Hogyan lesz a gyerekkori – valódi – Lajos kutyából mesehős? Mi inspirált elsősorban, és mit mentettél át az ő alakjából a mesefiguráéba? Egyáltalán mióta foglalkoztattak ezek a kis történetek?
Kevés ennél ősibb folyamat van. A mesélő mond egy vicces történetet a családi legendáriumból, aztán a gyerek ezt a történetet kéri újra és újra, és miközben mesélik, a történet újabb és újabb elemekkel bővül. Fokozatosan mosódik el a határ a valóság és a fikció között. Odáig, hogy a gyermekkori kutyámról fejből elmesélt kis történettől eljutottunk egy mesekönyvig, persze hosszú út vezetett. Ebben az egyik főszereplő Mira lányom volt, aki nem ugyanazt a történetet kérte újra és újra, hanem mindig arra biztatott, hogy újakat találjak ki. Sokszor azt is "kiadta", hogy mi legyen a címe az aznapi Lajos kutya-történetnek, amire rögtönöznöm kell. A másik főszereplő pedig Szabados Ági barátom volt, aki ismerve az íráskészségemet, hitt bennem és abban, hogy az általam megírt mesék méltók arra, hogy Mira mellett más gyermekeknek is meséljék őket. Ahogy elkezdtem mondani, majd írni a meséket, újabb és újabb történetek jöttek elő gyermekkoromból, amik évtizedek óta nem jutottak eszembe. Az ember a gyermekeivel egy kicsit a saját gyermekkorát is újraéli.
Lajos kutya nem hős abban az értelemben, ahogy a mesék a hősöket időnként ábrázolják: nincsenek szuperképességei, nem menti meg a világot… Szerinted miben rejlik mégis Lajos kutya varázsa?
Abban, hogy valóságos kutya. A gyermekek és a kutyák kapcsolata valami egészen csodálatos dolog. Értik egymást, imádnak együtt játszani, sok mindenben hasonlítanak is (például állandóan galibát okoznak, kalandokba keverednek...) A kutya-gyerek kapcsolat egyszerűen működik, felesleges ezt turbózni szuperképességekkel. Na és ne feledjük: Lajos kutya tacskó, ami pedig még a kutyákon belül is külön kategória, szerintem az egyik legviccesebb teremtmény. Szerintem egyetlen valóságos tacskó méltó kihívója az egész Mancs őrjáratnak!
Kinek olvastad fel először a meséket? Van esetleg olyan tesztalanyod vagy első olvasód, akinek adsz a véleményére?
Mira az, a kislányom. Vele indult az egész, neki meséltem fejből a történeteket. Aztán mikor már a könyvön dolgoztunk, egészen a nyomdába adásig minden verziót újra ás újra elmeséltem neki, és a hangos felolvasás élménye, valamint Mira reakciói alapján csiszolgattam a meséket. Szoktam is mondani, hogy ez egy élő gyereken tesztelt mesekönyv, ami garantáltan működik. (Mondjuk arra azért, hogy el is alszik a gyerek, nem vállalnék garanciát.) A kislányom mellett persze fontosak voltak a Libertine könyvkiadó szakmai csapatának visszajelzései, javaslatai is. A mesék az enyémek, de a mesekönyv megalkotása természetesen csapatmunka.
Bertóthy Ágnes rajzai egy finom, lekerekített vizuális világot jelenítenek meg – mit gondoltál, amikor először megláttad az illusztrációkat?
Azt, hogy Ági zseniálisan fejez ki érzéseket a kutya arcán. Aztán kiderült, hogy nem véletlen, mert ő is tacskós, és a modell ott van vele alkotás közben. Minden mozdulatában 100 százalék kutya, ízig vérig tacskó. Sok pozitív visszajelzést kapunk az illusztrációkra, és ez Ági érdeme. Pont olyan ártatlan gyermekparadicsomot alkotott meg, amilyet szerettem volna.
Az Ökumenikus Segélyszervezet kommunikációs igazgatójaként – különösen a mostani időszakban – biztosan nagyon mozgalmas az életed. De mikor jut időd az írásra, és egyáltalán mikor dőlt el, hogy az írás az életed része lesz?
Az írás mindig is az életem része volt, sokáig a szépírás is. Persze amikor az ember kommunikációs szakemberként dolgozik, a kreativitását jórészt kampányokban, közleményekben éli ki. Mióta a nagyobbik gyerekünk már elég nagy hozzá, a mindennapjaim része lett a mesélés is. Amikor pedig a könyvek mellett elkezdtünk fejből is mesélni, kicsit újra előjött belőlem a kreatív író és nagyon élveztem, hogy napról napra újabb fordulatos, mulatságos történetekkel varázsolhatom el a kislányomat. Mira hálás közönség volt, mert mindig újabb meséket kért, és ha egy-egy jól sikerült, azt meg is dicsérte. Ezeket az ihletett pillanatokban kitalált, kerekre sikerült történeteket kezdtem el aztán előbb diktafonra mondani, majd bepötyögni a telefonomba... Amikor Szabados Ági bátorított, egy-egy szombaton kerestem időt arra, hogy kidolgozzak néhány történetet. Így indult el a könyv története.
A könyv legvége már utal a folytatásra, de mi az, amit elöljáróban elmesélhetsz a következő kötetről?
Az a világ, az a falusi gyermek- és kutyaparadicsom, amiben a kalandok játszódnak, állandó, és a szereplők is javarészt azok. És ennek az univerzumnak a közepe továbbra is Lajos kutya marad, ez a nagyon szerethető és szórakoztató kis tacskó, aki újabb és újabb kalandokba keveredik. Nagyon büszke lennék rá, ha néhány év múlva úgy néznénk vissz a Lajos kutya megérkezik című mesekönyvre, hogy az egy sorozat első része volt, és vele egy új magyar kutyahős született.
A könyvről bővebben ITT találtok információkat.
