Berg Judit egy turistacsoporttal Peruban ragadt. A Facebookon azt írta, hogy eredetileg egy fantasztikus túrára indultak, és terveik szerint az Andok legszebb, turisták által alig látogatott, rejtett zugait szerették volna bejárni.
„Cotahuasiban, egy Andok-beli kistelepülésen kaptuk a hírt, hogy Peru lezárta a légterét, másnaptól pedig kihirdetik a teljes kijárási tilalmat.”
A helyiek rendkívül bizalmatlanok voltak az idegenekkel szemben, a boltos még a pénzt sem nem merte kivenni a kezéből: „Megbélyegzettek, idegenek, ellenségek lettünk egy rémült, egymást védő, zárt közösségben. (Természetesen voltak üdítő kivételek, kedves, segítőkész helyiek is, de a többség nagy ívben elkerült – ez volt a jobbik eset, volt, akik be is szólogattak az utcán.) Sikerült helyet szereznünk az utolsó távolsági buszra, ami a hegyek közül indult Arequipába, ami fontos város Peruban, belföldi reptérrel, jó utakkal, infrastruktúrával. 12 óra zötyögés után meg is éreztünk – itt ért minket a teljes kijárási tilalom.” A turistacsoport tagjai azóta interneten tartják a kapcsolatot az otthoniakkal, rendszeresen kommunikálnak a perui magyar követséggel, akik nagyon segítőkészek, de Berg Judit szerint jelenleg nincs sok esélyük hazajutni.
Egy másik bejegyzésben arról ír, hogy jelenleg egy arequipai hostelben laknak, amely talán nekik köszönheti, hogy nem megy csődbe a vesztegzár idején, mivel valószínűleg hosszú heteket fognak még ott tölteni: „Merthogy sajnos nincs sok esélyünk hazatérni egyelőre. A követségről kapunk ugyan tájékoztatást halvány reményekről, de a perui állam április 15-ig teljes légtérzárat rendelt el, a hírek szerint mentesítő gépeket sem engednek be az országba. Limába most érkezik a tél, kimondottan a vírusnak kedvező időjárás várható hónapokig – talán ezért az őrült óvatosság.”
Berg Judit beszámolója szerint a legtöbb sarkon rendőrök, fegyveres katonák állnak, mindenkit megállítanak és igazoltatnak, aki az utcára lép. Eddig kettesével mehettek boltba – de már szóltak nekik, hogy maximum egyenként menjenek, ha nagyon muszáj. „Az én stratégiám a beletörődés. Elfogadtam, hogy legkorábban húsvét után jutunk haza, hogy nélkülem távokulnak a gyerekeim, csak az apukájukkal töltik a napjaikat, velem pedig még heteken át csak csetelni tudnak. Tanulom a várakozást és a vágyaim kordában tartását. Sosem hittem volna, mennyi energiát szabadít fel az állandó hiányérzet tudatos kezelése.”
A csoport tagjai a kényszerű bezártságban spanyolul tanulnak, jógáznak és igyekeznek tartalmasan kitölteni az időt: „És ami a legjobb: nálam van a laptopom.
Bár inkább útifeljegyzések írására szántam, most mindennap dolgozom a tizedik Ruminin.
Az elmúlt hat nap alatt majdnem három teljes fejezetet írtam! Ha tényleg itt leszünk április közepéig, még az is lehet, hogy elkészülök vele!”