Tavaly októberben írtunk róla, hogy jó pár év kihagyás után új regénye jelenik meg az Ízek, imák, szerelmek írójának, Elizabeth Gilbertnek. A kötet november elején jelenik meg magyarul a Partvonal kiadásában New York lányai címmel.
A regény az 1940-es évek New Yorkjának színházi világába kalauzolja az olvasót. A kalandos életű főhősnő, az immár nyolcvankilenc éves Vivian örömmel és némi megbánással emlékezik vissza élvhajhász és öntörvényű fiatalságára, valamint azokra az eseményekre, amelyek későbbi életét alakították. A New York lányai a kiadó ígérete szerint a női szexualitás, a szabadosság, illetve az igazi szerelem természetét kutatja.
A connecticuti születésű Gilbert életében fontos szerepet játszik amúgy New York, hiszen fiatal kora egy részét az amerikai metropoliszban töltötte. Itt járt egyetemre, és bár egész életében író akart lenni, amíg ez megvalósult, szakácsként és pincérként dolgozott, később pedig számos magazinban megjelentek az írásai.
1997-ben például cikket írt a Coyote Ugly kocsmáról, ahol annak idején pultosként dolgozott. Később ez szolgált alapul a Sakáltanya című filmhez. Néhány éve Skype-interjút készítettünk Gilberttel, akkor így mesélt erről az időszakról:
Arra emlékszik, hogyan jött az ötlet, hogy egy cikkben írja meg a Coyote Ugly történetét?
Ez úgy jött, hogy a húszas éveimben ténylegesen dolgoztam ott egy darabig, évekkel később pedig elhatároztam, hogy írok róla. Nagyon vicces sztorijaim voltak arról, milyen is volt sakálnak lenni azon a helyen (nevet). Akkor az a hely még egy kicsi, gusztustalan kocsma volt East Village-ben, semmi csillogó nem volt benne. De mégis életem egyik legboldogabb időszaka volt, és jól lehetett keresni, miközben éppen íróvá próbáltam válni.
És mit érzett akkor, amikor kiderült, hogy Jerry Bruckheimer produkciós cége megvette a megfilmesítési jogokat?
Azt gondoltam, hogy ez az egyik legszürreálisabb és leghülyébb ötlet, melyet valaha hallottam. Azt tervezték, hogy tizennégy éves lányoknak készítenek filmet erről a gusztustalan kocsmáról, ami tele volt alkoholista pasikkal. Nem értettem, ebből, hogy lehet kamaszoknak filmet készíteni, de végül megcsinálták. Amit érdekesnek találtam a filmben, hogy nincs benne piálás. Az egész a kocsmában zajlik, de sose látunk senkit lerészegedni, sose látunk senkit, ahogy kidobja a taccsot. Olyan, mintha valami táncos buliban lennénk. Mintha kitörölték volna az alkoholt a történetből, ami azért vicces, mert ez egy olyan hely volt, ahová azért mentek az emberek, hogy nagyon benyomjanak.
Milyen ital fogyott egyébként a leginkább a Coyote Uglyban?
A Jack Daniels. Nem az a hely volt, ahol flancos koktélokat iszogattak az emberek. (nevet)
