Május utolsó hétvégéje a gyerekekről szól, éppen ezért arra kértük a hazai gyerekkönyvkiadókat, hogy ezúttal ők ajánljanak olvasnivalót a kisebbeknek és a nagyobbaknak. A válogatás nagyon színes lett, hiszen akad itt ökomese és képtelen képes történet, de találtok állatos verseket, csillagos könyvet és időutazós mesét is. Ajánlónkat két részben hozzuk le, ez itt a második! (Az első részt ITT találjátok.)
Dolák-Saly Róbert: A füle sem tréfa!
Dolák-Saly Róbertet még fiatal középiskolásként kedveltem meg, barátaimmal rajongva néztük a L’art pour l’art Társulat előadásait a 90-es évek közepén. Aztán nem láttam hosszú ideig, majd pár éve besétált a kiadóba, és idén végül a Kolibrinél jelent meg a legújabb kötete. Dolák-Saly Róbert jól bánik a szavakkal. És szereti az állatokat. E két tényező kombinációjából pedig csak jó dolgok születhetnek. Például A füle sem tréfa! című könyv, amelyben versek és mesék kapnak helyet az állatkert lakóiról. Gyerekeknek. Felnőtteknek. Gyerekes felnőtteknek. Felnőttes gyerekeknek. (Pap Zoltán kiadóvezető)
Micimackó – Kincset érő barátok
Micimackó. Mindenki társa, az egyik legismertebb medve idén 96 éves. Pedig nem is látszik rajta! Hogyan is látszana, ha mindig csak a boldogságot keresi a Százholdas Pagonyban? Gyerekkoromban nagyon szívesen olvastam Micimackó kalandjait, majd picit később nagyon szívesen néztem a mesesorozatot. Aztán megszülettek a gyerekeim, és mindkettővel átéltük a „Micimackó-korszakot”. Mindig jó volt visszaesni ebbe a kellemes gödörbe, ahol ott vannak az életre kelt játékok. Kövessük hát Malackát, Tigrist, Nyuszit, Kangát, Zsebibabát, Fülest, na és persze Micimackót kalandjaik során ebben a gyönyörű könyvben! (Pap Zoltán kiadóvezető)
Péterfy Gergely és Nagy Ervin: Robotmese
Pörgős, humoros, fiúknak és lányoknak is való, igazán mai mesét keresel? Nagy Ervin színész érzi és érti, mi izgatja a mai gyerekeket, Péterfy Gergely író pedig tudja, hogyan szóljon a mai tízévesekhez. Miközben a fordulatos történetben egy számítógépes játékból kiszabadult robot próbál kijutni a való világba, úton-útfélen a mai gyerekek nehézségeibe ütközik: elcsórt telefon és közösségi fórumon megosztott, bántó üzenetek keserítik meg egy osztály életét. Szerencsére a gyerekekben dolgozó lelkiismeret és a kis robot hekkerképességeinek hála a hullámok elsimulnak, és egy fontos üzenet is jut a végére: nem vagy egyedül, bátran kérj segítséget! (Balázs Eszter Anna főszerkesztő)
Schmal Róza: Nagy folyók haragja II. - A Varad könyve
Van-e élet a Trónok harca után? Van. Sőt: ha nem feketeöves kamasznak szeretnél a kezébe adni egy kiterjedt birodalomban játszódó, a királyságért és területért folyó harcot, valamint a különböző világnézetek és szerelmi szálak által bonyolított történetet, akkor Schmal Róza könyve a lehető legjobb választás! A képzeletbeli középkori világ tele van kiszámíthatatlan fordulatokkal, rejtett járatokkal és eltitkolni vágyott érzelmekkel – a szerző pedig nemcsak mesterien szövi a szálakat, hanem tussal rajzolt térképekkel, városképekkel, családfákkal is megörvendezteti a komplex világokat kedvelő kamasz – vagy épp felnőtt – fantasyolvasókat. (Balázs Eszter Anna főszerkesztő)
Balázsy Panna: Földindulás - Ökobanda 1.
Balázsy Panna Szandrája nagyon sok gyerek kedvenc karaktere lett, részről részre követték hogyan lesz a 3. b osztályos kislányból kamaszlány, és ballag el az általános iskolából. Panna szerencsére nem hagy minket olvasnivaló nélkül, ezúttal a négy jóbarátból álló ÖkoBanda kalandjait olvasva gondolhatunk bele a környezetvédelembe, tanulhatunk meg tenni a bolygónk védelméért. Hadd mutassunk egy igazi kedvcsinálót:
A Földindulás című könyvbe egy tasak virágmagot csomagoltunk, hogy otthon mindenki elültethesse azt, majd gyönyörködhessen a szappanfűben. Miről kapta a nevét ez a növény? A könyvből ez is kiderül! (Csapody Kinga főszerkesztő-kiadóvezető)
Lara Albanese és Tomasa Vidus Rosin: Égi atlasz
Bár nem akartam gyerekkoromban űrhajós vagy csillagász lenni, és bizony gyakran jöttem zavarba, ha felpillantva az égre csak nem bírtam egyik csillagképet sem kivenni a fénylő pontokból. Eddig! De amikor az Égi atlaszt kézbe vettem, egyből elvarázsolt ez a nagy alakú könyv. Nem csupán a csillagképeket sikerült feltérképezni, és rengeteg izgalmas infót begyűjteni, de képzeletbeli űrutazásra is indultunk galaxisok, szupernóvák közt és meg sem álltunk, míg egy nemzetközi űrállomásra be nem tekinthettünk. Nyissátok ki a könyvet ti is, és megtudjátok, hogy van-e az égen is Delfin, Hattyú vagy épp Főnixmadár! Ezek után nincs más hátra, mint meleg nyári éjszakákon kifeküdni a fűbe, bámulni a tiszta égboltot, és órákon át beszélgetni... (Csapody Kinga főszerkesztő-kiadóvezető)
Elisabetta Gnone: Olga a papírlány 3. - Talányka
Olasz szakon végeztem, így a magyar piacon domináns német és angol könyvek mellett mindig különös örömmel tölt el, ha olasz, pláne kortárs könyvet ad ki kiadónk. Kíváncsian kezdtem olvasni a hazánkban is népszerű Fairy Oak-sorozat szerzőjétől, Elisabetta Gnonetól új trilógiájának, az Olga a papírlánynak első kötetét. A „mese a mesében” főszereplője egy fantasztikus történeteket magával ragadóan előadó kislány, akit a teljes hegyi falu apraja-nagyja követ – ki nyíltan, ki titokban –, hogy le ne maradjanak varázsos, kicsit sem sablonos, és hol valós, hol hihetetlen történeteiről.
Az első kötet, ami Év gyerekkönyve díjat kapott és a Szívünk rajta programba is bekerült, annyira elkápráztatott engem is finom stílusával és eredeti hangnemével, hogy a folytatásnál már a fordítást sem vártam meg, hanem nekikezdtem eredeti nyelven. A három, egymástól függetlenül is olvasható kötetben közös, hogy az emberről, érzelmekről, kapcsolatokról, lelki folyamatokról és esendőségről szól. Teszi ezt olyan légiesen finom stílusban, hogy a 9-12 éves kiskamasz egy csodás meseként értelmezi, a szülő olvasatában ugyanakkor A csodálatos utazás önmagunk elfogadásáról, a Jum, a sötét szerzet a veszteségek feldolgozásáról, a Talányka pedig a felnőtté válásról, felelősségvállalásról szól. Nem hiába jelezte a szerző is, hogy a sorozat rajongói között sok a fiatal felnőtt olvasó. (Kovács Zsanett, Móra marketing és PR)
Regős Mátyás: Lóri és a kihalt állatok
Mikor kamaszodtam, anyukám mindig azt mondta, olyan vagyok, mint egy kis fortyogó fazék: rotyognak bennem a hormonok, ettől néha lerepül a fejemről a fedő. Szerencsém volt. Volt anyukám, akivel megbeszélhettem, mennyire kiakaszt ez az egész. Regős Mátyás regényének főszereplője, a 12 éves Lóri nem ilyen szerencsés. Meghalt az anyukája, ő a családban a legkisebb gyerek, aki ráadásul újabban folyton beteg. Amikor összebarátkozik Edmondanteszel, az iskolaudvaron lakó kisegérrel, javulni látszik a helyzet. Aztán az egér elpusztul, és egyre furcsább, kihalt állatok kezdenek beszélni hozzá álmában. És akkor Panniról, az osztály leghelyesebb lányáról ne is beszéljünk.
Kamasznak lenni a 90-es években sem volt egyszerű, a 2020-as években pedig, amikor nyakunkon a klímakataszrófa és szinte napról napra vált új világvége forgatókönyvre a média, jobb bele sem gondolni milyen nyomasztó lehet. Regős Mátyás finom érzékenységgel megírt regénye méltán lett a Regényes természet irodalmi pályázat győztese. Mélyre visz a szorongás szakadékában, de sosem engedi el az olvasó kezét. Van remény. Van, mert kell lennie. (Várfalvy Emőke író, Móra marketing)
Képtelen képrablás - Mesék a múzeumból
"Na, akkor most elmesélem, hogy is volt ez az egész hecc!" - idézem az első, címadó meséből, és idézem a fülszövegből. Szóval, mindez úgy történt, hogy hat évvel ezelőtt a Magyar Nemzeti Galéria felkeresett minket, volna-e kedvünk a felnőtt Textúrához hasonló gyerek (később: Mini) Textúrába betársulni. Volt kedvünk, olyannyira, hogy háromszor is megismételtük: 2017-ben, 2018-ban és 2020-ban is íródtak, sőt, a Budapest Bábszínház jóvoltából elő is adódtak azok a kis színdarabok, amelyeket pagonyos írók írtak az általuk választott képekhez. Viszont ezek - lévén színdarabok – nem jelentek meg. Így hát megkértem ezeket az írókat (szám szerint tizennégyet, Berg Judittól kezdve Gimesi Dórán keresztül Vadadi Adriennig), hogy a már megírt színdarabjaikat írják át mesévé – és megkértem Rubik Annát, hogy rajzoljon a mesékhez, de úgy, hogy közben kapcsolódik és reflektál a kötetben lévő (szám szerint szintén tizennégy, Csontvárytól kezdve Munkácsyn keresztül Roskó Gáborig) festményekhez is. Ami engem szerkesztőként ebben a kötetben nagyon izgatott, az a játék: tetszik, hogy a szerzők is és az illusztrátor is játszanak a képekkel - szétszednek, összeraknak, hozzáírnak, hozzárajzolnak, továbbgondolják azt, ami mindnyájuknak a kiinduló pontjuk volt: a magyar festészet remekeit. És a mi célunk is valami hasonló: egyfelől játékosan közelebb hozni a magyar képzőművészetet a gyerekekhez, másrészt játékra és alkotásra biztatni mindenkit. Merjünk kreatívak lenni! (Kovács Eszter főszerkesztő)
Berg Judit: Két kis dínó Artúr király udvarában
Nyammot és Trikót, a két kis dínót talán nem kell bemutatnom senkinek. De a könyv címe igazából nem pontos: a helyes cím az lenne, hogy három dínó Artúr király udvarában! Ebben a részben ugyanis megjelenik egy új tirex, aki épp úgy néz ki, épp olyan kicsi, épp olyan harcias és épp olyan falánk, mint Nyamm – csak éppen rózsaszín, és Reginának hívják. Lesz is ebből kalamajka és veszekedés (és szerelem?)... De közben persze megismerkedünk a korabeli Angliával és az Arthur-mondakörrel, a kerekasztal lovagjaitól kezdve Merlinen keresztül a Tó Asszonyáig. Berg Juditban az a zseniális, hogy minden új könyvében tud valami teljesen újat mutatni, mindig ugyanolyan szellemes, izgalmas, vicces, és nem mellesleg – a szó pozitív értelmében – tanulságos is. Szóval, ha valaki a 6-10 éves gyerekének valami izgalmasat, okosat, vicceset, tartalmasat szeretne olvasni, olvasson két (vagy három) kis dínóról, Krétán, Itáliában, Kolumbusz hajóján, a honfoglaló magyarok között, vagy éppen Artúr király Angliájában... (Kovács Eszter főszerkesztő)
Haddy Nije és Lisa Aisato: Aludj, kis virág - Altatókönyv
Haddy Njie és Lisa Aisato könyve első ránézésre csodaszép, de egyszerű könyvecskének tűnik. Lisa Aisato képei színpompásak, részletgazdagok, úgy vonnak be és varázsolnak el, hogy még egy betűt sem olvastunk el a könyvből. A szinte egész oldalt betöltő, gyönyörű női portrék mellett egy egész mikroverzum nyüzsög a képeken: harmatcseppek, vízesések, pókhálók, hangyák, tollpihék, pitypangbóbiták. Silent bookként is megállná a helyét – de kétségtelenül kár lenne a szövegért. Első olvasásra egy rövid, szép zenéjű szöveg meséli el, ahogy a négy évszak szunnyad, álmot lát, felébred, és amíg ébren van, a következő évszak alussza az álmát. Második olvasásra a szövegnek éppúgy feltárulnak a rétegei, ahogy a képeken sem elsőre válik láthatóvá a tavasz füves hajkoronáján himbálódzó pókocska. Ugyanis a könyv több, a gyerekek számára fontos kérdést feszeget, de egyiket sem erőszakosan, hanem egymásba fonódva, ahogy az ébrenlét és az álom közötti pár másodpercben egymásba mosódnak az ember fejében a képek. A négy évszakot négy női alak testesíti meg, a tavasz a kicsi gyermekek kortalan, nemtelen arcát tükrözi, és mire eljön a tél, ráncos arcú vénasszony mosolyog a képen. Az elmúlás képi gondolatába el van rejtve a megújulás: az utolsó lap szélén felbukkan az alvó tavasz hótakaró alatt elbújó lába, és ezzel a könyv, mint egy végtelenített csalimese, újraolvasásra invitál. A gyerekek számára nehezen felfogható, akár sokkoló is lehet megtapasztalni az élet, köztünk a saját életünk múlandóságát, és megérteni, hogy ez rendben van. Sok gyerek számára még a napot sem egyszerű elengedni, a gondolatokat, az ébrenlét biztonságát, és belemerülni az álomba – ami gyakran ijesztő, megfoghatatlan, félelmetes. Az elalvó és felébredő, békésen álmodó évszakok képe, a lágyan pulzáló szöveg pont ebben az elengedésben segít. (Majoros Nóra író, a Scolar munkatársa)
Julian Gough: Nyúl és Medve - Hűha!
Lehetséges, hogy lélekben Medve vagyok, mert kedvelem a zsémbes embereket. Hóembert építeni is szeretek, és Medvéhez hasonlóan vitába szállnék Nyúllal, hogy melyik az erősebb: a szeretet vagy a gravitáció. A zsémbes emberekben az a jó, hogy a nem zsémbes emberekből előcsalogatják a napsugarat. Ilyesmi gondolatok jutottak eszembe, amikor másodszor olvastam el Julian Gough és Jim Field szerzőpáros Nyúl és Medve című sorozatának első két részét. Nem is tudom, mikor találkoztam utoljára ennyire laza humorú, könnyed, mégis bölcs mesével. Pedig a könyvek receptje annyira egyszerű, hogy a végeredmény akár unalmasra is sikerülhetett volna. Adott egy aranyos, jószívű, ám kissé bamba medve (mentségére szolgáljon, hogy az első kötet elején egy betörő, aki elsajátítja az elemózsiáját, átgyalogol a fején, és felébreszti), meg egy goromba, kötekedő, okoskodó, idegesítő nyúl (aki történetesen a Medve fején átgyalogoló betörő). Azt nem tudom, a valóságban a medvék természete ilyen-e, de a nyulaké egészen biztosan ilyen. Kettejük zavaros találkozásából csak azért lehet barátság, mert Medve tényleg aranyos, Nyúl pedig nem annyira reménytelen, mint ahogy elsőre tűnik. Julian Gough stílusa kiváló, a szöveget jó olvasni és felolvasni, és a szerző előszava szerint a lehető legelhivatottabb szerkesztő segített tökéletesre csiszolni – mégpedig a kislánya. Kiemeltem már a humorát, de emellett olyan szép és velős mondatokat is találhatunk, amelyeket érdemes felírni az irodai faliújságra. Vagy inspirációnak a matek füzet első oldalára. Vereckei Andrea, a fordító briliáns munkát végzett, a magyar változat gördülékeny és meglepő, gazdag és gyerekbarát. Jim Field illusztrátor zsenialitásáról csak áradozni lehet. A figurák szerethetők, az állatok mimikája annyira kifejező, hogy az ember néha azt hiszi, megmozdulnak a képek. Eskü, Nyúl fintorgott, amikor becsuktam a könyvet! (Majoros Nóra író, a Scolar munkatársa)