Olvass, hogy jobban érezd magad!

Olvass, hogy jobban érezd magad!

.konyvesblog. | 2016. január 26. |

king-lear_ian-mckellen.jpgFebruár elsején a Warwick egyetem elindít egy ingyenes online kurzus Literature and mental health: Reading for wellbeing (Irodalom és mentális egészség: Olvass a jó közérzetért) címmel, amely azt vizsgálja majd, hogyan segítenek a versek, regények, drámák megérteni a mély érzelmi stresszt, és hogyan segítenek megbirkózni vele. A kurzushoz akadémikusok kérdezték  Stephen Fry-t, Sir Ian McKellent és Melvyn Bragg-get a saját élményeikről irodalom és mentális betegségek témában. A trió hat témában osztotta meg tapasztalatait, ezek a stressz, a szerelmi bánat, a gyász, a trauma, a depresszió és a bipoláris zavarok, valamint az öregedés és a demencia voltak. Arról is beszéltek, hogyan segítették át őket a nehézségeken Shakespeare, WH Auden és Philip Larkin művei.

Fry (Hazudozó, A víziló, Csináljunk történelmet, Egy kis Fry és Laurie), akit 37 évesen diagnosztizálták bipoláris zavarral, arról beszélt Sir Jonathan Bate-nek (ő jegyzi Ted Hughes nemrég megjelent, nagy vihart kavart életrajzát – a szerk.), hogy a nyelv legmagasabb kifejezése, a költészet lehetővé teszi, hogy megbirkózzon a démonjaival, de azt is, hogy elmeneküljön tőlük. Fry szerint már maga a démon szó is érdekes: nagy költőhősétől, Audentől egyszer megkérdezték, hogy megszabadul-e a démonjaitól a költészet segítségével, mire ő azt válaszolta, hogy dehogy szabadul, ha megtenné, az angyalai is elrepülnének. Fry két verset választott, amely sokat segített neki a sötét időszakokban. John Keats Óda egy csalogányhoz

Szivem fáj s minden ízem zsibbatag
Mint kinek torkát bús bürök telé,
Vagy tompa kéjű ópium-patak,
S már lelke lankad Léthe-part felé, -
Nem boldogságod telje fáj nekem,
De önnön szívem csordúlt terhe fáj
Dalodtól, könnyű szárnyú kis dryád,
Ki bükkös berkeken
Lengsz s visszazengi a hűs, zöld homály
Telt kortyú, lenge, hő melódiád!>> (Tóth Árpád fordítása)

és Philip Larkin Aubade

című verseit. Keats verse egy évvel azután született, hogy testvére, Tom meghalt tuberkulózisban, és a költő aggódott a saját egészsége miatt, Larkin verse pedig az élete vége felé közeledve, írói válságtól szenvedve íródott. Fry-t furcsa módon mindkét költemény felvidította: mindkét költő olyan sötét helyekre jutott el, ahol már ő is járt, és mégis valami figyelemreméltót tudtak létrehozni ezekből az élményekből merítve.

2007-ben Ian McKellen játszotta a címszerepet a Royal Shakespeare Company Lear király produkciójában. McKellen szerint a király valamiféle mentális betegség áldozata volt. Szerinte Lear története abból indul ki, hogy a király megöregedett, elfáradt, szeretne egy kis nyugalmat, ám a saját bolondságából adódóan, ami nemcsak abban állt, hogy megszabadult a legkisebb lányától, hanem abban is, hogy a másik kettőnek túl nagy hatalmat adott, foglalkoznia kellet az összes reakcióval.

Bragg először kamaszkora elején szenvedett komoly depresszióban, akkor fogalma sem volt, hogy mi történik vele. Az  ötvenes évek elején az ilyesmit nem nagyon lehetett megbeszélni senkivel, ám az írás számára is mentőövként szolgált. Egy költő különösen sokat segített neki. Amikor először olvasta William Wordsworth versét, Az előszót (The Prelude), felfedezett benne néhány olyan bekezdést, melyben magára és állapotára ismert. Ezekből az volt kiolvasható, hogy a szereplő fiú komoly bajban van, és saját józan eszének megőrzéséért küzd, csakúgy, mint Bragg. 2013-ban, egy évvel azután, hogy édesanyja elhunyt Alzheimer-kórban, Bragg megjelentette Grace and Mary című regényét, melyet a kritikusok az öregedésről, és a demenciával szembeni tehetetlenségről szóló éleslátó, megrendítő mesének neveztek. A regényben van egy jelenet, amelyben a szerző könyvbeli alteregója, John elkezdi szavalni az anyja ágya mellett Wordsworth Táncoló tűzliliomok című versét, az asszony pedig csatlakozik hozzá. Ez a jelenet a valóságban is így zajlott, Bragg anyja emlékezett a versre az iskolából.

Sétáltam, mint felhő, melyet
szél hajt, céltalan, könnyedén,
s egyszer csak egy sor, egy sereg
aranyliliom tűnt elém,
a tó partján, a fák alatt
ringtak, táncoltak álmatag.>> (Szabó Lőrinc fordítása)

Bragg gyógyító erejű momentumként gondol vissza erre a jelenetre.

A kurzusra ITT lehet jelentkezni. 

Forrás: Independent

 

Olvass minket e-mailben is!

  • Személyes ajánló a legérdekesebb tartalmainkról!
  • Extra tartalom csak feliratkozóknak!
  • Így biztosan nem maradsz le a legfrissebb könyves hírekről!
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél