Ted Hughes életrajzírója, Sir Jonathan Bate szerint a verset, amit Hughes írt első felesége, Sylvia Plath halálának éjszakájáról, egy olyan veszekedés inspirálta, amiben elhangzott, hogy Plath elhagyja az országot. A Last Letter című költeményt, ami az öngyilkosságot megelőző három napról mesél, Melvyn Bragg ásta elő a British Libraryban 2010-ben.
Az új Hughes-életrajzban Bate arról ír, hogy az öngyilkosság hétvégéjének péntek reggelén Plath titokzatos búcsúlevelet küldött a férjének, amelyben bejelentette, hogy azt tervezi, elmegy az országból, és soha többé nem fognak találkozni. Plath azt feltételezte, hogy a levél nem jut el a férfihez szombatig, de már péntek délután megérkezett. Az aggódó Hughes a levéllel a kezében elrohant felesége Primrose Hill-i lakásába, ahol veszekedni kezdtek: Plath állítólag kikapta a levelet Hughes kezéből, és a tűzre vetette. Ez volt az utolsó személyes találkozásuk, és ez ihlette a Last Letter című verset is.
Másnap Plath feltelefonálta a férjét, hogy rajtakapja Hughes szeretőjét, Susan Alliston, amint felveszi a telefont. Amikor Alliston átadta a kagylót Hughes-nak, a férfi annyit mondott Plath-nak: nyugi, Sylvie! - legalábbis Alliston korábban sosem látott naplója szerint.
Kapcsolódó cikkeink:
Bate arról ír, hogy Plath halálának éjszakáját Hughes az ágyban töltötte a szeretőjével, méghozzá a Bloomsbury lakásban, ahol Hughes és Plath először feküdtek le egymással, és ahol a nászéjszakájukat is töltötték. Hughes hétfőn szerzett tudomást felesége haláláról, és bármennyire is próbálta, Bate szerint soha nem tudott megszabadulni a bűntudatától.
Az életrajzíró először beszélt olyan nőkkel, akikkel Hughes-nak korábban kapcsolata volt, például a férfi első komoly barátnőjével, Shirley-vel, aki Cambridge-ben találkozott a költővel. Az új könyvből természetesen Assia Wevill sem maradhatott ki, aki hat évvel Plath halála után, 1969-ben lett öngyilkos, búcsúüzenetében arról írva, hogy Hughes és ő nem élhetnek együtt „Sylvia emléke miatt.”
Öt évvel felesége halála után Hughes érzelmein Wevill, későbbi felesége, Carol Orchard és egy Brenda Hedden nevű nő osztoztak. A férfi, A-nak, B-nek és C-nek nevezte a nőket, egy eddig ismeretlen naplójában pedig arról írt, hogy mennyire nem tudott dönteni közöttük.
Bate-nek teljes hozzáférése volt a költő archívumához az Egyesült Államokban és a British Libraryban egyaránt, ám nem miután Hughes özvegye, Carol elhatárolódott a könyvtől, nem tudta folytatni a kutatást a hagyaték hozzájárulásával.
Forrás: Guardian
