![Milyen kortársat vigyünk az iskolába? [Kolibri]](https://konyvesmagazin.hu/file/slides/2/21253/b2.png "kötelező olvasás")
Először is nagy köszönet a Könyves Magazinnak, hogy foglalkozik a kérdéssel, hiszen minél többet beszélünk róla, annál több esélye van a pedagógusoknak, hogy végiggondolják, mivel tudnának igazán élvezetes irodalmi élményt nyújtani a mai gyerekeknek. A kötelező olvasmányok fölött ugyanis elszállt az idő, viszont szerencsére sok iskolában szabadabban kezelik a kérdést, mint korábban. Hiszen minden osztály és minden gyerek érdeklődése más. Ha szeretnénk, hogy hasson rájuk egy könyv, akkor az ő igényeikhez alkalmazkodva érdemes javaslatot tenni, vagy épp hagyni, hogy több könyv közül válasszanak. Sok szakértő hisz abban, hogy az irodalmat „visszafelé” volna jó olvasni, a kortársaktól a klasszikus szövegek felé haladva. A gyerekeknek épp elég feladat a gyakran elvont tartalmat lírai hangon előadó, vagy az általuk jól ismert világtól távoleső közegben játszódó történetek megértése akkor is, ha kortársak nyelvén szól. Ha már kellő magabiztossággal közlekednek az irodalom világában, sokkal nagyobb örömforrás lesz számukra felfedezni a mai szövegek gyökereit, irodalomtörténeti utalásait. A kortársak által élővé válnak a századokkal korábban született szövegek is.
De van, amikor még ennél is közvetlenebb az átjárás: ha egy mai regényben közvetlenül jelenik meg egy kötelező olvasmány, mint Bosnyák Viktória Tündérboszorkányában A Pál utcai fiúk. Nem véletlen, hogy már sok iskolában olvassák tanóra keretében ezt a népszerű regényt (és van, ahol a trilógiát). A gyerekek hamar ráhangolódnak közvetlen humorára, az iskolai közeg ismerős a számukra, a karakterek élők és cserfesek. Az izgalmas cselekményen – az iskolában zajló rejtélyes és varázslatos eseményeken – túl számos fogást találhat a szövegen a pedagógus is. Az olvasás „varázserejéről” beszélgetni felső tagozaton már eleve jó kiindulási pont; Laci régies, modoros beszéde remek humorforrás, de egyben stíluselemzésre is lehetőséget ad; a szokatlan szóhasználat a szókincsbővítést, az elbeszélői nyelvi játék pedig a szólások, közmondások és izgalmasabb etimológiai kérdések érintését teszi lehetővé. (A könyv anyagának feldolgozását segítendő készítettünk egy 3-4. és 5-6. osztályosoknak szóló munkafüzetet is.) A varázslat és a valóság átjárhatósága – hiszen tündérek és boszorkányok bújnak meg az iskola épületében! – műfaji ismeretekre világíthat rá, de a Tündérboszorkány folytatásában (Apolló Akadémia) például képzőművészeti alkotások is felbukkannak, ezzel a felső tagozat vége felé teret engedve a művészeti ágak egymásra hatásának tematizálására is. De mind közül talán a legizgalmasabb, ami a könyvekről való beszélgetésre nyitja meg a kaput: miért kedveli mindenki jobban A Pál utcai fiúkat, miután Laci hepiendesre „olvasta”? Milyen értékeket képvisel ez a verzió, és milyet a Molnár Ferenc-féle lezárás? Ki mit szeret egy könyvben? Ki mit vár tőle? Mi okozhat katarzist?
A különböző művészeti ágak, stiláris határsértések vizsgálatához érdekes lehet Lőrinc László 25 szelfi a török korból című, frissen megjelent könyve, amely a közösségi média eszközeit használva (szelfik, posztok, kommentek, emojik) hozza közelebb a mai gyerekekhez a történelmet. A harcias időszakról beszélve a könyv legfőbb fegyvere a humor. De ajánlhatnám Jeney Zoltán Rév Fülöp-sorozatát is, amely nyelvi bravúrokkal, földrajzi ínyencségekkel tűzdelve (hiszen a Balaton környéke ihleti a könyv helyszíneit és neveit) a lovagregények izgalmas átirataként is olvasható – jövőre pedig a várva várt 4. kötet is megérkezik. De ha egy könyvet kell kiemelni az alsóbb osztályok számára, akkor a nagysikerű Zabaszaurusz sorozat frissen megjelent kötetére hívnám fel a figyelmet. M. Kácsor Zoltán vegetáriánus és aranytorkú, szemtelen és vakmerő dinoszauruszai már négykötetnyi izgalmas kalandon keresztül nevettetik meg a gyerekeket és a felnőtteket. Maga a szerző is rendszeresen tart rendhagyó irodalomórát, de a szöveg lehetővé teszi a kreatív írás gyakorlását, a mondat- és regényszerkezetek vizsgálatát, a jelenetalkotás és a dramatizált előadás gyakorlását, a nyelvi és szituációs humorral való játékot. Ráadásul remek lehetőség a földtörténeti ismeretek színesítésére is. De talán az adu ász a pedagógus kezében az, hogy ezt a regényt a néha nehezebben ösztönözhető fiúk is imádni fogják!
A végére pedig hadd ajánljak egy külföldi klasszikust az 5.-7. osztályosok számára, Roald Dahl Matildáját (Totth Benedek fordításában). Bár a világirodalom legismertebb gyerekkönyvírója Magyarországon messze nem olyan népszerű, ezért talán csak a szerző számunkra kissé szokatlan abszurd humora okolható. Pedig számtalan szempontból érdemes foglalkozni a könyvvel az irodalomóra keretein belül: a kihagyásos szerkezet mesélő ereje, a karakterépítés (micsoda fantasztikus túlzások!), egy-egy szó átalakulásának információs értéke, az akarat ereje, a kívülállóság nehézsége és szépsége, az elfogadás, a bajtársiasság, az emancipáció kérdésköre mind-mind izgalmas beszélgetések kiindulópontja lehet. Matilda után pedig egyenesen mennék tovább a 7.-8. évfolyamosokkal egy másik kiváló, Astrid Lindgren-díjas szerző alkotásával, a Minden dolgok könyvével (Wekerle Szabolcs fordításában). A fiú főszereplő kíváncsi és okos tekintetén keresztül láthatják benne a vallási bigottsággal és a családon belüli fesztültségekkel terhelt helyzeteket, és bizonyosodhatnak meg az elfogadás és az erőszakot legyőző szeretet erejéről egy szinte költői én-elbeszélésben.