(Amerikában az elmúlt években kezdték felfedezni Szabó Magda könyveit: bő egy év Claire Messud írónő írt elragadtatott kritikát Az ajtóról a The New York Times-ba, 2015 végén pedig a lap feltette a regényt az év legjobb könyveit összegyűjtő tízes listájára. Az eredetileg 1987-ben megjelent regényről - mely először 1995-ben jelent meg angolul Stefan Draughon fordításában, rá tíz évre pedig Len Rix fordította újra a szöveget, 2015-ben pedig a New York Review Books Classics sorozatának részeként jelent meg ismét - azóta is sorra jelennek meg az elismerő kritikák, legutóbb a The New Yorkerben Cynthia Zarin áradozott róla.
A cikk részletesen ismerteti Szabó Magda életét, a kezdeti nehézségeket, és kitér későbbi sikereire is. Zarin szerint az Abigél például hatodik lett a 2005-ös Nagy Könyv versenyen (valójában végül a harmadik helyen végzett, a cikkíró valószínűleg az előzetes 12-es lista alapján írta a 6. helyet - a szerk.), és az emberek még egy hidegebb könyvfesztiválon is türelmesen várakoztak, hogy dedikáltathassák vele a könyveiket.
Zarin egy személyes kitérővel felidézi, hogy a kamasz lányának nagy kedvence volt a Downton Abbey, és amikor az véget ért, találtak egy cikket az interneten, mely olyan sorozatokat ajánlott, amelyek betölthetik a Downton Abbey utáni űrt. Zarin szerint ha lenne egy hasonló cikk, hogy mit olvassunk, miután befejeztük Elena Ferrante nápolyi regényeit (a Park Kiadó ősszel kezdi kiadni Ferrante tetralógiáját - a szerk.), akkor Az ajtó magasan az esélyesek között szerepelne.
A cikk részletesen ismerteti a regény cselekményét - bár valamilyen rejtélyes okból azt írja, hogy a történet falun játszódik -, és kiemeli, hogy Ferrante tetralógiájához hasonlóan Szabó könyve is egy olyan íróról szól, aki a fennálló nehézségek ellenére is alkotni kíván, emellett ugyancsak két asszony kapcsolata áll a cselekmény középpontjában, és történetüket egyikük elmeséléséből ismerjük meg, aki lehet, hogy megbízható mesélő, de az is lehet, hogy nem. Ferrante Lila nevű szereplőjéhez hasonlóan Emerenc is rejtélyes és kifürkészhetetlen az írónő számára, olyan asszony, aki különleges képességekkel rendelkezik, mégis saját magát köti béklyóba.
A kritikus pillanatokban az olvasó egyfajta "érzéki gellert" tapasztal: Zarin ezt ahhoz hasonlítja, mint amikor valaki egy autós gázolás szemtanúja, majd ezzel egyidejűleg ő maga az áldozat, aki az autó kerekei alá szorul, és ráadásként ő az a személy is, aki az autó volánjánál ül. Zarin szerint ez egy hallucinációs és zavarba ejtő élmény, és amikor az ember olvassa, azt gondolja: ez nem történhet meg. "És természetesen nem történik meg. Ez egy könyv. De tényleg az? Az volt?"
Kapcsolódó cikkek:
Zarin érdeklődését Az ajtó elolvasása nagyban felkeltette az írónő férje, Szobotka Tibor iránt, aki 1982-ben halt meg. Az interneten fellelt képekről egy beteges, törékeny férfi néz vissza rá, akiben ugyanakkor erős belső tűz lobog. A halála után két évvel a The Iowa Review-ban megjelent Szobotka Animal Lovers című írása Stephen Sass fordításában. A regénybeli család nagynénije, Minnie és kutyája, James nincs már az élők sorában, de éjszakakénként visszatérnek mind a ketten. Egy éjszaka azonban csak a nagynéni bukkan fel. Amikor megkérdezik tőle, hogy hol a kutya, a néni azt feleli, hogy akit szeretnek ezen a világon, arról gondoskodnak a másvilágon, majd hozzáteszi: "Én azonban eljövök máskor is. Minden egyes éjszaka". Ezzel pedig életük végéig kísérteni fogja őket. "Ahogy teszi azt Szabó és Szobotka most velünk" - véli a cikkíró.
Az ajtó után várhatóan újabb Szabó-regény jelenik meg angolul, a The New Yorker cikke szerint ugyanis a New York Review Books Classics sorozatának részeként kiadják a Pilátust is.
Forrás: The New Yorker
