Jászberényi Sándor: Az ördög egy fekete kutya
Kalligram, 2013, 196 oldal, 2500 Ft
"Beteg vagyok. Lüktet az ér a halántékomban. Az egész idegrendszeremet érzem, minden egyes eremet. Keresztülszövik az agyam. Szorítanak, lüktetnek és fájnak. Cserepes a szám, mintha napok óta nem ittam volna vizet" (11)
- így kezdődik Jászberényi Sándor Az ördög egy fekete kutya című novelláskötete, ami ritka sűrűségű és erősségű anyag. Budapest-Kairó - Egy haditudósító naplója címmel jelent meg a Librinél Jászberényi riportkönyve az arab tavaszról, amit újságíróként, haditudósítóként megélt. Abból a könyvből minden kimaradt, ami irodalom, és ami igazán érdekes: Az ördög egy fekete kutya egy valóban remek novelláskötet, erősen megírt történetekkel, morális ügyekkel jórészt arab környezetben.
A novellákban viszonylag tisztán kirajzolódik egy morális téglákból gyúrt világ a tisztán látható szabályaival. Jászberényi szereplői úgy viselkednek, ahogy valószínűleg sokan szeretnénk. A Tahrír téri lövöldözésben odamenni a helyes fotóscsajhoz elhívni egy találkára, menő lenne. Ez az eszement, arcátlan viselkedés nem véletlen: Albert Camus Közönyében van ilyen üresség (ld. A sivatagban reggel hideg van című novella első mondatát: "Apám reggel halott volt"), elidegenedés és magányosság, amivel a novellákban találkozni.
A könyvnek Mad Max-szerű világa van sok porral, mocsokkal, vérrel és alkohollal: a közel-keleti vagy a magyar helyszínek tájleírása egy ponton összeér sivárságukban és díszletnélküliségükben, és lesz ugyanolyan szar mindenhol ("Érezze magát szarul az olvasó" - mondta a szerző a vs.hu-nak.). Ha belül rohad a világ, akkor kívül sem virágzik a pitypang, ezért is nagyon fontos, hogy éli meg belülről az ember saját szűkös terét: valószínűleg ezek a szereplők a világ legboldogabb városát is sötétté, porossá és elviselhetetlenül tűzforróvá tennék. A pokolnak különbözői formái vannak, de Jászberényi mindegyikben otthonosan mozog.
"Soha nem akartam okos életet élni. Nem akartam mintapolgár lenni, családot, nem akartam gyereket. Ha történt is velem ilyesmi, csúfos kudarcba fulladt. Csak a tiszta helyzetekre tudom a választ, az életre és a halálra, és akkor érzem magamat a legjobban, ha ilyen egyszerű a kérdés, nincs túlbonyolítva egy haldokló civilizáció reflexeivel" (17.)
A novellákra a legjellemzőbb, hogy igazi tapasztalati fikció, vagyis itt minden alaposan át lett élve: a valóságot forgatja fikcióba, a nyelv minden történetben és megszólalásban arra tesz kísérletet, hogy a lehető legpontosabban újrateremtsen egy korábban már nagyon megélt érzést ("Nem tudok olyasmiről írni, amit nem éltem át, vagy nem tudom a tőlem telhető leghitelesebben visszaadni" - mondja a Népszabadság interjújában.) A tapasztalás elsősorban nem a városokra, szerelmekre vagy munkákra vonatkozik, hanem konkrét érzésekre, amik után Jászberényi minden novellájában kutat. Ezeket az érzéseket egy szikár és kemény nyelven lehet csak előcsalogatni, feszített dialógusokkal.
Kapcsolódó anyag
A hét könyve sorozatunk eddigi darabjait itt lehet elolvasni.
Az ördög egy fekete kutya novellái olyan szélsőséges helyzetekben játszódnak, hogy csak a nagyon szomorú, kiégett, üres tekintetű és sötétfeketén kongó lelkű Jason Bourne bírna megküzdeni velük, de Jászberényi férfiszereplői mind ilyenek. Ülnek a háború közepén egy gázálarcban és dolgoznak, alsónadrágban csempésznek videofelvételeket vagy a golyózáporban csajoznak, miközben szuperhősnek látszanak kívülről, belül zajlik a bonyolult háborújuk, győztes nélkül, állandó veszteségekkel, ezért csak végtelenül egyszerű és egyértelmű válaszokkal, illetve hasissal, kurvákkal és amfetaminnal lehet túlélni. Minden férfi ilyen valójában, csak azt semmilyen szögből nem venni észre, ezért kell megírni.
"Most elmegyünk és visszabaszunk.
Miért?
Mert különben semmi értelme nincs az egésznek.
Ha hülye volt, akkor is?
Akkor is." (109.)
A szereplőink saját idegenségüket keresve találják magukat különböző közel-keleti helyszíneken, mert idegen kultúrában, városokban és nyelven lehet csak az ember annyira kiszolgáltatott, hogy ilyen morális világot építsen maga köré. A westernfilmek vagy Cormac McCarthy sajátja ez, miközben joggal emlegethetjük Hemingwayt vagy Hajnóczy Pétert is.
Kapcsolódó anyagok:
Női szereplők nem nagyon vannak. A Profi gyilkos című novellában a fiú testvérével légpuskával varjakra lövöldöz, mert nem mehetnek be súlyosan beteg anyjukhoz. Itt hiányból rajzol nőalakot. Máskor a nő prostituált, szerelmes vagy profi, egyetlen esetben meg Maga a Végzet. Clint Eastwood sem véletlenül lovagolt be oly sok faluba, Jászberényi hősei is az élhető élet legszéléig merészkedtek, hogy megtalálják azt, aki végzetes lehet. Ő egy német fotóriporter, aki a meglőtt férfit szépen levetkőzteti egyszer. Meg van a nő, aki lelépett a gyerekkel.
Ritka az olyan könyv, amiben teremtő erő az időjárás (Krasznahorkai: Sátántangó, Háború és háború), általában elviccelik ezt a fontosnak látszó adalékot. Itt olyan rohadt meleg van állandóan, hogy még Budapesten is kitavaszodott. Egy magányos hősnek csak a természeti elemek lehetnek valódi ellenfelei, illetve a férfi mint ötödik elem.
„A levegő az oka, a nagynyomású, párás, tűzforró levegő, melyet először mindenki hidegnek érez. Megzavarta az emberek gondolkodását, hideggé tette, ahogy beleitta magát a csontvelőbe.” (92.)
Az egyik novellában Jászberényi Hemingwayt kezd olvasni apja lakásában, később egy interjúban megismételte, hogy ez milyen fontos volt számára, mert ettől kapott akkora lendületet, hogy meg sem állt Az ördög egy fekete kutyáig. Első novelláskötete ott van a jelenlegi legjobbak között. A szerző egy nagyon különös, ám különösségében sem egzotikus helyet tesz meg helyszínéül saját morális ügyeinek vizsgálódásaihoz: ezek a történetek játszódhatnak bárhol, mindig ott lesz egy Jászberényi-szereplő, akinek háborús terepasztal a lélek, a többi meg puszta díszlet.
Az öt kedvenc novellám:
1. Die Toten Reiten Schnell: képzeljük el, hogy a szuper rendező, az Oscar-díjas Kathryn Bigelow (A bombák földjén, Zero Dark Thirty) újságírókról forgat a Közel-Keleten egy romantikus drámát, pont ilyen lenne, csak még annál is szomorúbb
2. Valami a szakmáról: a kiégett közel-keleti fotóriporter gyakornokot kap
3. Az ördög egy fekete kutya: le lehet lőni az ördögöt? Nem tudom, de meg kell próbálni!
4. Valahol a határon: a posztkolonializmus minden kritikája egy rövid történetben. A külföldi újságíró megcsinálja élete anyagát, de miközben lelép, hátra hagyja segítőjét. Két kultúra találkozása a médiában.
5. A sivatagban reggel hideg van: feljebb írtam, mi az első mondata, a többi se finomkodik. A szerkesztőségből becuccozva irány a halott apa vidéki háza, szembesülés apánkkal, önmagunkkal, a lehetőségeinkkel, valamint egy jófej, de fájdalmas történetű kiskutyával.
