A múlt héten hirdették ki, hogy a 2018-as irodalmi Nobel-díjat Olga Tokarczuk, míg a 2019-eset Peter Handke nyerte el. Eddig úgy tűnt, a világ, illetve a sajtó jól fogadta Tokarczuk győzelmét, Handke esetében azonban már sokkal vegyesebb a kép, közéleti tevékenysége miatt ugyanis nem mindenki tartja őt méltónak az elismerésre, az amerikai PEN Club pedig még egy tiltakozó nyilatkozatot is kiadott.
Hogy maguknak a díjazottaknak mi volt a reakciója, arról néhány napig viszonylag keveset lehetett hallani. Olga Tokarczuk a kihirdetés napján például nem is volt elérhető, egy rövid közleményben azonban végül megköszönte a díjat. Azt írta:
„A lehető legkülönösebb körülmények között hallottam először, hogy én nyertem meg az irodalmi Nobel-díjat – egy autópályán valahol útközben, egy névtelen helyen. Nem is tudnék ennél jobb metaforát kitalálni arra, hogy milyen világban élünk ma. Manapság az íróknak egyre több lehetetlen kihívással kell szembenézni, és az irodalom még mindig lassú művészet – az írás hosszú folyamata nehézzé teszi, hogy elkapjuk a mozgásban lévő világot. Sokszor gondolkozom azon, hogy egyáltalán lehetséges-e még leírni a világot, vagy már csak tehetetlenül nézzük, ahogy egyre cseppfolyósabbá válik az alakja, ahogy felbomlanak a fix pontok és eltűnnek a értékek.
Abban hiszek, hogy az irodalom egyesíti az embereket és megmutatja, milyen hasonlók is vagyunk, és ezzel tudatosítja bennünk, hogy mindannyiunkat láthatatlan szálak kötnek össze. Hogy úgy mesél történeteket a világról, mintha egy élő és egységes egész lenne, ami folyamatosan a szemünk láttára fejlődik, és amiben mi csak pici, ugyanakkor erőteljes szerepet játszunk.
Gratulálok Peter Handkénak a Nobel-díjához. Nagyon örülök, hogy mindketten a világ azonos részéről jöttünk.”
Peter Handke legutóbbi nyilatkozata alapján már kevésbé tűnik kiegyensúlyozottnak. Egy kedd esti interjúban az osztrák író arra panaszkodott, hogy az újságírók állandóan a politikai nézeteiről kérdezik, és még csak kísérletet sem tesznek arra, hogy a munkássága iránt érdeklődjenek. Az ORF-nek nyilatkozva Handke felemlegette, hogy hiába áll ötven újságíró a kertkapujánál, nincs közöttük egyetlen sem, akitől azt hallaná, hogy olvasta vagy ismerné a műveit. Szerinte a kérdések csak azt firtatják, hogy hogyan reagál a világ (a Nobel-díjára), és azok a reakciókra adott reakciókra adott reakciók körül forognak. Handke saját magát egy olyan íróként definiálta, aki Tolsztojtól, Homérosztól, Cervantestől eredezteti magát, és arra kért mindenkit, hagyják békén, és ne tegyenek fel neki ilyen kérdéseket.
Handke közölte azt is, hogy soha többet nem áll szóba az újságírókkal, akiket szerinte a Nobel-díja ellenére sem érdekelnek a művei.
