Irodalmi szempontból a Trump-kormányzat legnagyobb nyertese egyértelműen Margaret Atwood, más kérdés, hogy mennyire vágyott ilyen dicsőségre. Ezúttal egy másik kiváló írónak, Junot Díaznak (Így veszíted el, Oscar Wao rövid, de csodálatos élete) nyilatkozott a Boston Review-ban, a téma természetesen A Szolgálólány meséje, és az abból készült Hulu-adaptáció volt.
A Szolgálólány meséjében Atwood a valóságot írta meg
A megváltozott médiafogyasztási szokásoknak, a nosztalgiára való hajlamnak, és a mindenkori politika kultúrára gyakorolt szerepének köszönhetően mostanában rengeteg szó esik arról, mennyire fontos/félreérthető/vallásgyalázó/férfigyűlölő könyv A Szolgálólány meséje, de arról, hogy Margaret Atwood harminc éve megjelent, sokadik virágkorát élő klasszikusa mennyire jó regény, már alig valami.
Atwood is úgy érzi, hogy az élet Trump alatt egy valódi disztópia a nőknek, ám ő ezért nem kizárólag az elnököt teszi felelőssé: elég csak arra gondolni, amikor kizárólag férfiakból álló testületek határoznak a nőkkel kapcsolatos egészségügyi kérdésekről. Atwood megemlíti a szolgálólány-egyenruhában tiltakozó nőket, majd hozzáteszi, hogy míg a könyv 1985-ben lehetőségnek számított, mostanra egyre közeledő valósággá vált, és sok helyen már valóság is, hiszen semmi olyan nem került bele, ami a világon valahol már ne történt volna meg.
Arról is beszél, hogy eléggé más ma olvasni a könyvet, mint az első megjelenés idején. 1985-ben nemzeti különbségek is voltak az olvasatban, Kanadában például azt kérdezték, ez vajon velük is megtörténhet-e, Angliában nem gondolták, hogy Gileád létrejöhetne, hiszen a vallásháborúkat már a tizenhetedik században letudták, és azóta számos szörnyű dolgot túléltek, Amerikában viszont már a nyolcvanas évek közepén megjelent a felirat, miszerint a könyvben foglaltak tulajdonképpen már a valóság.
Hiába hitték egyesek vallásellenesnek vagy antikereszténynek a könyvet, erről Atwood szerint szó sincs, és általánosítani sem lehet. Egyes keresztények ellenállnak a diktatúrának (ahogy teszik azt a regényben is), másokat kivonnak a forgalomból, megint mások a vallást használják kifogásul arra, amit tesznek, ez pedig már nagyon sokféle vallással megtörtént. Szerinte az a kérdés, hogy ha Amerikában létrejönne egy totalitárius állam, akkor az milyen típusú lenne.
'Ne hagyd, hogy a gazemberek legyűrjenek!' - A szolgálólány meséje 30 éve érvényben
Donald Trump elnökké választása hatással van az irodalomfogyasztási szokásokra is: a klasszikus disztópiák újra a sikerlistákat ostromolják. Az alternatív tények megjelenésével párhuzamosan George Orwell 1984-e az első lett az Amazon eladási listáján, amit hamarosan követett A szolgálólány meséje, Margaret Atwood regénye. A politika mellett ehhez némi köze volt azért az amerikaifutball-bajnokság döntőjének, a Super Bowl-nak is.
Azért nevezte el Jákob két feleségéről, Ráhelről és Leáról a szolgálólányokat kitermelő központokat, mert velük is járt egy-egy szolgálólány.
Atwood 1939-ben született, élete során számos diktátor uralkodott Hitlertől (Lebensborn, szőke lengyel gyerekek elrablása és germánosítása) Ceaușescuig, akinek diktatúrája számos árva, vagy elhanyagolt gyereket és halott nőt hagyott maga után.
Díaz szerint Kanadának két világsztárja van jelenleg: Atwood és Drake, a rapper. Atwood nem ismeri Drake-et, de ismer olyan embereket, akik igen, és az interjúban felveti, hogy tulajdonképpen nagyszerű lenne, ha a rapper szerepelne A Szolgálólány meséje második évadában. A sorozat készítője, Bruce Miller hívása lenne csak az igazi Hotline Bling.
