Mindnyájan ismerünk túlzottan arrogáns embereket, akik rendkívüli empátiahiányt mutatnak, akik kihasználnak, verbálisan terrorizálnak másokat, vagy épp mágikus gondolkodás jellemző rájuk. Ezek a vonások mind a narcisztikus személyiségzavar jelei. Amikor közvetlenül találkozunk velük, nehéz megértenünk azt, ahogyan ők a világot szemlélik.
De hogyan kezelhetjük a narcisztikusokat az életünkben? Hogyan állhatunk ki önmagunkért anélkül, hogy össztüzet zúdítanánk magunkra? Hiszen narcisztikusokkal mindenhol találkozhatunk: a lakókörnyezetünkben, a munkahelyünkön – és bizony szeretteink között is. Így az, hogy figyelmen kívül hagyjuk őket, nem igazán használható megoldás. Ezek az emberek frusztrálóak, sőt megfélemlítőek lehetnek, mégis kénytelenek vagyunk megtalálni velük a hatékony kommunikáció módját.
Wendy T. Behary a New Jersey-i Kognitív Terápiás Központ alapítója és orvosigazgatója, magánpraxisában a narcisztikus személyiségzavarokra és a párkapcsolsati konfliktusokra specializálódott. Hogyan kezeld a narcisztikust című kötetében megmutatja, miként léphetünk túl ennek a személyiségtípusnak a védekező stratégiáin együttérző, empatikus kommunikációval.
Megtudhatjuk belőle, hogyan látják a narcisztikusok a világot, hogyan kell eligazodni a megküzdési stratégiáik útvesztőiben, és hogy valójában milyen szomorú és gyakran magányos sors az övék. Megtanulhatjuk, hogyan lássuk előre és kerüljük el az érzékeny pontokat, s ezáltal azt is, hogyan hallassuk hangunkat anélkül, hogy agressziót váltanánk ki.
A könyv segít felismerni, hogyan szerezzünk érvényt a szükségleteinknek, miközben elkerüljük a felesleges hatalmi harcokat és értelmetlen vitákat egy olyan emberrel, aki univerzuma középpontjába önmagát helyezi. Külön fejezet foglalkozik a narcisztikus nőkkel, az agresszív és bántalmazó narcisztikusokkal, a biztonsági stratégiákkal, valamint a narcizmus és a szexfüggőség kapcsolatával.
Wendy T. Behary: Hogyan kezeld a narcisztikust? (részlet)
Fordította Szécsi Noémi
Bevezető
„Túl gyakran élvezzük a véleményalkotás kényelmét a gondolkodás kényelmetlensége nélkül.”
John F. Kennedy
Ha ezt a könyvet olvasod, valószínűleg valamilyen kapcsolatban állsz egy narcisztikussal,
akinek folytonos énközpontúsága és önzése egyaránt próbára tett kettőtöket, és próbára tette a kapcsolatotokat is.
Az ebben a könyvben található információk, megvilágító erejű példák és hatékony stratégiák segíthetnek abban, hogy megértsd az életedben jelenlévő narcisztikust, és jótékony változásokat indíts be a kapcsolatotokban. De először gyorsan tekintsük át, hogyan irányult egyre nagyobb figyelem a narcizmusra, és hogy milyen szerepet játszik az empátia a narcizmustól gyötört kapcsolatok kezelésében.
A narcizmus kora
Az elmúlt években a hírességek, sztársportolók és politikusok sértő viselkedését kiemelő történetek ráirányították a figyelmet az egocentrikus életstílusra és a „rám nem vonatkoznak a szabályok” szemlélete által fémjelzett önteltségre. A „narcizmus”, a „szexfüggőség” és az „empátiahiány” kifejezések sokszor jelentek meg a szalagcímekben (emiatt a könyvem eladási példányszámai is növekedtek, nagyon köszönöm!).
Habár egykor ezek a kifejezések csak a pszichológia területén jelentek meg, mostanra világszerte bekerültek a mindennapi beszélgetések szókincsébe – akár az interneten, akár a konyhaasztalnál folynak ezek. Mióta a „narcizmus” fogalma jobban elterjedt és ismertté vált, az emberek örömmel fedezik fel, hogy végre van egy kifejezés, ami illik egocentrikus partnerükre, barátjukra, főnökükre vagy családtagjukra.
Amikor a Hogyan kezeld a narcisztikust 2008-ban először megjelent, elég kevés ilyen témájú könyv állt rendelkezésre a laikus olvasó számára. A könyv a narcisztikus jellemrajza mellett stratégiákat tartalmazott, amelyeket a hozzá közel állók alkalmazhattak a narcisztikussal való kommunikációban. Esősorban azoknak írtam, akik a fennálló nehézségek ellenére is őszinte törődést és megérteni vágyást mutatnak az ismeretségi körükbe tartozó narcisztikus iránt – viszont úgy szeretnének változást elérni, hogy közben saját igényeik is előtérbe kerüljenek. Azokat is szerettem volna megszólítani,
akik meg akarják húzni a határaikat, arra törekednek, hogy kilépjenek egy kapcsolatból, vagy egy narcisztikussal való szakítás után lábadoznak
– esetleg a közös gyerekfelügyelet kapcsán van szükségük segítségre, vagy egyszerűen saját önértékelésük helyreállításán dolgoznak.
A narcizmussal kapcsolatos hírverés növekedése miatt nem meglepő, hogy az elmúlt években az ezzel foglalkozó könyvek száma is megnövekedett. Miközben a Hogyan kezeld a narcisztikust továbbra is egyedülállóan közelít a téma kihívásaihoz, a narcizmus mindenre kiterjedő értelmezésével látja el az olvasót, és világos eszközöket nyújt a navigációhoz, azt is el kell ismerni, hogy ennél a bonyolult személyiségtípusnál a változás mértéke meglehetősen korlátozott.
Az empátia bölcsessége
A könyv szemlélete néha bosszúságot kelt a kollégáimban, pácienseimben és olvasóimban, miközben szívvel-lélekkel küzdenek ugyanazért az ügyért. Vannak, akik szerint túl gyengéden bánok a narcisztikusokkal, és ezeknél a pöffeszkedő önimádóknál nincs remény a változásra. Megértem: végül is az emberek gyakran frusztráltnak, tehetetlennek vagy egyenesen fenyegetettnek érzik magukat a narcisztikusokkal folytatott beszélgetések során, még akkor is, ha alkalmazzák az empatikus szembesítés és a határok meghúzásának általam javasolt eszközeit.
Ennek ellenére léteznek megoldások erre a nehéz problémára.
Ahhoz, hogy kiállj magadért egy narcisztikus emberrel szemben, számolnod kell a nem jelentéktelen következményekkel is
– erre később még visszatérek, amikor az empatikus szembesítésről lesz szó. Emellett pedig létezik a félreértés egy másik terepe is, amit részletesen ki fogok fejteni: pontosan mi is az empátia, és hogyan vonatkozik a narcisztikusokra?
A sok sérelem és a reménytelenség bizonyára erodálja a különböző megközelítésekkel való kísérletezéshez nélkülözhetetlen türelmet és erőfeszítést. Nézzünk szembe a valósággal: több kell a tökéletes szónoki készségnél és a hibátlan fogalmazásnál, hogy eredményeket érjünk el. Elengedhetetlen az erő és a kitartás, de a helyzet ismerete és a cselekvőkészség is. A terapeutának pedig olimpiai bajnokhoz méltó energiára, teherbírásra, lézerélességű koncentrációs készségre, ép érzelmi izmokra és érzékenységre lesz szüksége, hogy hatékony legyen, ne csak kedves és okos.
A narcizmussal foglalkozó könyvek legtöbbje arra buzdít, hogy hanyatt-homlok menekülj az önmaga megszállottja, az önimádó vámpír elől. De – mint azt megtanultam a munkám során, csoportterápiákat tartva a narcisztikusok közelében élőknek – ez nem olyan könnyű, amikor a narcisztikus személy a házastársad, akivel évtizedek óta megosztod az életed, és esetleg a gyermekeid apja vagy anyja. Valószínűleg nem olyan ember, akire szívesen rábíznád a gyermekeidet minden második hétvégén. De akkor sem egyszerű a helyzet, ha a főnököd vagy éppen a legidősebb lányod narcisztikus, és nem akarod elveszíteni a munkádat vagy épp az unokáiddal való kapcsolatot.
A narcisztikus talán olyasvalaki, akit szeretsz és megértesz, valaki, aki elrabolta a szíved – hiszen azokban a röpke pillanatokban,
amikor az érzékenysége és embersége előbújik hatalmas, túlméretezett egója mögül, melegszívűnek és kedvesnek tűnik.
Sajnos csak idő kérdése, és megint unott és közönyös lesz. Amilyen gyorsan megjelent az érzékeny oldala, olyan gyorsan el is tűnik, te pedig eltűnődsz: Vajon gondol-e rád? Vajon olyannak lát-e, amilyen valójában vagy? Megérti-e, ki vagy te, mik az igényeid, milyen a te bőrödben lenni? Ez visszavezet az empátiához, egy olyan fogalomhoz, amely a narcizmus témáján belül is különösen sok fejtörést okoz. Sok kérdést tesznek fel nekem az empátiával kapcsolatban, leginkább ezeket:
Az „empátia” csak az „együttérzés” szinonimája?
Hogyan érezhetünk empátiát a narcisztikus iránt?
Képes a narcisztikus valaha átérezni egy másik ember érzéseit?
A legintelligensebb emberek, köztük újságírók, pszichológusok, kutatók, politikai elemzők, antropológusok vagy akár írók vizsgálják az empátiát mindenféle megközelítésben – a tükörneuronok tanulmányozásától az erkölcsi tudaton való merengésig. Hogyan lennénk képesek empátia nélkül megjósolni a jövőt, összehasonlításokat végezni és fejben felépíteni a világot?
Az olvasók és páciensek érdeklődésére válaszul, a téma legújabb eredményeit integrálva a Hogyan kezeld a narcisztikust második kiadása több információval szolgált az empátiáról, például arról is, hogy az empátia érzelmi stabilitást nyújt. Több anyagot tartalmazott a női narcisztikusokról, köszönhetően a sok olvasói levélnek, amelyek a narcisztikus nőkkel való problémákról számoltak be, valamint teret adott annak a beismerésnek is, hogy néha tényleg érdemes a kapcsolat megszakítása mellett dönteni. A mostani, harmadik kiadás egyik fejezete már a kapcsolat megszakításának stratégiájáról szól. Elemzi azokat
a kockázatokat és veszélyeket, amelyeket az olyan narcisztikusokkal való együttélés jelent, akik veszélyes magatartásformákat mutatnak,
mint amilyen az erőszak, esetleg a szenvedélybetegségek (függőségük tárgya lehet pornográfia, hűtlenség, szerencsejáték és különféle tudatmódosító szerek használata), és akiknél a hiányzó erkölcsi értékrend a megbánás hiányával és a kivételezettség érzésével párosul.
Emellett a harmadik kiadásában ismételten örömmel teljesítettem az olvasók további fontos témákra vonatkozó kéréseit: szó esik (1) a narcisztikusok hiperszexualitásáról, szexuális függőségéről és az árulás traumájának megtapasztalásából és kezeléséből fakadó nehézségekről; (2) a narcisztikussal való gyermeknevelésről – történjen ez házasságon belül vagy kívül; és (3) a megfelelő válóperes ügyvéd felkutatásáról, aki tájékozott a narcizmus területén, és rendelkezik a narcisztikus féllel való tárgyalás képességével.
Fotó: Disarming the Narcissist / Wendy T. Behary weboldala