"Soha nem akartam okos életet élni. (...) Okos halált sem akartam soha" - idézi indításként A láz című Jászberényi-novella narrátorát a Guardian recenziója. A lapba a magyar származású Tibor Fischer írt terjedelmes kritikát Az ördög egy fekete kutya című kötetről (korábban a hét könyvének is választottuk, kritikánkat róla olvasd el ITT), melyben A láz prózáját a hemingwayi hagyományokhoz kötötte, tárgya ugyanakkor Rimbaud utazásait idézte fel benne; Jászberényi ugyanakkor szerinte nemcsak őket idézi meg kötetében, hanem Robert Capát is.

Fischer a könyv legerősebb írásának a címadót tartja, amely a hemingwayi főhajtáson túllépve már-már stílusutánzatnak tekinthető, ám annyira jól sikerült, hogy arra Fischer szerint Hemingway is egészen biztosan áldását adta volna. A recenzens szerint a köztudatban élő haditudósító általában egy olyan, a belső démonaival hadakozó macsó figura, aki gyakorta az ivásba, a drogokhoz menekül, vagy a prostituáltak karjaiban keres vigaszt, Jászberényi azonban új határokig tolja ki ezt a formulát. Fischer mindehhez hozzáteszi azt is, hogy Jászberényi akkor a legjobb, ha egyes szám első személyű narrációban ír.

Míg Esterházy Péter, Krasznahorkai László és Nádas Péter hosszú, komplikált, utalásokkal teli mondatokat írnak, és masszív bekezdéseket pakolnak egymásra, addig Jászberényi - szereplőihez hasonlóan - kapásból a lényegre, az akcióra tér. Fischer egyenetlennek nevezte Az ördög egy fekete kutya című kötetet, ugyanakkor kiemeli, hogy szerzője mesterien ragadja meg a sötét oldalt. Fischer szerint Jászberényi valószínűleg már kimerítette a haditudósítás témáját, és a maga részéről alig várja, hogy más témájú regénnyel rukkoljon elő.

Forrás: Guardian