A férfi írók és kritikusok még mindig nagyobb szeletet hasítanak ki maguknak az irodalmi tortából – ez derül ki egy friss amerikai felmérésből, amely az elmúlt három év cikkterméseit elemezte, mégpedig – a többi között – olyan lapokban, mint a London Review of Books (LRB), a Times irodalmi melléklete (TLS) vagy a New Yorker.
Eszerint tavaly az LRB-nél a kritikusok 24 százaléka volt nő, a tárgyalt könyveknek pedig 27 százalékát írta női szerző. A Times irodalmi mellékleténél ez az arány 30, illetve 25 százalék volt, a New York Review of Books-nál azonban csupán 16 és 22 százalék.
Természetesen feltűnt, és természetesen azt gondolom, hogy ez rossz dolog – nyilatkozta a Guardiannek Jenny Turner író és kritikus, aki – ahogy mondja – sokat gondolkozott azon, hogyan lehetne kezelni a problémát, amit szerinte nagyon nehéz a hagyományos módszerekkel megragadni.
Jenny Turner szerint a szerkesztők általában azzal szokták elütni a kérdést, hogy bár ők szeretnének több nővel együtt dolgozni, a nők azonban nem nagyon jelentkeznek, nem lépnek előtérbe, vagy pedig a munkájuk színvonala nem üti meg a szintet. Vagy – a magyarázat szerint – mind a két ok egyszerre jelentkezik. A szerkesztők – tette hozzá Turner – észre sem veszik, hogy mennyire elbátortalanítják ezzel a nőket, a női írók pedig azt nem veszik észre, hogy lényegében diszkrimináció áldozatául esnek, ők ugyanis belenyugodnak abba, hogy nem elég jók, és fel is hagynak az egésszel.
Paul Laity, a felmérést ismertető Guardian szerkesztője azt mondta, nagyon is tisztában vannak a helyzettel, és ezen a kiegyensúlyozatlan állapoton folyamatosan próbálnak javítani, miközben tudják azt is, hogy az egész problémakörnek sokkal komplikáltabb okai vannak, mint az egyes irodalmi szerkesztők szeszélyei vagy előítéletei. A helyzet a tényirodalom (non-fiction) területén a legsúlyosabb, ahol az írók túlnyomó többsége férfi, igaz, tette hozzá Paul Laity, ezen a területen tucatnyi női kritikus tevékenykedik, akik a legjobbak közé tartoznak.
Magyarországon tudomásunk szerint nem készült még ehhez hasonló statisztika. A női szerzők aránya egyébként legutóbb az Aegon-díjra jelölt könyvek esetében merült fel. A hosszú listán szereplő 28 könyv negyede kötődött női szerzőhöz, ez az arány pedig tovább javult a szűkített, tízes listán, az azon szereplő könyvek harmada ugyanis női szerző műve. Így a művészeti díjért Bán Zsófia az Amikor még csak az állatok éltek, Karafiáth Orsolya a Kicsi Lili, Szvoren Edina pedig a Nincs és ne is legyen című kötetével versenyez.
