Nagy usa háború kurt vonnegut helikon d:book a hét könyve

50 éves Az ötös számú vágóhíd

1969. március 31-én jelent meg Kurt Vonnegut háborúellenes regénye, aminek főhőse, Billy Pilgrim, nevéhez hűen pszichedelikusan ugrándozik az időben a lebombázott Drezdától a Trafalmador nevű bolygóig. Kurt Vonnegut átélte a bombázást, huszonhárom évig próbálta megírni háborús élményeit, nem volt rá képes, majd egy drezdai utazás igazán beindította Az ötös számú vágóhidat. A hét könyve rendhagyó módon egy nagy klasszikus.

1945. február 13-án az amerikai és a brit légierő lebombázta Drezdát, több tízezer civil halt meg (a számítások 25-135 ezer közé teszik), katonai szempontból minden bizonnyal teljesen indokolatlan volt a szőnyegbombázás. Az akkor 23 éves közlegény, Kurt Vonnegut, miután 1944. december 22-én a németek elfogták, hadifogolyként túlélte a bombázást, megvédte a vágóhíd. Ahogy elég fanyarul megjegyezte egy interjúban, valószínűleg ő az egyetlen a világon, aki jól jött ki a bombázásból, számítása szerint két-három dollárt keresett egy halotton (egy másik helyen azt mondja, hogy a drezdai bombázás nem volt nagy hatással az életére, legfeljebb annyiban, hogy bestseller lett a könyv). Drezda bombázása embertelen és szörnyű esemény, amit Vonnegut évtizedeken át próbált megírni, elmondani. Nem volt képes rá - ahogy a regény elején azt mondja a vele azonosítható szereplő, ötezer oldalt írt meg és dobott el.)

Első regénye 1952-ben jelent meg Gépzongora címen, majd A Titán szirénjei, az Éj anyánk, a Macskabölcső és az Áldja meg az Isten, Mr. Rosewater! követte. Szóval Vonnegut a teljes életmű szempontjából már több fontos könyvet megírt, ismert és népszerű szerző volt, könyvei nagy példányszámban fogytak nemcsak az Egyesült Államokban, hanem szerte a világon. Közben pedig, ahogy Az ötös számú vágóhíd első fejezetében is olvasható, írói válságban volt, ami nem meglepő: egy személyes traumát kell elmesélnie, ami ugyanúgy egy városé, ahogy saját országáé is. És ez a második világháború rengeteg felfoghatatlan és feldolgozhatatlan története közül csak az egyik.

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd

Fordította: Szántó György Tibor, Helikon, 285 oldal, 2014, 2990 Ft

1967-ben Vonnegut a Guggenheim Alapítványtól kutatói ösztöndíjat kapott, így Németországba mehetett kutatni, és ennek keretében Drezdába is elutazott katonatársával és barátjával.

Vonnegut könyve a vietnami háború közepén jelent meg, amikor az USA-ban rendszeresek voltak a háborúellenes megmozdulások. A 300 ezer előfizetővel rendelkező, újbalos Ramparts című irodalmi folyóirat fejezetenként leközölte Az ötös számú vágóhidat. Nagy elvárások közepette, kiadói szempontból jól felépítve érkezett meg a regény egy háborúellenes időszakban. Nemcsak jó kritikákat kapott, de a közönség is elkapkodta, felkerült a New York Times bestsellerlistájának tetejére. Pedig látszólag szakít minden elvárással, ami az ún. Nagy Regényekre jellemző: több idősíkon, töredezetten mesél egy háborúellenes történetet, amiben iszonyú erős a scifi-vonal is.

Az ötös számú vágóhíd talált tárgy, Vonnegut tartotta annak: ott volt a fejében, megpróbálta leírni. A dolgot nehezítette, hogy semmiféle emléke nem volt a bombázásról, sőt katonatársainak se. Beszélni sem akartak róla. A teljes felejtésben nem emlékeket kellett helyreállítania, mivel nem voltak neki.

A regény keretes szerkezetében megjelenik az író, aki nem tudja megírni a "híres-nevezetes Drezda-könyvét", ezért felkutatja katonatársát, Bernard O'Hare-t, hogy segítsen emlékezni. Ekkor ígéri meg a szerző O'Hare feleségének, hogy ha egyszer sikerül megírnia a regényt, akkor "A gyermekek keresztes hadjárata" címet adja neki, és se Frank Sinatra, se John Wayne nem kap benne szerepet. Nem is lehetne, mert itt nem csillogó, hősies szereplőket ismerhetünk meg, hanem egy sor izgalmas karaktert, mindegyik tök átlagos, de mindegyik a maga módján az:

Roland Weary büdös bunkó, de mégis sokat segít Billynek, kár, hogy halála előtt azt mondja, hogy Pilgrim ölte meg
Kilgore Trout minden idők legzseniálisabb és legmeghatározóbb mellékszereplője, a scifi író, akinek műveit nem olvassa senki, csak Pilgrim, és minden regényszüzséjét meg kellene írni önálló regényben
Paul Lazzaro, aki hallotta Weary utolsó szavait
a középiskolai tanár, Edgar Derby, aki elismerésre vágyik, és minél jobban ki akarja venni a részét a háborúból, kár, hogy kivégzik lopásért
Howard W. Campbell már felbukkant korábban az Éj anyánkban is, egy amerikai náci, aki “széles, piros karszalagot kötött, rajta fehér körben kék horogkereszt”. A kék az amerikai égbolt, a fehér a “fajunk jelképe”, a piros az amerikai hazafiak vére.

A második világháború győztes amerikai narratívájával ellentétben Vonnegut az egyénekre összpontosított, és úgy mesélte el Billy Pilgrim és társai történetét, hogy érthetővé váljon a háború teljes irracionalitása. Legerősebb eszköze az elbeszélői nézőpont ironikus, érzékeny és fájdalmasan pontos leírásai, ami egyszerre tart távolságot a főszereplő Billy Pilgrimtől, miközben sokszor nagyon közel is kerül hozzá. A regény játékos stílusára jellemző, hogy egy Nagy Latrina-jelenetben beszél ki a szerző a történetből:

“- Már az agyamat is szarom kifele!

Én ordítottam. Én magam. Jelen könyv szerzője.”

A történet középpontjában a kicsit bamba, de jóravaló, talán poszttraumás stresszben szenvedő Billy Pilgrim áll, akit a Trafalmador lakói elrabolnak, és innentől Pilgrim élete olyanná válik, mint egy különleges flipperjáték, pattog élete különböző pontjai között térben és időben. Néha a hadszíntéren vagyunk, néha egy marhavagonban, ahol szinte keresztre feszíti magát Pilgrim, a következőben Trafalmadoron mutogatják az állatkertben, ahol egy pornószínésznővel, Montana Wildhackkel zárják egy üvegbúra alá, de egyik pillanatban a gyerekkorában van, a másikban a házassági évfordulóján. Az ötös számú vágóhíd sok idősíkon fut, kisebb-nagyobb egységekben meséli el Pilgrim életét, finoman csúszunk a valós emlékekből a scifibe, a háborúból a házasságba. Határátlépések, néhol naivan egyszerű hang, amely rezignáltan mondja ki a legembertelenebbet is.

Így megy ez - vagy százszor leírta a regényben Vonnegut a híres mondatát, ami különös refrénné válik, majd életfilozófiává, szomorú vállvonogatássá:

"Ha egy trafalmadori hullát lát, mindössze arra gondol, hogy az illető pillanatnyilag meglehetősen rossz bőrben van. Ettől még a halott kitűnő egészségnek örvend rengeteg másik pillanatban. És már jómagam is csupán megvonom a vállam, ha arról értesülök, hogy valaki meghalt. Olyankor elismétlem, amit a trafalmadoriak szoktak mondani a halottakról. Íme, ezt szokták róluk mondani: >>Így megy ez.<<"

Ez a könyv tanította meg, hogy rengeteg szar történik az emberrel, amit valahogy el kell viselni.

A jól menő céget vezető Billy Pilgrim egyébként optikusként azért dolgozik, hogy az emberek számára láthatóvá tegye a világot, ha nagyon banálisan kell fogalmazni. A róla írt könyv sem tesz mást, csak megmutatja, milyen kegyetlen és értelmetlen egy háború, milyen kiszolgáltatott az egyén. Hol a társadalomnak, hol a családjának, hol a nemzetének, hol az elveinek, hol a vágyainak, hol a politikának, hol a múltnak. Ilyen szempontból a trafalmadoriakkal egyetértésben nem tudom, mit jelent a szabad akarat.

Kultikus könyv lett Az ötös számú vágóhíd. Az elbeszélői nézőpontja, stílusa és embersége miatt. Végeredményben megmutatta a háború teljes irracionalitását, butaságát és ahogy az egyént dehumanizálja. Az ötös számú vágóhíd olyan, mint egy trafalmadori könyv:

“Ha rápillantunk a teljes jelcsoportra, egy életkép tárul elénk. Szép, meghökkentő, mély. Nincs kezdete, közepe, se vége. Nincs benne izgalom, erkölcsi tanítás, ok és okozat. Csak a sok egyidejű, csodálatos és mély pillanat. Ezt szeretjük a könyveinkben.”

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.

Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!

Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.

Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.

Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.

Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.

Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.

Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.

Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.

Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.

A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK

Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!