A Twitteren (vagy ahogy ő nevezte, ebben az ördögi szövegkényszerzubbonyban) publikálja legújabb novelláját a Felhőatlasz szerzője, David Mitchell. A következő hét napban megjelenő The Right Sort egy olyan fiúról mesél, aki az anyja Válium-tablettáitól trippezik. Mitchell a Twitteres publikációval olyan írók nyomdokaiba lép, mint Neil Gaiman vagy Jennifer Egan, akiknek írásai szintén jelentek már meg tweetek formájában.
Mióta Mitchell-nek először jutott eszébe, hogy a Twittert történetmesélésre is használhatja, nem tudta elengedni az ötletet. A novellának még egy új accountot is létrehozott, mert régi oldalán, a David Mitchell Book-on csak a könyveivel kapcsolatos információk voltak elérhetők.
A Válium-mámoros novellában meseszerű elemek és a valóság keveredik majd, de hogy a természetfeletti események tényleg megtörténnek-e, vagy csak a trip részei, az egyelőre még nem derült ki. A történet ugyanabban az univerzumban játszódik, amelyben a szerző várva várt következő regénye, a The Bone Clocks, és összesen 280 tweetből áll majd.
Lefelé olvasni egy oldalt olyan, mint hőlégballonról szemlélni a tájat, állítja Mitchell, akinek elsőként a karakterkorláttal kellett megküzdenie, majd azzal a technikai sajátossággal, hogy a minden újabb tweet az előző fölé kerül az oldalon, befolyásolva így az olvasást. Egy tweetekből álló történetet olvasni szerinte olyan, mint az alagutakkal szabdalt tájat nézni a keskeny vonatablakon - minden tweet törli az elődjét. (Ha nem akarod folyamatosan a Twittert frissíteni, ITT olvashatod a történetet. Fentről lefelé.) Szerinte a narratív tweetnek önállóan is meg kell állni a helyét (épp, mint egy haikunak), emellett „hajtógázként” is működnie kell, ami előreviszi a sztorit. Mitchell nem állítja, hogy könnyű feladatra vállalkozott, amikor elkezdte írni a történetet, de Georges Perec példáját emlegeti, aki egy teljes regényt írt ’e’ betű nélkül. (La disparition, 1969)
Az első The Right Short-tweet tegnap reggel jelent meg az oldalon, szó esik benne például a 10-es buszról, a The Fox and Hounds nevű kocsmáról és a kedves mamáról, aki nem tartja elég biztos helyen a Váliumot.
Forrás: Guardian