Agatha Christie a brit tájékoztatási minisztérium megrendelésére írta azt az esszét, amelyet közel hetven év után most először lehet majd angol nyelven olvasni. A cikkre, amely a Guardian beszámolója szerint nem más célt szolgál, minthogy a brit krimiírás dicsőségét zengje, és ily módon szimpla propagandadarabnak is tekinthető, David Brawn, a HarperCollins igazgatója bukkant még 1997-ben az archívumban, eddig azonban nem volt lehetőség a publikálására.
Az esszé eddig egyetlenegyszer jelent meg, mégpedig egy orosz magazinban, valamikor 1947-ben. Brawn szerint a cikk révén a tájékoztatási minisztérium a nyugati életstílus erényeit akarta kidomborítani, ezért kérték fel Christie-t arra, hogy írjon szépeket a brit krimiírásról, a bűnügyi regényekről és azok íróiról.
A cikkben az írónő az egekig magasztalja Arthur Conan Doyle-t, akit a krimiírás úttörőjének nevez, John Dickson Carr-ról pedig nem kevesebbet állít, mint hogy ő volt a „félrevezetés művészetének királya”. Christie azonban nem mindegyik pályatársával ilyen előzékeny, Margery Allinghamről például azt állította, hogy annyira a karaktereire fókuszál, hogy időnként a cselekményt is alárendeli a szereplőknek. Magát az írónő szerényen csak szorgalmas iparosként jellemezte, igaz, hozzátette azt is, hogy egy amerikai újság egyszer a „halál hercegnőjének” titulálta.
Százhuszonkét éve született Agatha Christie, aki a mai napig egyike a legolvasottabb szerzőknek a világon. Több rekordot a mai napig ő tart, így például az ő könyveit fordították le a világon a legtöbb nyelvre (állítólag 103-ra), és Az egérfogó című darabját 1952 óta folyamatosan játsszák. Christie-t szokták a krimi koronázatlan királynőjének is hívni, mi most azonban életének kevésbé tárgyalt vagy éppen szokatlan mozzanataira voltunk kíváncsiak. TOVÁBB>>
Christie kitért egyébként arra is, hogy időnként mennyire elege van az általa kreált egyik leghíresebb figurából, Hercule Poirot-ból, és azt tanácsolja a fiatal krimiíróknak, jól gondolják meg, kit tesznek meg főszereplőnek a regényeikben, mert lehet, hogy sok időt kell majd vele tölteniük.
Az esszé egy eredetileg 1933-ben megjelent bűnügyi regény, az Ask a Policeman előszavaként jelenik most meg, így végre az angol(ul) olvasók is megismerkedhetnek vele. A regény érdekessége, hogy kollektív munka eredményeként született. 1930-ban ugyanis a brit krimiírók közül néhányan létrehoztak egy klubot, ez volt a Detection Club: tagok időről időre együtt vacsoráztak (a vacsora költségét a regények kiadásából fedezték), és közösen találták ki a készülő regény címét, a cselekményt, az egyes karaktereket.
Ennek a társaságnak egyébként magyar vonatkozása is volt, hiszen tagjai között tudhatta Orczy Emma bárónőt, aki Tarnaörsön látta meg a napvilágot, és hároméves volt, amikor családja 1868-ban külföldre, előbb Brüsszelbe, Párizsba, végül 1880-ban Londonba költözött.
