Veres Attila: Rájöttem, hogy nincsenek határok abban, miről lehet írni

Veres Attila: Rájöttem, hogy nincsenek határok abban, miről lehet írni

Forgách Kinga | 2018. július 05. |

veres.jpg

Fotó: Agave

„Egy jó sztoriban pont az és pont úgy történik meg, amitől a legjobban félünk” – vallja Veres Attila, aki az Odakint sötétebb című sikerregénye után, most egy weird novelláskötettel jelentkezett. Az Éjféli iskolák tizenöt különös történetében freudi rémálmok sorozata elevenedik meg: a női test bármikor húsevő szörnnyé válhat, a pihenés és a halál határa elmosódik, a bor pedig úgy megrészegít, hogy többé nem akarsz élni. A lazán összekapcsolódó, bizarr történetek kapcsán Veres Attilával a weird és a politika viszonyáról, és a „furaság” kifejező erejéről beszélgettünk, ő pedig azt is elárulta, hogy miért jó, ha egy novella arra kényszerít, hogy olyasmit képzeljünk el, amire magunktól álmunkban sem gondolnánk.

Az Éjféli iskolákba jó pár olyan történet bekerült, aminek van politikai felhangja. Volt olyan célod, hogy összehozd a közéleti témákat és társadalmi problékat a weird műfajjal?

Van a novellákban valamiféle politikai töltet – A vérvörös gépezetben mindenképp –  de állásfoglalás nincs, inkább csak általános közérzet megfogalmazás. Persze ez attól is függ, hogy mit értünk közélet alatt. Ha a hétköznapok tipikus helyzeteinek és karaktereinek a megragadását, akkor sok közéletiség van a történeteimben. Viszont nem hiszem, hogy ezek a sztorik politikafüggők lennének, szerintem bármilyen regnáló kormány alatt önazonosak maradnának. Úgy próbáltam megírni őket, hogy általánosabb képei legyenek az utóbbi húsz év magyar hétköznapjainak, és ne pedig politikailag terhelt életképek a ma valóságából.

Veres Attila: Éjféli iskolák

Agave Könyvek, 2018, 320 oldal, 3280 HUF

 

Az Odakint sötétebbnél az olvasók nagyon jól fogadták a hazai helyszínt és a társadalomkritikát is. Ebben a kötetben még nyíltabban benne van a mai magyar valóság. Szerinted mennyire más a két könyvedben a Magyarország-kép?

A regényben csak egyfajta közegre koncentráltam. Arra, hogyan lehet olyan fantasztikus Magyarországot teremteni, ahol már harminc éve a mindennapok részévé vált a spekulatív elem. A falusi közegen keresztül próbáltam megragadni ezt az élményt, és nem igazán volt lehetőség arra, hogy kimozduljak arról a terepről. Alapvetően nincs különbség a két Magyarország között, de a novelláskötetben többfajta társadalmi csoport és helyszín is meg tudott jelenni. Az Odakint sötétebben egyébként eredetileg voltak olyan szekvenciák, amik a múltban játszódtak. Mások emlékein keresztül az egykori Magyarország nagyvárosainak életébe léptünk volna be. Ezeket a részeket végül kihúztam, mert a regény nem tűrte meg, a történet ledobta magáról.

Az élet akkor ér véget, ha többé nem teszünk fel kérdéseket

Ha létezne olyan, hogy közéleti weird irodalom, akkor Veres Attila új novelláskötetét, az Éjféli iskolákat biztosan oda lehetne sorolni. Általában ugyanis nem túl sok olyan horrorsztorival találkozunk, ami mögött a mai magyar valóság ennyire kitapintható. Ebben a kötetben viszont pont a mi „kis"...

A novelláidban nagyon sokféle stílust és elbeszélési módot alkalmazol: van köztük például félbehagyott újságcikként és útinaplóként megírt történet, de van olyan is, amit egy démon szemszögél meséltél el. Hogyan találsz rá ezekre a hangokra?

Nem válik szét, hogy mi a sztori és hogyan van megírva, számomra az elbeszélés formája és tartalma nem különbözik. Azt szeretem a legjobban, amikor nem is lehetne máshogy elmondani egy történetet, csak úgy, ahogy el van beszélve. Különben nincs is értelme megírni. Ebben a kötetben a Ködváros volt az a novella, amit eredetileg nem így írtam meg. Végül minden szövegrész a novellában befejezetlen lett, mert maga a sztori is a befejezhetetlenségről, az elérhetetlenségről szól. Mindig arra törekszem, hogy megkeressem azt a formát, ami a tartalommal azonos. És megpróbálom azokat az elbeszélési helyzeteket, kiindulási pontokat megtalálni, ami engem a legjobban szórakoztat, vagy ami a legnagyobb kihívást jelenti. Egyébként van egy ötletem, amit még nem írtam meg és valószínűleg nem is fogok, de annak az egyetlen lehetséges formája a szakdolgozat lenne.

Mennyire volt tudatos döntés, hogy a történetek közt laza összefüggések alakultak ki? Azért hoztál vissza egy-egy szereplőt, mert téged izgatott, vagy mert fel akartál építeni egyfajta mitológiát, ami összeköti a novellákat?

Csak azért alakult így, mert szórakoztatni akartam magam. Poénnak tűnt, hogy felbukkannak bizonyos szereplők más-más sztorikból. A novellák nagy részét évekkel ezelőtt írtam, abban a tudatban, hogy úgysem fognak megjelenni soha, egyszerűen csak élveztem az átfedéseket. Amikor viszont a vége felé közeledett a ciklus, világos lett, hogy érdemes lenne lekerekíteni, ennek ellenére végül kivettem a kötetből azt a két novellát, amik csomópontok lehettek volna, és megmagyaráztak volna sok mindent. Rá kellett jönnöm, hogy nem akarom sem lezárni a sztorikat, sem megmagyarázni, sem összekötni a regényt a novelláskötettel, mivel az a saját lábán is megáll. Bizonyos figurák többször feltűnnek, mert ugyanaz az írói világ, de nem akartam, hogy egy nagyobb értelem legyen benne. Ahogy az életben is felbukkannak olyan karakterek, akikkel régen találkoztunk, és közben kicsit megváltoztak, ugyanúgy kerülnek elő  újra és újra bizonyos szereplők a novellákban is. 

Az Éjféli iskolák cím szerinted hogyan köti össze a novellákat?

Eredetileg a Pornó éjfél után lett volna a kötet címe, de a kiadó ezt, nyilvánvaló okokból, nem támogatta. Az Éjféli iskolákkal viszont nem csak, hogy megbarátkoztam, de jobb, pontosabb címnek is tartom. Alapozva arra a novellára, amiből kiemeltük, az éjféli iskola kifejezés gyakorlatilag a halált jelenti, illetve az átlépést az egyik létmódból a másikba. Minden sztori egyfajta tapasztalatszerzésről szól, mivel a novellák kontextusában minden átalakulás tapasztalatszerzés, még a halál is. Szerintem minden művészi forma azt kísérli meg, hogy arra kényszerítse az elmét, gondolkodjon másképp, mint ahogy egyébként tenné. Hogy képzeljen el olyan dolgokat, amiket magától nem képzelne. Arra, gondoltam, hogy azért is jó, ha ez a kötet címe, mert minden novella arra kényszerít, hogy valamilyen más létmódot tapasztalj meg, mint amit magadtól átélnél. Ez a játék volt a címadás alapja, amellett, hogy az Éjféli iskolák jól hangzik és sejteti a horrort is.

Veres Attila: Nem én akarok lenni Magyarország válasza Stephen Kingre

Fotó: AgaveA horrornál „engem jobban érdekel, hogy valamiféle szavak előtti állapotról beszéljek" - mondja Veres Attila, akinek debütáló regénye a Könyvhétre jelent meg. Bár a könyvben szervezőerőként működnek a furcsa, megmagyarázhatatlan események, az emberi ésszel fel nem fogható jelenségek, a...

Az írásaidban sokszor az ember legrejtettebb, tudatalatti félelmeit hozod felszínre és viszed el a végletekig. Mennyire kell magadban mélyre ásnod, hogy erre képes legyél?

Volt egy szakasza az életemnek, amikor nagyon szerettem volna írni, de nem ment. Aztán egyszer csak valamilyen gát áttört bennem, és rájöttem, hogy olyan dolgokkal is kell foglalkozni, amik kellemetlenek, vagy feszengést okoznak. Megértettem, hogy bizonyos értelemben nincsenek határok abban, hogy miről lehet írni, hogy nem baj, ha valaki rosszul érzi magát attól, amit leír, vagy amit elolvas. Amikor erre ráébredtem, tudtam, hogy bármit meg lehet csinálni. Amióta megírtam a Pornó éjfél után című szöveget – ami szerintem a legdurvább novella a kötetben – azóta ez nem okoz nehézséget, sőt, valahol szórakoztató is, hogy ilyen könnyen kibeszélhető mindenfajta dolog.

Szerinted a weird műfajjal lehet beszélni egzisztenciális vagy filozófiai kérdésekről is?

A weird alkalmas arra, hogy reflektáljon a világunkra, ami az utóbbi időben teljesen centrum nélküli lett, és hihetetlenül gyorsan változik, de nem feltétlenül a jó értelemben, hisz ez a változás gyakran inkább visszafejlődés, nem progresszió. Most minden bizonytalan és bármikor bármi megtörténhet. Egy jó sztoriban pedig pont az, és pont úgy történik meg, amitől a legjobban félünk. Azt tapasztaltam, hogy ha olyan szöveget írok, amiben nincs fantasztikus vagy spekulatív elem, akkor az sokkal szomorúbb lesz. A könyvben a Közöttetek az egyetlen olyan novella, amiben nem történik semmi természetfeletti, és semmi, ami ne történhetne meg a mi világunkban. Pont ezért az a legnyomasztóbb és legsötétebb történet. Lehet, hogy szentségtörés, de szerintem Márquez vagy Borges vagy akár Csáth Géza is weird volt. Ha lebontanánk ezt az elbeszélői módot elemeire, akkor azt találnánk, hogy régóta írnak Európában, Latin-Amerikában és Ázsiában is ilyen szövegeket, csak gyakran ezt mágikus realizmusnak hívják. Valójában nem lehet határokat húzni zsánerek, elbeszélői módok és közegek között. Ahogy a világ is decentralizálttá vált, úgy az irodalmi közegnek is azzá kellett válnia, de ez csak segíti a kreativitást. Szerintem a weird alkalmas a fontos kérdések feltevésére, de nem akarok programszerű lenni, az elsődleges célom csak az, hogy fura sztorikat írjak.

Veres Attila új könyvében Magyarország kifordul magából

Veres Attila, az Odakint sötétebb szerzője legújabb könyvében tizenöt különös történetet mesél egy kiforgatott világról, és a benne élő kifacsart emberek rettenetes vágyairól, kísértéseiről. Az Éjféli iskolákban egy olyan Magyarországot ismerhetünk meg, ahol minden garantáltan a fordítottja annak, mint amit megszoktunk. Veres Attila: Éjféli iskolák Agave Könyvek, 2018, 320 oldal, 3280 HUF Egy város felfalja lakóit.

Milyen a viszonyod a „furasághoz”? Miért találod kifejezőnek a bizarr dolgokat?

Szerintem minden fura, csak hozzászoktunk. Ha valamit elégszer látsz, az mindennapos lesz, és megszűnik furának lenni. Például az egész világ furcsa lenne hetven évvel ezelőtti szemmel nézve, ahogy a hetven év múlva létrejövő világ is nagyon furcsa lesz mai nézőpontból. De már az emberi test is fura, a rítusaink is furák. Az, hogy emberek csókolóznak és összeér a nyelvük, nagyon fura, csak nem tartjuk annak, mert mi is csináljuk. De ha csak azt nézed, hogy szerveket érintünk össze, az nagyon bizarr. Ha valamit látok, ami normális, de úgy gondolok rá, mintha még nem láttam volna, akkor hirtelen fura lesz. Tulajdonképpen ezeket a dolgokat próbálom meg egy másik módon leírni. Ilyen volt például A Tükörkék báróben a növény. A valóságban nekem ez egy repülőgép volt, amit úgy írtam vissza sztoriba, hogy félig növény, félig állat, félig gép lett, ami a halálba visz. Szerintem minden fura, ezért mindent ki is lehet vele fejezni. Mert ami fura, az könnyen változtatható, formálható, és az egész élet valahol az átalakulásról szól. Az öregedés, a tapasztalás, a születés és a halál is. Ezért lehet a furával könnyen beszélni személyes, társadalmi, politikai vagy bármilyen témáról. A fura kilöki az embert a hétköznapi nézőpontból. Amiről én írok annak pont ez a célja, hogy amikor az ember befejezi a könyv olvasását és kinéz az ablakon, akkor a saját világát tudja kicsit furcsának, újnak látni.

Hogyan látod a magyar weird irodalmat? Vannak olyan szerzők, akikkel rokonságot érzel?

Nagyon szerettem Trenka Csaba Gábort, akinek ’91-ben jelent meg az Egyenlítői Magyar Afrika című könyve, ami szerintem nagyon jó weird regény volt. A koncepciója, hogy a németek nyerték meg a második világháborút, és a fasiszta Magyarország kapott egy gyarmatot Afrikában. Az egész sztori egy felnövéstörténet, ami ezen a magyar gyarmaton játszódik. Szerintem ő olyan író, aki újrafelfedezésre vár. Az újak közül Moskát Anitát tartom nagyon jónak. Szerintem Farkas Balázs is elképesztően érzi a weirdet, hasonszőrű lélek, mint én; mindig várom tőle az új novellákat. De nem bánnám, ha több érdekes hang lenne nálunk is, és ha el lehetne mosni a zsáner és a magasirodalom határát, mert a kettő között van az, ami igazán izgalmas.

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!