Papként kezdte, majd egy nő miatt otthagyta az egyházat, és könyvkiadók valamint folyóiratok alapításánál asszisztált. Közben pedig rendületlenül írta a székely néplélekben vájkáló regényeit. A negyvenes évektől aztán agresszív hangú jobboldali újságot szerkesztett, majd egyre jobban összemelegedett a nyilasokkal. 2012 májusának végén mindenki a hamvaira vadászott, az Emberi Erőforrások Minisztériumának novemberi levele után pedig az egész ország megjegyezte, hogy Uz Bence sohasem írt regényt. 1889. július 18-án született Nyirő József, a "székely apostol”.
Nyírő az Udvarhely megyei Székelyzsomborban született, ahol édesapja a helyi elemi iskola igazgató-tanítója volt. A székelyudvarhelyi katolikus gimnázium után a gyulafehérvári papnevelő intézetben tanult, majd a bécsi egyetemen teológiai doktori oklevelet szerzett. 1912-ben pappá szentelték, ezt követően a nagyszebeni állami gimnáziumban, majd Besztercén tanított hittant, és a tanítás mellett lapokat szerkesztett.1915-ben a Kolozs megyei Kide község plébánosa lett, ám 1919-ben kilépett az egyházi rendből, nőül vette Bedő Ilonát és a község molnárjaként dolgozott tovább. (Erről az időszakról szól 1930-ban megjelent Isten igájában című regénye.)
1920-tól, miután Haldoklik a székely című novellájával elnyerte a Zord idők című irodalmi lap pályázatának első díját, írásból élt. 1923-ban megalapította a Kaláka kiadóvállalatot, majd az Erdélyi Szépmíves Céh könyvkiadót, és részt vett az Erdélyi Helikon című irodalmi folyóirat létrehozásában is.
Első novelláskötete 1924-ben jelent meg, és rögtön hatalmas sikert aratott - a Jézusfaragó ember elbeszéléseiben tragikus emberi sorsokat ábrázolt mély együttérzéssel. Két évvel később megjelent a Havasok könyve, melyből Szőts István forgatott filmet Emberek a havason címmel 1941-ben. A filmet az 1942-es velencei filmfesztiválon művészeti díjjal jutalmazták. Nyirő 1931 és 1933 között alsórákosi kisbirtokán töltötte az idejét - gazdálkodással és írással. Ekkoriban jelent meg Tamási Áron Ábel a rengetegben című műve, ennek sikerén felbuzdulva írta meg Uz Bence című regényét, amelynek tréfacsináló főhőse ugyanúgy a székely életrevalóság és leleményesség képviselője lett, mint Tamási címszereplője.
Elbeszélői világképét két alaptényező határozta meg: az egyik a trianoni döntés, Erdély elcsatolása, a székelység kisebbségbe szorulása, a másik pedig az író-publicista Szabó Dezső hatása. Műveiben a székely nép lelkét kívánta megidézni és bemutatni, ehhez - ahogy Pomogáts Béla írta róla - "természetes módon használta fel a székely népnyelvet, esetenként a régies elbeszélő nyelv fordulatait".
Nyirő 1933-tól Székelyudvarhelyen élt, majd a Keleti Újság felelős szerkesztője lett Kolozsvárott. Közben megjelent a balladák tragikus világát idéző novelláskötete, a Kopjafák (1933) című novelláskötete, a Júlia szép leány (1939) című színmű és történelmi székelyregénye, a Madéfalvi veszedelem (1939). 1940-ben Corvin-koszorúval tüntették ki, majd a második bécsi döntés után, 1941-ben behívott erdélyi képviselőként a magyar országgyűlés tagja lett és Budapestre költözött.
1942 és 1944 között az erőszakos jobboldali lapot, a Magyar Erőt szerkesztette, 1944-ben és 1945-ben pedig a Törvényhozók Nemzeti Szövetsége tagja volt. 1944 őszétől részt vett a soproni nyilas parlament tevékenységében. 1945 márciusában Németországba menekült, és bár az akkori magyar hatóságok 1947-ben megpróbálták kikérni a szövetséges hatalmaktól mint háborús bűnöst, nem jártak sikerrel. 1950-től Spanyolországban, a Madrid melletti Escorialban telepedett le, emigrációjában írta meg A zöld csillag (1950) és az Íme, az emberek (1951) és című regényét, valamint a Mi az igazság Erdély esetében (1952) című tanulmányt. A halál is Madridban érte, 1953. október 16-án. 2002 decemberében a "székelységhez hű írói munkásságát" posztumusz Magyar Örökség Díjjal jutalmazták.
Az első Nyirő-szobor
A politikai tevékenysége miatt ellentmondásos megítélésű író hamvai hazahozatalának gondolata 2004-ben vetődött fel először, amikor a székelyudvarhelyi Emlékezés Parkjában felavatták első köztéri szobrát, de az elképzelések meghiúsultak. A 2012 pünkösdjére tervezett újratemetés, amely politikai feszültség forrása lett Magyarország és Románia között, végül elmaradt, Székelyudvarhelyen csak megemlékezést rendeztek.
(Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának portréja)
