(Michiko Kakutani neve fogalom – a The New York Times Pulitzer-díjas vezető könyvkritikusa minden cikkével figyelmet követelt magának, friss kötetek sorsát tudta eldönteni egy-egy cikkével vagy recenziójával, és olyan világhíres írók könyveit tette mérlegre, mint Thomas Pynchon, David Foster Wallace, Toni Morrison vagy J. K. Rowling. Persze sok-sok ezer kritikus és újságíró végzi ezt a munkát szerte a világon, de kevésnek van olyan befolyása, mint a NYTimesnál közel negyven évet eltöltő Kakutaninak, aki a napokban jelentette be, hogy otthagyja a lapot.
Kakutani kiadói vélemények szerint Amerika egyik legrettegettebb és legnagyobb tiszteletben álló kritikusa volt, és akadt, aki egyenesen úgy vélte, hogy távozásával egy korszak ért véget. A kritikus a jövőben valószínűleg inkább könyvszerzőként fog jelentkezni, legalábbis ez derül ki Twitter-bejegyzéséből, melyben azt írta, hogy mostantól a politikáról és kultúráról szóló hosszabb írásművekre kíván koncentrálni.
Kritikusi pályájának több érdekes és emlékezetes pontja volt, ezekből gyűjtöttünk ki párat:
- 2007-ben jelent meg a Harry Potter és a halál ereklyéi, de a NYTimes még a hivatalos megjelenés előtt megjelentette Kakutani kritikáját (állítólag a szerkesztőség egyik alkalmazottja teljesen véletlenül bukkant egy példányra, Kakutani pedig egyetlen este elolvasta a 700 oldalas kötetet), ami miatt akkor eléggé támadták őt és a lapot is.
- Kakutanit nem hatotta meg a hírnév, és ha indokoltnak látta, olyan nagy neveket is lehúzott, mint Gore Vidal vagy Norman Mailer. Utóbbi egy 2005-ös Rolling Stone-interjúban arra panaszkodott, hogy ő Kakutani elsődleges céltáblája. Hozzátette azt is, hogy a NYTimes szerkesztői nem tudják kirúgni a kritikust, mert szerinte rettegnek tőle.
- Három évvel később Jonathan Franzen azt mondta Kakutaniról, hogy ő a leghülyébb ember New Yorkban – Franzen valószínűleg nem viselte túl jól, hogy a kritikus finoman szólva sem volt elragadtatva Diszkomfortzóna című kötetétől. Évekkel később viszont nagyon szépeket írt a Szabadságról – hogy ezek után változott-e Franzen véleménye Kakutaniról vagy sem, azt nem tudni.
- 2015-ben Kakutani elsőként recenzálta Harper Lee Menj, állíts őrt! című második regényét, és tudatta az amerikai olvasókkal, hogy ikonikus kedvencük, a Ne bántsátok a feketerigót! Atticus Finche ebben a könyvben rasszista nézeteket vall.
- Emlékezetes volt az az interjúja, melyet 2017 elején Barack Obamával folytatott: abban a távozó amerikai elnök elárulta, hogy olvasással élte túl a Fehér Házat.
- Ugyancsak emlékezetes volt Volker Ullrich Hitler-életrajzáról (Hitler: Ascent, 1889-1939) írt szeptemberi cikke, melyet sokan Donald Trump kritikájaként (is) olvastak.
- Utolsó kritikája egy elsőkönyves nigériai szerző, Ayobami Adebayo kötetétől jelent meg.
Forrás: NYTimes, Vanity Fair
