Kilencvenöt éves korában meghalt John Lukacs Széchenyi-nagydíjas magyar származású amerikai történész, író – írja az MTI.
John Lukacs szívelégtelenségben hunyt el ma hajnalban a pennsylvaniai Phoenixville-ben lévő otthonában–közölte mostohafia, Charles Segal.
Lukács János Albert néven született 1924-ben. Polgári családból származott, édesapja orvos volt. Tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem szakán kezdte meg. A második világháború idején zsidó származású édesanyja miatt munkaszolgálatra hívták be, ahonnan 1944 nyarán megszökött, sikerült túlélnie a nyilas rémuralmat és Budapest ostromát. Miután a szovjetek magyarországi jelenlététől nem várt semmi jót, útlevélkérelmét pedig elutasították, 1946-ban átment a határon Ausztriába, és végül az Egyesült Államokban telepedett le.
1947-től 1994-es nyugdíjazásáig Philadelphiában a Chestnut Hill College történészprofesszora volt. Évekig adott elő vendégprofesszorként a legrangosabb intézményekben, többek között a Columbia Egyetemen, a Pennsylvaniai Egyetemen, a Johns Hopkins Egyetemen és a Princeton Egyetemen. Az 1980-as évektől rendszeresen járt haza Magyarországra, a rendszerváltás után előadásokat tartott a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen és az ELTE-n.
Több mint 30 könyve jelent meg, több száz tudományos cikket publikált. Fő kutatási területe a második világháború története volt, és sokat írt az amerikai történelemről és történetfilozófiai kérdésekről, kedvenc műfaja a közérthető, mégis magas nyelvi és szakmai színvonalon álló esszé. Első jelentősebb munkáját 1953-ban adta ki Nagyhatalmak és Kelet-Európa címmel. A hidegháború története című 1961-es művét mind a mai napig a hidegháborús korszak egyik legjobb elemzésének tartják, a könyvet 1966-ban bővített változatban is megjelentette.
Népszerű az Utolsó európai háború (1939-1941), valamint az 1945: Nulla év című munkája is. 1984-ben adta ki Az Egyesült Államok huszadik századi története című összefoglalását, 1988-ban pedig a magyar főváros múltjáról írt Budapest 1900 című könyvében.
A város, amely észrevette saját szépségét
Nos, létezett egy város. Üres telkein szurtos arcú külvárosi kölykök játszottak métát. Bakternak hívott éjjeliőrök járták szürkület után utcáit, a konflisok és fiákerek baloldalt közlekedtek sugárútjain. A földalatti a Kuglertől Wampetics étterméig szállított utasokat, a külső kerületekben lakók csizmái sarat hordtak a belső karéj betonjára.
A párviadal című műve a második világháború egyik legizgalmasabb szakaszának dokumentumokon alapuló krónikája, a Churchill és Hitler közötti, 1940. május-júliusi nyolcvannapos párbajról szól, amikor az új brit miniszterelnök egyedül nézett szembe az Európát meghódító náci Németországgal. 1997-ben került a könyvesboltokba A történelmi Hitler című munkája, amely nem Hitler-életrajz, hanem a náci Harmadik Birodalom vezéréről megjelent biográfiák elemzése, de vizsgálja Hitler személyiségét és gondolkodását is. Számos történetfilozófiai és önéletrajzi jellegű esszét is publikált, kiemelkedik közülük az általa is legjelentősebbnek tartott A történelmi tudat, avagy a múlt emlékezete (2004).