Napjainkban egyre többet hallani a narcizmusról, a narcisztikus emberek ismertetőjegyeiről, illetve a velük való kapcsolat nehézségeiről.
Egy frissen megjelent kutatás például több mint 50 tanulmány eredményeit összegezve keresett választ arra, hogy kinőhető-e a narcizmus. Cikkünkben ismertetjük, mire jutottak a kutatók, de az is kiderül, hogy pontosan mit takar a narcizmus, milyen fajtáit azonosították a pszichiáterek, és milyen hasznos könyvek jelentek meg magyarul a témában.
Bennünk élő felsőbbrendűség
A narcizmus az utóbbi időben meglehetősen népszerű témává vált – de pontosan mit is takar ez a kifejezés? A legegyszerűbb definíció szerint a narcizmus a vágy, hogy különlegesnek és egyedinek érezzük magunkat.
Ismerősnek hangzik? Aggodalomra semmi ok:
mindannyiunkban találhatóak narcisztikus személyiségjegyek.
Ami azt illeti, kutatások bizonyítják, hogy a saját különlegességünkről való belső meggyőződés – már amennyiben nem lépi át az egészséges mértéket – fontos tulajdonság, mivel segíthet megküzdeni az utunkba kerülő akadályokkal, illetve mások ellenséges magatartásával.
A narcizmus akkor válik problémássá, mikor valaki képtelen lemondani a felsőbbrendűség érzéséről – kerül, amibe kerül.
Erre elsősorban három tünet erősödése utal, ezek a feljogosítottság érzése, mások kizsákmányolása és az empátia hiánya.
Amennyiben e három tünet állandósul, és komoly problémává válik az ember kapcsolataiban, munkahelyén, valamint életének egyéb fontos területein, előfordulhat, hogy klinikailag diagnosztizálható narcisztikus személyiségzavarról van szó.
A narcizmus típusai
Hogy árnyalják a narcizmusról kialakult képet, a témával foglalkozó szakértők megállapították a személyiségzavar három alfaját:
a tevőleges, a neurotikus és az ellenséges narcizmust.
A tevőleges narcizmus többnyire egyezik a képpel, ami a legtöbb embernek eszébe jut szó hallatán: azoknak az embereknek, akik ebbe a csoportba tartoznak, rendkívül fontos a státusz, a hatalom és a siker.
A neurotikus kategóriába eső embereket ezzel szemben elsősorban a szuperérzékenység jellemzi. „Ezeknek az embereknek állandó megerősítésre van szüksége, és nagyon érzékenyek a kritikára, illetve a visszautasításra” – magyarázza Ulrich Orth, a Berni Egyetem professzora.
Az ellenséges narcizmus legfőbb jellemzője, hogy az illető ellenfeleként kezel másokat. Az ide tartozó emberekben gyakran túlteng a versenyszellem, ellenségesen viselkednek másokkal szemben, és hajlandóak mások érzéseibe gázolni, hogy így táplálják saját magukban a felsőbbrendűség érzését.
Narcizmus az évtizedeken át
De vajon van-e remény arra, hogy a narcisztikus személyiségjegyeket idővel kinövi az ember? Dr. Orth és csapata a Psychological Bulletinben megjelent kutatásban pontosan erre kereste a választ.
A kutatócsoport 51 felmérést tanulmányozott,
melyeknek összesen 37 ezer – elsősorban észak-amerikai, európai, illetve új-zélandi – résztvevője volt.
Noha az eredményből kiderült, hogy a narcisztikus személyiségjegyek az idősödéssel párhuzamosan fokozatosan elhalványulnak, a változás összességében „nem olyan nagy, mint amekkorában az ember reménykedne”, mutat rá Dr. Orth.
„Ha 20, 30 év távlatából nézel vissza arra, hogy hogyan viselkedett egykor egy barátod, talán észreveszed a változást. De a csökkenés eléggé mérsékelt, így
nem érdemes arra várni, hogy egy narcisztikus ember lényeges változáson megy keresztül.”
Ha szeretnél többet megtudni a témáról, ezt a két könyvet ajánljuk:
Wendy T. Behary: Hogyan kezeld a narcisztikust
Mindnyájan ismerünk túlzottan arrogáns embereket, akik rendkívüli empátiahiányt mutatnak, akik kihasználnak és verbálisan terrorizálnak másokat. Ezek a vonások mind a narcisztikus személyiségzavar jelei.
De hogyan kezelhetjük a narcisztikusokat az életünkben? Hogyan állhatunk ki önmagunkért anélkül, hogy állandó összeütközésbe kerüljünk? Hiszen az, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk őket, nem megoldás. Ezek az emberek frusztrálóak, sőt megfélemlítőek lehetnek, mégis kénytelenek vagyunk megtalálni velük a hatékony kommunikáció módját.
A Hogyan kezeld a narcisztikust (itt beleolvashatsz) megmutatja, miként léphetünk túl ennek a személyiségtípusnak a védekező stratégiáin együttérző, empatikus kommunikációval. Megtudhatjuk belőle, hogyan látják a narcisztikusok a világot, hogyan kell eligazodni a megküzdési stratégiáik útvesztőiben, és hogy valójában milyen szomorú és gyakran magányos sors az övék.
A könyv segít felismerni, hogyan szerezzünk érvényt a szükségleteinknek, és hogyan kerüljük el közben a felesleges hatalmi harcokat és az értelmetlen vitákat egy olyan emberrel, aki az univerzum középpontjába helyezi önmagát. A könyvben külön fejezet foglalkozik a narcisztikus nőkkel, az agresszív és bántalmazó narcisztikusokkal, a biztonsági stratégiákkal, valamint a narcizmus és a szexfüggőség kapcsolatával.
Bereczkei Tamás, Czibor Andrea, Birkás Béla (szerk.): A lélek sötét oldala
Az előjogok vadászata, a másokon való átgázolás és a számító kihasználás elítélendő tettek, ám nagyon is érthető érdekek vezérlik őket, és enyhébb változataik kulcsszerepet játszanak sok köznapi antiszociális cselekedetben. Míg a kegyetlenség vagy nyílt önimádat ritka jelenségek, a társadalmi normákat megszegő hazudozás, csalás vagy megszégyenítés sokkal gyakoribbak.
Az úgynevezett Sötét Triád személyiségkoncepció e „mindennapos” szabálysértő viselkedésformákhoz kötődő vonásokra, az átlagemberekben is jelen lévő „sötét oldalra” hívja fel a figyelmet. Az egyéni életúton és érzelmi-értelmi módosulásokon túl az evolúciós folyamatok szintjén is vizsgálandó, mi hajtja énünket, hogy képes legyen az együttélést sértő döntésekre anélkül, hogy átlépné a kiközösítés határát. Fontos megértenünk, hogy általános elutasítottsága ellenére miért maradhatott fenn a Sötét Hármas. A kötetben a törvény általi büntetést vagy pszichiátriai kezelést követelő klinikai dimenziókba is betekintünk.
Nyitókép: Lucas Pezeta / Pexels