A jó és a rossz közgazdaságtana

A jó és a rossz közgazdaságtana

.konyvesblog. | 2012. május 02. |

Tomáš Sedláček cseh közgazdász A jó és a rossz közgazdaságtana című könyve, amelyhez egyelőre csak angolul férhetünk hozzá Economics of good and evil néven, pillanatok alatt nagy siker lett Csehországban, majd angol nyelvű kiadása is gyorsan bestselleré vált. Közgazdasági könyvtől szokatlan módon Prágában színpadra is vitték a művet. Ezt a tényt még inkább értékelnünk kell annak fényében, hogy a közgazdaságtanon belül is egy igen ezoterikus témát, az eszmetörténetet helyezte a műve középpontjába a napközben bankban dolgozó, éjszakánként pedig a tudományról gondolkodó szerző. A kafkai vonalat azért nem kell túlerőltetni: Sedláček az egyetem elvégzése után Havel gazdasági tanácsadó testületébe került, jelenleg pedig tanárként és makroelemzőként dolgozik.

A sikert éppen az magyarázhatja, hogy Sedláček a közgazdaságtan által vizsgálható kérdések fontossága mellett érvel. Ezek a kérdések évezredek óta érdeklik az embereket, és kulcsfontosságúak a jövő szempontjából is, akár a pénzügyi válságok megoldásán, akár a hosszú távú növekedésen vagy éppen annak szükségtelenségén gondolkodunk. Más kérdés, hogy a szerző szerint a legtöbb közgazdász nem ezekkel az igazán érdekes kérdésekkel foglalkozik.

A könyv szerkezetét is az a törekvés motiválja, hogy minél jobban összekapcsolódjanak a múltbeli gondolati rendszerek napjaink fő kérdéseivel. A fejezetek egyfajta mátrixot alkotnak: a könyv első felében az egyes fejezetek azt foglalják össze, mit tudhatunk meg egy-egy kor nagy műveiből a Gilgames-eposztól Adam Smith koráig. A második részben pedig olyan fejezeteket találunk, amelyek a növekedésről, a fogyasztásról vagy éppen a közgazdaságtan (túl)matematizáltságáról szólnak.

De milyen közgazdasági kérdésekkel foglalkoztak az olyan ősi szövegek, mint a Gilgames-eposz vagy az ószövetség? Sedláček értelmezésében alapvetően morális ügyekkel. Hogyan kell például megítélni a városi életet a természethez közelebb élőkhöz – például a vad Enkiduhoz vagy az ószövetségi pásztorokhoz – képest? Mennyire önzőek az emberek, és mi az, ami fontosabb az önzésnél? Vagy például amikor Gilgames városfalat építtetett, amely művelet során elszakította a munkásokat családjaiktól, akkor olyan kérdések merülnek fel, hogy a „hatékony” termeléshez robotokká, vagyis társadalmi kapcsolataiktól megfosztott egyedekké alakíthatók-e az emberek.

A könyvben talán a leghangsúlyosabb szerepet az egyéni és a társadalmi jó viszonya kapja. Más szóval: a társadalmi jó létrejöttéhez szükség van-e arra, hogy az egyének is jól, morálisan viselkedjenek? Az Ószövetségben például – Sedláček elemzése szerint – egyértelmű a kapcsolat: ha rosszul viselkednek az egyének, akkor az Úr lesújt rájuk, és így az egyéni rosszból társadalmi rossz lesz. Ez a mechanizmus felveti a társadalmi előrejelzés alapproblémáját is. Abban a korban a próféták látták el ezt a feladatot – bármennyire is rühellték néha. A feladat azért nem volt túl hálás, mert ha sikeres volt a prófétálás, akkor jobban viselkedtek az emberek, és így végül mégsem pusztult el a város. Az elemzői szakma mindig újrafelfedezett önellentmondásai már abban a korban sem maradtak észrevétlenül.

Sedláček azt hangsúlyozza, hogy a modern közgazdaságtan az egyéni és társadalmi jó sajátos megközelítésére épül. Ezt legtöbbször Adam Smith nevéhez kötik, aki ezt írja: „Ebédünket nem a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóakaratától várjuk, hanem attól, hogy ezek saját érdekeiket tartják szem előtt." Az egyéni önzés tehát társadalmi jóhoz vezet. A szerző azonban részletesen bemutatja, hogy ez a gondolat nem is Adam Smithtől származik, sőt, Smith igazából nem is értett vele egyet. A gondolat valódi forrása Bernard Mandeville Méhek meséje című műve, melyben egyszer csak erényessé válnak a méhek, és a kaptár gazdasága menten össze is omlik. Sedláček érvelése szerint ez az állítás – ráadásul erősen leegyszerűsítve, és tévesen Smith szájába adva – vált a modern közgazdaságtan alapjává.

Ez a morális szűklátókörűség, összekapcsolódva a fizikától elirigyelt matematizált módszertannal, komoly korlátokat jelent a közgazdasági kutatás számára Sedláček érvelése szerint. De mik ennek a korlátnak a következményei? Erre sajnos nem kapunk meggyőző választ a könyv második részében, ami némi csalódást jelent a remekül megírt első rész után. A közgazdaságtanra és a gazdaságpolitikára vonatkozó kritikus állítások ugyanis nem igazán újak. Ez nem lenne baj, ha új és meggyőző érvekkel szolgálna a szerző – ez azonban gyakran hiányzik.

Amikor például arról ír, hogy örökké szükség van-e gazdasági növekedésre, akkor nagyon érdekes példákat hoz az Ószövetségből arról, hogy rendszeres időközönként pihenni kellett hagyni a földet. Hasonlóan érdekesek azok a viták, amelyeket a görögök folytattak a materiális jólétről vagy a fogyasztás szenvedélyként való értelmezése. A növekedés mellett szóló legfőbb érvekkel – például azzal, mely szerint a szegény országok lakóinak életminőségét jelentősen javítja a globális növekedés – viszont nem foglalkozik. Ehelyett megtudjuk, hogy a fejlett országok lakóinak már semmi szükségük új kütyükre. Nem beszélve arról, hogy a szerző nem javasol konkrét, működőképes intézményi megoldásokat a fenntarthatatlan növekedés vagy a fogyasztási szenvedély kezelésére.

Hiányérzetet okoz az is, hogy alig foglalkozik azokkal a témákkal, amelyekben ennél talán fontosabb szerepet játszhatna a közgazdaságtan feltevéseinek átgondolása. Nagyon éles meglátása például, hogy a közgazdászok úgy közelítik meg az intézményeket, mint amelyek – a jól működő piachoz hasonlóan – az egyéni önzést társadalmi jóvá tudják alakítani. Sok új kutatás foglalkozik azzal, hogy a szervezetek hatékonysága javítható, ha nemcsak önző tulajdonságokra építik őket, hanem arra is, hogy bizonyos esetekben igen nagyvonalúak tudunk lenni. Éppen az ilyen eredményekből kiindulva lehetne talán olyan intézményi megoldásokat találni, amelyek segíthetnek egy fenntarthatóbb gazdaság kialakításában.

Szerző: Muraközy Balázs

Könyvajánló

Richard David Precht: Ki vagyok én? És ha igen, akkor hány?
HVG Könyvek, 2012, Fordította: Bozai Ágota, 396 oldal, 3900 Ft
filozófia, Kant, bestseller

A társadalom kudarca, hogy a közgazdászokat nem érdekli a filozófia és fordítva, véli Precht, ez a könyv viszont jelentős lépés afelé, hogy nemcsak a közgazdászok, de mindenki egy kicsit közelebb kerüljön a bölcselethez. Különlegessége a műnek, hogy megkísérli összekötni a modern agykutatás eredményeit a filozófiával és a boldog élet keresésével – a dopamin és Wittgenstein, az amygdala, Kant, a Beatles és Darwin mind megférnek ebben a kifejezetten szórakoztató könyvben.

Szalai Erzsébet: Globális válság - magyar válságalternatívák
L'Harmattan, Budapest, 2012, 251 old., 2600 Ft
válság, globalizáció, Európa, Magyarország,

A neves szociológust mindig a rendszer érdekelte, így az utóbbi években az egész világot sújtó gazdasági válságot is eszerint vizsgálja, és felteszi a kérdést, vajon rendszerválsággal van-e dolgunk. A könyv fősodrában igyekszik megválaszolni, milyen hatással van a globális válság a magyar társadalomra, ami megágyazott az elmúlt húsz év jobboldali előretörésnek, a szélsőségek felerősödésének.

A világ számokban 2012
(The Economist), Typotex Kiadó, Budapest, 2012, 256 oldal, 2990 Ft.
számok, siker, kudarc, statisztika

A neves gazdasági lap, az Economist kísérletet tett a világ számokkal történő leírására, hátha könnyebben megértjük, mi miért van. A rendkívül érthetetlennek és bonyolultnak látszó társadalmi, politikai és kulturális történéseket könnyedén és szórakoztatóan meg lehet ragadni számokkal. A magyarok a leggyorsabban fogynak, de jól állunk rákos elhalálozásban is, viszont az ország népességéhez képest nagyon sok olimpiai érmet szereztünk.