A Tristram Shandy úr élete és gondolatai az egyik legkülönlegesebb alkotás a világirodalomban. Az angol Lawrence Sterne 18. században írt regényének hatása a francia felvilágosodás gondolkodóitól és a német romantikusoktól egészen a mai posztmodern irodalomig terjed, feltűnik az ifjú Lukács Györgynél (A lélek és a formák) és Esterházy Péternél (Bevezetés a szépirodalomba) is. Szerb Antal szeszélyes önéletrajzként beszél róla, „… a könyv egyharmadát már elolvastuk, amikor a hős végre megszületik. Mikor az író a könyv első felét megírta, azon elmélkedik, hogy már egy éve írja ezt a könyvet, és még mindig csak egy napot mondott el az életéből.” Továbbá Sterne-nek „nincsenek is emberei. Önmagáról ír, önmagát tükrözi még a mellékalakokban is.” (Magunk meg sem próbáljuk elmagyarázni a regényt, viszont boldog elmerülést kívánunk ebben a disszertációban.)
Ha ehhez hozzávesszük, hogy A Tristram Shandy teli van nyelvi játékokkal és keresztbe-kasul utalásokkal, valamint nevezik metafikciónak és proto-posztmodernnek is, nem lepődhetünk meg, hogy most valakinek eszébe jutott, ez a történet többet érdemel annál, minthogy csak egyszerű sorokba szedve legyen tálalva.
A Visual Editions kiadásában megjelent (ők gondozták Jonathan Safran Foer hasonló megoldásokkal készült legutóbbi könyvét is) kötet váratlan és meglepő grafikai eszközökkel igyekszik hitelesen visszaadni Tristram Shandy belső gondolatait és mulatságos ámokfutását. Színektől, ábráktól, rajzoktól, egymásra nyomott betűktől hemzseg a könyv, amikor izzad a főhős, fényes pöttyöket is találunk elszórva, és még arra is odafigyeltek, hogy az egyik lap moáréselyemből készüljön, reagálva az eredeti kiadás egyetlen márványozott papírra nyomott oldalára.
Lehetséges, hogy a fenti megoldásokat csak az tudja értékelni igazán, aki már olvasta a Tristram Shandyt, de mi mindenkinek bátran ajánljuk, és ne feledjük, ezt nem tudja a digitális könyv!
