A koronavírus idején elrendelt kényszerű karanténok egyetlen célt szolgálnak: minimálisra csökkenteni az emberi érintkezések számát, megakadályozva ezzel a járvány terjedését. A vírusok terjedését nemcsak az epidemiológusok kutatják, de a hálózatkutatók is: a bostoni Network Science Institute-ban dolgozó Alessandro Vespignani és csapata például már az ebola és a zika vírusok kitörésekor is vizsgálódtak, és nincs ez másként a mostani koronavírus esetében. „'Hadiállapotnak' hívjuk ezt a mostanit” – idézte a New York Times Vespignanit, aki elmondta azt is, hogy a vírusok terjedése miatt nem állhatnak le, menetközben kell dolgozniuk, és egyfolytában hálózatokat kell modellezniük.
Régebben a kutatók a vírus terjedését a betegség jellemzőiból próbálták kikövetkeztetni, viszont ahhoz, hogy igazi járvány alakuljon ki, az embereknek érintkezniük kell egymással. Jó évtizede tehát elkezdték kutatni a közösségi hálózatokat, így próbálták azonosítani és elemezni azokat az egyéni viselkedésmintákat, amelyek felgyorsíthatják vagy lelassíthatják a potenciális terjedést.
Ezek a megállapítások azért fontosak, mert nagy szerepet játszhatnak a mindennapi életet érintő rendelkezések kialakításában - például abban, hogy be kell zárni-e az iskolákat és a munkahelyeket -, így tehát a világegészségügyi szakemberek napi szinten konzultálnak a hálózatkutatókkal, köztük Alessandro Vespignani kutatócsoportjával. Az algoritmusoknak és szimulációknak köszönhetően a szakemberek arra is kísérletet tesznek, hogy megjósolják a vírusok terjedését. Egyebek között erről a folyamatról szól Vespignani A jóslás algoritmusa című könyve, amely már magyarul is előjegyezhető, és amelyet Barabási Albert-László a koronavírus bestsellerének nevezett:
„Vespignani hálózatelméletre épülő előrejelzései alapján döntenek ma a világ kormányai arról, milyen intézkedéseket vessenek be a koronavírus ellen. Vespignani volt az, aki húsz évvel ezelőtt megteremtette a modern vírusterjedést leíró modellezés eszköztárát. Az általa tervezett algoritmusokat vetették be minden jelentős vírus esetén, az ebolától a koronavírusig. A WHO és más nemzetközi intézmények számára Vespignani készít előrejelzéseket arról, pontosan mikor és hány ember fog megbetegedni a világ nagyobb városaiban, és hogy a különböző megszorító intézkedések hogyan befolyásolják majd a vírus terjedését. A jóslás algoritmusa című kötetében Vespignani közérthetően mutatja be a jósolhatóság problematikáját, illetve az előrejelzésekben rejlő lehetőségek és az ehhez kapcsolódó felelősség kérdését.”
A kötet fülszövege szerint Alessandro Vespignani a munkájában a datifikálás matematikai módszereit alkalmazza. És hogy kik látják őt el adatokkal? Mi magunk. A bankkártyánkkal kiegyenlített összegek elárulják, mit engedhetünk meg magunknak, és hogy mi tetszik nekünk. Az okostelefonunkba beépített GPS rögzíti minden helyváltozatásunkat, a Facebookban lévő algoritmus megtanulja, milyen az ízlésünk filmek és zene, divat és ételek tekintetében, sőt, a megszerzett adatok birtokában képes kikövetkeztetni, kire szavazunk majd a következő választáson. A mindenfelé széthintett információk jelentik a kiindulási pontot, a forrást, amelyből a jövő szimulációja érdekében meríteni lehet. Olyan fontos jelenségek megjövendölésére lehetünk ezáltal képesek, mint a világméretű járványok, a háborúk, a gazdasági és politikai összeomlások, vagy épp a természeti katasztrófák. A jóslás algoritmusa nem azt árulja el, mindez hogyan következhet be egy napon, hanem arról számol be, hogy miként működik ez meg már most is - anélkül, hogy tudomást szereznénk róla.
