89 éves korában meghalt Harper Lee - írja a Guardian. Az alabamai születésű írónő egészen a tavalyi évig a világ egyik leghíresebb egykötetes szerzője volt. A Ne bántsátok a feketerigót! a hatvanas évek elején jelent meg, és hamar Amerika egyik kedvencévé, igazi kultkönyvvé vált.
Valószínűleg minden kezdő író olyan sikerről álmodik, amilyen Harper Lee-nek megadatott: a Ne bántsátok a feketerigót! című regényét az olvasók imádták, az eladott példányszám az egekbe szökött, a könyv elnyerte a Pulitzer-díjat, ráadásként még filmet is forgattak belőle, mely azután a nyolc Oscar-jelölésből hármat haza is vihetett. A regény egyik központi témája egy per volt, melyben azzal vádoltak egy fekete férfit, hogy erőszakot követett el egy fehér nőn. A fekete férfit védő ügyvéd, Atticus Finch igazi popkulturális ikon lett.
A tavalyi év egyik irodalmi szenzációja volt, amikor 2015 elején kiderült: több mint fél évszázaddal a Ne bántsátok a feketerigót! után új regénnyel rukkol elő Harper Lee. Az időzítést ugyanakkor sokan furcsállták, már csak azért is, mert nem sokkal előtte hunyt el Lee gondviselője, a testvére magánéletét gondosan védő Alice Lee. Andrew Nurnberg, az írónő ügynöke ugyanakkor interjúnkban határozottan cáfolta, hogy Harper Lee-re bármiféle nyomás nehezedett volna:
Harper Lee nővére, Miss Alice bizonyosan nem akadályozta volna meg a Menj, állíts őrt! kiadását. Az írónő úgy hitte, hogy a nővére sok évvel ezelőtt figyelmetlenségből kidobta a kéziratot. Amikor meghallotta, hogy még megvan, akkor az első szavai ezek voltak: „Örök hála Miss Alice-nek”.
A Menj, állíts őrt! végül az amerikai HarperCollins teljes történetének a leggyorsabban fogyó könyve lett, a Geopen Könyvkiadó pedig tavaly novemberben mindkét könyvet megjelentette magyarul, mégpedig Pordán Ferenc fordításában. A műfordító a Könyvesblognak adott interjújában így jellemezte a két könyv közötti különbséget:
Első olvasásra az volt a benyomásom, mintha nem csak két különböző történetről lenne szó, de két különböző író könyvét kellene lefordítanom. Az újonnan megjelent Menj, állíts őrt! stílusa könnyed, néhol kifejezetten szellemeskedő: Harper Lee sokszor alkalmaz az ötvenes években modernnek számító szlenget, illetve igyekszik megidézni a könyvben is többször idézett Gilbert & Sullivan darabok hangulatát. A filozofálgató „nagy beszélgetések” ugyanakkor szociálisan érzékeny hangnemben, kiterjedt – és meglehetősen specifikus – irodalmi háttértudásra alapozva íródtak. A „Feketerigó” stílusa sokkal letisztultabb, amiben véleményem szerint nem csupán a szemszögváltás játszott nagy szerepet, hanem az is, hogy ebben az esetben egy szerkesztett, alaposan átgondolt szöveggel van dolgunk, míg a Menj, állíts őrt! első, szerkesztetlen változatában került kiadásra.
Lee 1926-ban született Monroeville-ben, és már gyerekként jó barátságot kötött egy későbbi íróval, Truman Capote-val, akiről a Ne bántsátok a feketerigót! szomszédfiúját, Dillt mintázta. Lee és Capote barátok maradtak azután is, hogy a férfi 1933-ban New Yorkba költözött. A népszerűséggel és a hírveréssel azonban a két fiatal barátsága is egyre romlott. Capote nagyon rosszul viselte a Pulitzer-díjjal is elismert Ne bántsátok a feketerigót! sikerét, és olyan híresztelések is szárnyra kaptak (hogy tőle vagy mástól származtak, nem tudni), hogy valójában nem is Lee, hanem Capote írta a regényt. Kapcsolatuk akkor romlott meg végérvényesen, amikor Capote egészen egyszerűen kihagyta Lee-t azoknak a sorából, akiknek köszönetet mondott a Hidegvérrel megírása alatt nyújtott segítségükért. (Kettejük gyerekkori barátsága egy ifjúsági regényt is inspirált, amely a tervek szerint idén jelenik meg az Egyesült Államokban.)
Harper Lee évek óta egy monroeville-i otthon lakója volt, Andrew Nurnberg többször találkozott vele, tavaly így jellemezte az idős írónő állapotát:
Az egészsége nem tökéletes, hiszen több olyan betegségtől is szenved, amely sok idős embert érint (jövőre lesz kilencvenéves), gyenge a szeme és rossz a hallása. Nyolc éve kisebb stroke-ot is kapott. Az esze azonban ugyanúgy vág, mint egy fiatalnak – okos, szellemes, és teljesen tisztában van azzal, hogy mit akar, és mit nem akar.
