Fotó: Valuska Gábor
Szerző kontra kiadó – hogyan őrizhető meg a bizalom? címmel jelentetett meg cikket Fejős Éva (podcastunk vele ITT) a magyar könyvszakma „vérző, mélyen gyökeredző sebéről” vagyis a kifizetetlen szerzői jogdíjakról. Fejős természetesen nem az összes magyar kiadóról beszél, hatalmas szerencsének tartja, hogy sok a tisztességes kiadó a hazai piacon. Ő konkrétan egy kiadóról beszél, amelyik hosszú évtizedekig adta ki Fejős könyveit, de pár hónappal ezelőtt csődbe ment, a vezetője külföldre utazott. Fejős régebben kilépett az Ulpius kötelékéből, saját kiadót alapított Erawan néven, most ő adja ki saját könyveit.
- Cikkében Fejős az életből merített példákkal illusztrálja, hogy egy kiadó hogyan törhet meg egy szerzőt. Például azzal, hogy új borítókat terveztetnek a könyveinek. „Ha az új borítóterv csak az internetet árasztja el, és nem nyomtatják ki a könyv újrakiadásához (ami azért költséges lenne a kiadó számára is), azzal a szerzőről már felépített képet tönkre lehet tenni .” Emlékeztek még azokra a Fejős Éva-borítókra, amiken félmeztelen, kigyúrt férfiak és bikinis nők díszítettek, ám végül nem lett belőlük semmi?
- Szerinte meg lehet élni a könyv nettó fogyasztói árának 7-10 százalékát jelentő szerzői jogdíjakból, ha egy köny nagy példányszámban fogy, a kiadó bevallja a tényleges példányszámot, és az eladások után keletkező jogdíjat ki is fizeti a szerzőnek. Nem lehet megélni a jogdíjakból, ha alacsony a példányszám, vagy ha magas ugyan, de a kiadó nem vallja be a tényleges számot, és elfelejtkezik egy aprócska dologról. Kifizetni a szerzőnek az őt megillető jogdíjat.
- A kiadó leakciózhatja a könyvet, ám a szerző mindig a valós fogyasztói ár alapján kapja a jogdíjat, vagyis míg háromezer forintból mondjuk 285, háromszáz forintból csak 28 forint jár neki. Sőt, a kiadó a viták miatt abba is hagyhatja a szerző könyveinek nyomását még akkor is, ha van rájuk kereslet. [A könyvpiacon bevett norma egyébként ezzel ellentétes: a szerző a borítóra írt ár (-5% ÁFA levonása) után kapja a royaltyt, vagyis normális esetben neki teljesen mindegy kellene legyen, hogy 3000 forintért vagy 50%-os árengedménnyel adják a könyvét - a szerk.]
- A könyvpiacon nincs példányszám-auditálás, de nem árt, ha a szerző tudja, mennyi fogyott a saját könyvéből. Ehhez fogyásjelentést kellene kapnia, amiben szerepelnie kellene az összes kinyomott, raktáron lévő és már eladott könyvnek.
- Kész szerencse, ha a kifizetés csak heteket késik. Ha a kiadója csődbe megy, a szerzőnek csődeljárás esetén még fizetnie is kell, hogy megkapja a jogdíját.
- Nagyon kevés író fogad fel szerzői jogi ügyvédet, hogy átvizsgáltassa a szerződését, és képviselje az érdekeit.
- Fejős sok szomorú történetet hallott az íróktól, ám ezek a történetek nem jutnak el a nagy szerzői jog perekig. A bajba jutott szerzőnek sokszor se húzóneve, se tőkéje nincs, hogy beleugorjon egy ilyen perbe, ráadásul amíg a per le nem zárul, lehet, hogy új könyve sem jelenhet meg. Például azért, mert még élő szerződés köti a problémás kiadóhoz. Hatékony érdekképviselet nincsen.
- A szerzők nem akarnak a bulvárban szerepelni, esetleg nem olyan ismert a nevük, hogy a sajtót érdekelje az ügyük, vagy félnek nyilvánosságra hozni a problémát. Fábián Janka ügyéről éppen ma írt a Blikk.
- ”A kereskedők és a nyomdák nem adhatják ki az írónak az eladási, előállítási példányszámokat, hiszen nem vele, hanem a kiadóval állnak szerződésben, és az adatok üzleti titkot képeznek.”
- Ha a szerző nem tudja a valós eladási adatokat, az Adatvédelmi Hatóságtól kérhet segítséget. Sok író semmilyen jelentést nem kap az e-könyv eladásairól, pedig kapnia kellene.
- A bizalom megőrzésének kulcsa a jó szerződés, ezért a szerződést nem árt mindig átnézetni egy ügyvéddel, és rámutatni a problémás pontjaira.
