Nádas Péter kapta az Aegon-díjat!

Fotó: Valuska Gábor

A Világló részletekért Nádas Péter kapta idén az Aegon Művészeti Díjat. A 3 millió forint összegű díjjal mindig az előző évben magyar nyelven megjelent kiemelkedő szépirodalmi teljesítményt ismerik el.

A tavalyi év legsúlyosabb irodalmi alkotásának neveztük Nádas Péter memoárját, a Világló részleteket, amely egyben 2017 legjobb könyve is lett nálunk. „Érzékeny és sűrű prózája minden szempontból az ellentéte az uralkodó zeitgeistnak: végtelenül pontos, többszörösen ellenőrzött, mélyen humánus, önreflexív, kritikus, bizonytalan, megértő, kíváncsi és európai” – írtuk kritikánkban.

Nádas Péter: Világló részletek I-II.

Jelenkor, 2017, 1212 oldal, 7999 HUF

 

Nádas tizenkét évvel a Párhuzamos történetek után jelentkezett ezzel a formabontó emlékirattal, ami helyenként családtörténetté válik, máskor a rossz emlékek huszadik századi tablójává, olykor nyomozati munkává.

„A Világló részletekben sincsen visszaút a radikális szabadgondolkodásból, és talán ennek köszönhető, hogy az 1300 oldal egy pillanatra sem válik unalmassá, önismétlővé, mert a narratíva asszociációs rendszere izgalmas dramaturgiai építkezést tesz lehetővé, engedi a mikrosztorik kibontását, a szereplők megelevenedését.”

A memoár megjelenésekor elutaztunk Gombosszegre, ahol hosszú interjút készítettünk Nádas Péterrel – akkor ezt mesélte:

„Az írásnak csak személyes tétje van. Olyan eset nincs, hogy ne lenne személyes. Minden valamirevaló irodalomnak a személy a szubsztanciája. Egy személy, két személy, öt személy, de személy. Ha ez az egyetlen személy nem feltalálható egy műben, akkor alkalmazott irodalomról beszélünk. Engem az alkalmazott irodalom kevéssé érdekel.”

Az interjúban kitért a kétkötetes mű borítójára is, amely egy megfeneklett hajót ábrázol:

„A borítóképet nem szántam metaforának. A képeket a háziorvos készítette, Literáti Nagy Ferenc, aki nemcsak a környék egyik háziorvosa, hanem kiváló amatőr fényképész is. Megtetszett, elkértem tőle. Nem szántam szimbólumnak, de tényleg egy megfeneklett hajót ábrázol, és ez így rendben is van. Megfeneklett hajó vagyok. Zátonyra futottam. Valószínűleg sok idős ember érzi így. Az ismerős világ kimegy alóla. Ez már nem az a világ, amibe ő beleszületett, amiben felnevelkedett. Azok az alapelvek, amelyeket ő alapelvnek gondolt, nem működnek többé és a fiatalabb embereket sincs miért ostoroznia. Ebben a képben nincsen semmi szimbolikus. Inkább igen tárgyszerű. Ez az izlandi halászhajó megfeneklett, és nagyon szépen csinálta. Dagályra immár hiába vár, rozsdásodik, fű nő körülötte, a nyílt tengerre már nem fog vele senki kihajózni. Amíg meg nem eszi a rozsda, így kell számolnunk vele.”

Tillai Tamás, a Libri Kiadói Csoport vezető grafikusa ITT mesélt a tervezés fázisairól.

Nádassal 2016 tavaszán, nem sokkal azután, hogy befejezte a Világló részleteket, szintén hosszan beszélgettünk, akkor készült egy videóinterjú is, ebből mutatunk most egy részt:

A kötet a tavalyi frankfurti könyvvásárra időzítve megjelent németül is Christina Viragh fordításában. Kevesebb mint két hónappal a megjelenése után a német kritikusok listáján a könyv az előkelő 3. helyen szerepelt.