Első mondat: "Manéo Jung-Espinoza – a barátainak a Ceres állomáson csak Néo – az Y Quének elkeresztelt kis hajója pilótafülkéjében kuporgott."
Ki vagy mi áll az előretörésünk, a fejlődésünk, a továbblépésünk, a többé, jobbá és nagyobbá válásunk útjában? Leginkább mi magunk. És ez akkor is igaz, ha egyéni, társadalmi vagy faji szinten nézzük. James S. A. Corey, avagy az álnév mögött lévő két író, Daniel Abraham és Ty Franck Térség-sorozatának harmadik része, az Abaddon kapuja egy monumentálissá dagadó, fordulatos és akciódús űropera ruhájában szembesít minket gyarlóságainkkal, kicsinyességeinkkel, erőszakosságunkkal és agresszív, bizalmatlan, gyilkos természetünkkel. De aztán azzal is, hogy mindezzel képesek vagyunk leszámolni magunkban, és így jobb emberré válni. Vagy talán még jobb fajjá is.
Kapcsolódó cikkek:
Végképp eltörölni (Leviatán ébredésre, Térség-sorozat 1.)
Az emberiség még a végveszély árnyékában is magát pusztítja (Kalibán háborúja, Térség-sorozat 2.)
Az előző rész, a Kalibán háborúja végén az ismeretlen, idegen eredetű protomolekula egy gigászi struktúrát, egy üreges Gyűrűt épített magának az Uránusz közelében, és senki sem tudja, hogy miért. Viszont mindenki nagyon szeretné tudni. A marsi, a földi és a KBSZ-es (vagyis aszteroidaövbeli) erők mind megindulnak a felfoghatatlan veszélyeket rejtő objektum felé, és a Rocinante, fedélzetén Jim Holdennel és legénységével szintén – kénytelen-kelletlen – oda tart. Holdennek azonban nem csak a protomolekula titkaitól lehet félnivalója, hanem egy ellene irányuló, személyes bosszúhadjárattól is.
Az Abaddon kapuja szépen, következetesen viszi végig elődei koncepcióit és karakterszálait. Bár vannak hiányzó, vissza nem térő, és épp csak egy-egy említést kapó szereplők (mint Avasarala vagy Bobbie) a Rocinante legénysége teljes pompájában tündököl, és mint mindig, most is kiválóan működik a közéjük épített kapcsolatrendszer. Ez pedig fontos, mert a Térség-sorozat nem kis részt a hibákkal teli, tévedéseket elkövető, minden mozzanatukban mélyen emberi karakterek miatt működik olyan jól. És bár a régről ismert szereplők mostanra végére értek saját belső utazásaiknak (Holden karakterfejlődése nagyjából a második résszel megáll), az új játékosok bőven gondoskodnak utánpótlásról.
James S. A. Corey: Abaddon kapuja - A Térség 3.
Fordította: Galamb Zoltán, Fumax, 2014, 560 oldal, 3995 HUF B+
Abraham és Franck két nagy ütőkártyája a két új női szereplő, Melba és Anna. Előbbi a Kalibán ébredésének prológusában megismert Julie nővére (ő volt a protomolekula első áldozata, úgyhogy vele igen szépen és találóan zárják be a kört az írók), aki apja tönkretétele miatt készül revansont venni Holdenen, utóbbi pedig egy lelkész, aki Isten akaratát fürkészve, és a többieknek támogatást nyújtva kel útra az Uránusz felé. Már ez az ellentétpár is beszédes: az egyik pusztítani jön, a másik építeni.
Az Abaddon kapujának koncepciója pedig pont az, hogy egy helyre gyűjti (a Gyűrűbe) az emberiség által képviselt mindenféle nációt, világnézetet, gondolkodásmódot, reményt és félelmet, és megnézi, hogy mi lesz ebből a sokszínű és veszélyes kavalkádból. Középtájon a könyv szinte szétszakad a feszültségtől, ahogy érdekek és ellenérdekek (nameg hadihajók) készülnek összecsapni, miközben pedig a szembenálló felek mindegyike egy halálos és idegen fenyegetés kellős közepén csücsül.
A Térség-sorozat valószínűleg itt ér eddigi csúcspontjára: egymás után sorakoztatja fel az emberi önzést, hiúságot, kegyetlenséget, de a szeretetet, megértést és empátiát is. És ehhez képest a regény utolsó harmada valamelyest visszalépés. Semmi komoly, csak a kényszerű szálelvarrás kicsit túl szabályszerűen, kiszámíthatóan történik – vagy csak a harmadik könyv végére már túlságosan kiismertük az írók gondolkodásmódját, és előre tudjuk, kire vár halál és kire megváltás. A meglepetések pedig nem csak a karakterek sorsát, hanem a cselekmény (a rejtély, a jövő) alakulását tekintve is elmaradnak. Ezzel együtt azonban ez még mindig egy veszettül szórakoztató űropera.
És még nincs vége. Bár Abraham és Franck eredetileg trilógiának tervezték a Térséget (és az Abaddon kapujában annak rendje és módja szerint meg is kapjuk a patentos lezárást), azóta bejelentették, hogy további három könyvre szerződtek a kiadóval (merthogy a patentos lezárás ellenére azért persze nagyon is evidens, hogy hogyan folytatható a sztori) – és az első, a Cibola Burn tavaly már megjelent, idén pedig jön magyarul. És természetesen várjuk a SyFynak a könyvek alapján készült tévésorozatát is.
