A Man Booker-díj történetének legváltozatosabb hosszú listáját tették közzé a minap, legalábbis ezt állítják az elismerést odaítélő testület tagjai. A díjra esélyes tizenhárom szerző közül eddig kettőt jelöltek már korábban is a Bookerre, az ír Colm Tóibínt és az angol Jim Crace-t. Négyen azonban (NoViolet Bulawayo, Eleanor Catton, Eve Harris és Donal Ryan) most először szállnak ringbe. A mostani merítés azért is különleges, mert a női szerzők száma ezúttal meghaladja a férfiakét.
A sokszínűség azonban különösen a kiválasztott könyvek tekintetében szembetűnő, hiszen – miként a díjról döntő grémium idei elnöke, Robert Macfarlane fogalmazott – van közöttük hagyományos és kísérleti regény, olyan történet, amely az első században és olyan, amely napjainkban játszódik, száz és ezer oldalas kötet, illetve olyan, amelynek helyszíne Sanghaj és akad olyan regény is, amely egy londoni külvárosban játszódik.
A listán összesen hét ország szerzői szerepelnek, szeptemberben közülük választja majd ki a zsűri azt a hat írót, akik a rövidlistára felkerülnek. A győztest október közepén hirdetik ki.
Idén ezek a könyvek versengenek a díjért:
Tash Aw: Five Star Billionaire
NoViolet Bulawayo: We Need New Names
Eleanor Catton: The Luminaries
Jim Crace: Harvest
Eve Harris: The Marrying of Chani Kaufman
Richard House: The Kills
Jhumpa Lahiri: The Lowland
Alison MacLeod: Unexploded
Colum McCann: TransAtlantic
Charlotte Mendelson: Almost English
Ruth Ozeki: A Tale for the Time Being
Donal Ryan: The Spinning Heart
Colm Tóibín: The Testament of Mary
A nagy presztízsű díjjal az előző év legjobb angol nyelvű regényét ismerik el, valamint feltétel az is, hogy a szerző Nagy-Britannia, Írország vagy a Brit Nemzetközösség állampolgára legyen.
Bár a listát összeállító bírák a jelek szerint ügyeltek rá, hogy minél színesebb és változatosabb legyen a felhozatal, viták, kisebb botrányok azonban már többször előfordultak a Booker történetében. 1993-ban a testület két tagja lemondással fenyegetett, miután Irvine Welsh Trainspottingja felkerült a hosszú listára. Ők elsősorban a szöveg vulgaritását kifogásolták. A regény végül nem került be a rövidlistások közé, Welsh pedig ezek után nem rejtette véka alá, mit is gondol a Bookerről.
1980-ban két irodalmi nagyágyút, Anthony Burgesst és William Goldingot is esélyesnek tartották a díjra, Burgess azonban közölte, csak akkor megy el az átadási ceremóniára, ha garantált a győzelme. Ezt természetesen a szervezők nem tudták neki megígérni, a döntést ugyanis a bejelentés előtt nagyjából fél órával hozzák meg. A díjat abban az évben végül Golding vihette haza Beavatás című regényéért.
Forrás: Guardian, Daily Beast
