Felélesztjük olvasónaplónkat a frissen megjelent Pynchon-kötettel. A szabályok a következők: minden héten egy olvasónapló jelenik meg, az első jövő héten pénteken, adidg be lehet szerezni. Mindig előre jelezzük, nagyjábl mennyit haladunk majd a szövegben. Várunk minden kérdést, megjegyzést a könyvesblog emailjére. Most lássuk a tárgyat:

Amerikai megjelenése után 34 évvel végre magyarul is olvasható Thomas Pynchon harmadik, egyben leghíresebb regénye, a Súlyszivárvány (eredeti címmel Gravity’s Rainbow). A fordító, Széky János nehéz fába vágta a fejszéjét, bár legalább már élesíthette azt A 49-es tétel kiáltásának magyarra interpretálása közben. Az még kérdés, hogy Széky ténykedését majdan mennyire fogják kétségbevonni – Szentkuthy híres-hírhedt Ulysses-„fordításához” hasonlóan – , de az biztos, hogy tudatfolyam-regényt írtó nehéz lehet akármilyen nyelvre átültetni. A regény bő harminc éve fekszik tehát az elmélészek és interpretátorok boncasztalán, és például a pynchonwikin meg is lehet tekinteni, hol tartanak az utalások felfejtésével, ezzel együtt a szöveg értelmezésével. Annak idején Roland Barthes egy Balzac-novella, a Sarrasine 512 ún. lexiára bontásával és az ezekkel való szöszöléssel került be a legelvakultabb tagokat tartalmazó (poszt)strukturalista panteonba - megnézném, hogy hümmögne a Súlyszivárvány láttán.

A Súlyszivárvány olvasása előtt tök felesleges tájékozódni, csak belehülyülnénk az információhalmazba. Éppen ezért azt gondoltam, hogy az olvasónapló során megpróbálom a szöveg rébuszainak kikövetkeztetett megfejtéseit rövidre zárni, azaz nem annyira ezekkel feltölteni a naplót. Persze lesz ezekből is jócskán, olykor belekukkantok majd a pynchonwikibe is, ha már van ilyen, és reményeim szerint heti rendszerességgel, de lehet, hogy gyakrabban jelentkezem. Most el is tűnök egy hétig, hogy aki még nem tette, megvehesse a regényt. Aztán kezdünk!