David Mitchell (kép forrása)
A londoni egyetem egyik professzora, Martin Paul Eve a Felhőatlasz című regényről írt egy tanulmányt, ehhez pedig egy brit puhafedeles kiadást, illetve egy Kindle-verziót használt. Eve ugyanakkor nem talált bizonyos mondatokat az e-könyvben, holott azokra kimondottan emlékezett a nyomtatott kiadásból. Összehasonlította tehát a brit és az amerikai kiadást, és arra jutott, hogy „elég nagy különbségek” vannak a kettő között, és megállapításait végül egy 30 oldalas cikkben publikálta.
Az esetről beszámoló Guardian két példát hozott. A brit változatban például a következő mondatok szerepelnek:
„Historians still unborn will appreciate your cooperation in the future, Sonmi ~451. We archivists thank you in the present. […] Once we’re finished, the orison will be archived at the Ministry of Testaments. […] Your version of the truth is what matters.”
Míg az amerikaiban az alábbi mondatok olvashatók:
„On behalf of my ministry, thank you for agreeing to this final interview. Please remember, this isn’t an interrogation, or a trial. Your version of the truth is the only one that matters.”
A professzor azt mondta, nagyon meglepték, hogy a Felhőatlasz angol nyelvű kiadásai ennyire különböznek egymástól. Eve szerint azzal, hogy a kortárs műveket szerte a világon nagyon sokszor egy időben publikálják, megszoktuk, hogy ezek az angol nyelvű kiadások – eltekintve az amerikai írásmód kisebb változtatásaitól – megegyeznek egymással. Általánosan elterjedt az a nézet, hogy a kiadási technológiák javulásával a szövegek kevésbé változnak. Éppen ezért volt meglepő, amikor felfedezte, hogy David Mitchell művében az egyik fejezetet szinte teljesen átírták, és akkor döntötte el, hogy mélyebben beleássa magát a témába.
Az író, David Mitchell azzal magyarázta a történteket, hogy a Felhőatlasz kézirata annak idején három hónapig szerkesztetlenül hevert az amerikai kiadónál, miután a megbízott szerkesztő távozott a cégtől. Közben Mitchell és a szerkesztője munkához láttak Nagy-Britanniában, a változtatásokat ugyanakkor nem továbbították az amerikai kiadó felé. Amikor új amerikai szerkesztője kezébe vette a kéziratot, Mitchell terjedelmes listát kapott azokról a változtatásokról, melyeket az amerikai változathoz javasoltak. Mitchell a saját írói tapasztalatlanságával magyarázta, hogy akkortájt fel sem merült benne, hogy ugyanazon regény két különböző változatának a megjelenése komoly kérdést vethet fel arra vonatkozóan, hogy akkor végül melyik változat tekinthető véglegesnek, így kísérletet sem tett arra, hogy az amerikai javaslatokat a brit kiadásra is érvényesítse. Mitchell most azt mondta a professzor megkeresésére, hogy álmában sem gondolta volna, hogy bárki észreveszi ezeket, vagy akárcsak veszi a fáradságot arra, hogy emailt írjon neki ez ügyben, mint ahogy az sem, hogy a kötet 13 év után még forgalomban lesz, több millió példányt adnak el belőle, és kutatók fogják tanulmányozni.
Nem David Mitchell regénye az egyetlen, melynél a brit és az amerikai változat nem egyezik. A Guardian gyűjtése szerint ezek sorába tartozik Andy Weir A marsija, F. Scott Fitzgerald A nagy Gatsbyje, Anthony Burgess Gépnarancsa, és a Harry Potter-könyvek is.
