. "Sosem akartam koszorús költő lenni, nincs semmi bajom a királyi családdal, de nem szeretném, ha nyomás nehezedre rám, hogy verseket írjak róluk. És amúgy is, jobban szeretem a csendes, nyugodt életet." Cope magát a kampányt is kifogásolta, hiszen igaz, hogy még nem volt női díjazott, de azzal együtt a címet annak kell megkapnia, aki a legjobban megérdemli, aki a legalkalmasabb rá, függetlenül a nemétől. "Lehet, hogy nő lenne a legtökéletesebb a posztra, de nem szeretném, ha úgy tűnne, a kinevezése a nemének szól és nem a személyének." A kampány pedig pontosan ezt éri el.


Cope szerint nincs pontosan meghatározható történelmi oka annak, hogy eddig nem választottak nőt. Például a 19. században Elizabeth Barrett Browning tökéletes jelölt lett volna, ha történetesen nem Olaszországban él, ezért választották Alfred Tennysont. Ezzel szemben folyamatosak a pletykák, hogy például 1999-ben Carol Ann Duffy radikális politikai nézetei és "nonkonformista" életmódja miatt nem nyert. Egy Downing Street-i forrás szerint Tony Blairt aggasztotta, hogy egy homoszexuális költőt választanának a címre.


Cope egyike a legsikeresebb angol költőknek, első kötete 1986-ban jelent meg Making Cocoa for Kingsley Amis címmel, majd 1992-es Seroius Concerns című kötete is nagy siker volt. Harmadik 2001-es I Don't Know című könyvével együtt 360 ezer eladott példányt tudhat magának, amely még angol nyelvterületen is szokatlanul magas szám.


Cope szerint, ha már mindenképpen kell ilyen intézmény, akkor számára az amerikai példa sokkal szimpatikusabb, mert ott szerinte nem a központi, politikai verseket várják el a koszorús költőtől, hanem a magát költészetet támogatják. Ráadásul ott csak egy, maximum két évig tart a kinevezés.


Sean O'Brien - a tavalyi TS Eliot és a Forward költői díjak győztese - szerint is ideje a reformnak, és az lenne az ideális, ha öt évre választanák a koszorús költőt. Továbbá hozzátette, a költészet megítélésének az tenne jót, ha a kiválasztott nő lenne. "Régóta vannak nagyon komoly női esélyesek a címre, egyszerűen megérdemlik, hogy nőt válasszanak."