Először végeztek valódi vérrel kutatást a menstruációs termékekről, az eredmény is meglepő
sa

Először végeztek valódi vérrel kutatást a menstruációs termékekről, az eredmény is meglepő

könyvek hírek mellé zöld menstruáció orvostudomány vér

Miközben az erekciós zavarokról tízezer találatot kapunk a PubMed orvosi adatbázisban, a menstruációs vérről csupán 400-at. Naponta mintegy 800 millió nő menstruál, az első olyan vizsgálati eredményt, amikor valódi vérrel tesztelték a menstruációs termékeket, viszont csak idén augusztusban publikálták. Könyvek hírek mellé.

Mivel az elmúlt évtizedben egyre több tabu dől meg ezzel kapcsolatban, egyre több olyan személyes történet is hallható/olvasható arról, hogy a nőket sokkal gyakrabban gyógyszerezik túl és kezelik félre, mint a férfiakat - ezeket mostanra kutatások is alátámasztják.

Ebből a szempontból nem annyira meglepő (másfelől meg nagyon is), hogy miközben az emberiség felét érinti, és körülbelül 800 millió embert naponta, a menstruációs vérzést is mennyire kevéssé kutatták eddig, írja a Marie Claire Australia. A téma alulreprezentáltságát jól mutatja a Stanford Egyetem jelentése: a PubMed orvosi adatbázisban kerestek a “menstruációs vérre”, és az elmúlt évtizedekből csupán 400 találatot dobott fel, míg a “merevedési zavarra” körülbelül 10 ezret.

Az önfeledt szexualitás pszichológiája szerint nincs olyan, ami nem normális
Az önfeledt szexualitás pszichológiája szerint nincs olyan, ami nem normális
Tovább olvasok

Az első olyan kutatásról szóló tanulmány, amiben a menstruációs termékek felszívóképességének összehasonlítása során menstruációs vért használtak (szemben a vízzel vagy a sóoldattal) csak 2023 augusztusában jelent meg. A vizsgálatot Dr. Bethany Samuelson Bannow és a csapata végezte annak érdekében, hogy destigmatizálják az erős menstruációs vérzést, amely a menstruáló emberek körülbelül egyharmadát érinti.

Ehhez tudni kell, hogy a kórosan erős menstruációt aszerint mérik, hogy az egyén milyen gyorsan vérez át egy terméket - ha óránként kell betétet vagy tampont cserélnie, az a rendellenesség aktuális mértéke. Itt azt is meg kell jegyezni, hogy ezt nem frissítették, pedig újabb termékek, mint a menstruációs kehely, illetve bugyi, is megjelentek a piacon. 

A tanulmány megállapította, hogy sok termék felszívóképessége rosszul van megadva, a legtöbb - ha vérrel tesztelik - sokkal kisebb tényleges kapacitással rendelkezik, mint azt eddig gondolták.

A korábban a tesztekhez használt sóoldattal vagy vízzel ellentétben a menstruációs vér viszkózusabb, valamint az is kihat a felszívódására, hogy a vér mellett van benne hüvelyváladék és méhnyálkahártya is. Továbbá, mivel a menstruációs kehelynek a legnagyobb a felszívó képessége/űrtartalma, még problémásabb, hogy nem foglalkozik vele a kórosan erős vérzés jelenlegi leírása.

A jobb női egészséget, így az orvosi diagnózisokat és ellátást az segítené, ha pontosan, azaz valódi vérrel, lenne meghatározva a különböző termékek felszívóképessége. Itt nemcsak betét vs. tampon különbségről beszélünk, hanem arról is, hogy azokon belül melyik fajtát használja éppen a páciens. Ahogy a professor emeritus Dr Paul Blumenthal a Guardiannek kifejtette, gyakran az orvosok arra már nem kérdeznek rá, hogy milyen márkát vagy azon belül normált vagy super maxit használ-e éppen a páciens, amikor gyakori cseréről számol be - így a diagnózis is nagyon szubjektív lesz.

A tanulmány rávilágít, hogy

azt is jobban meg kell értenünk, hogy mi számít “normális” menstruációnak.

Hiszen ha a nők (és az orvosok) ennyire bizonytalanul ismerik fel a kóros vérzés jeleit, az arra is kihat, hogy még tovább hallgatjuk el a női fájdalmat és bélyegezzük meg a menstruációval összefüggő rendellenességeket.

Arról, hogy a női test ismerete, a nők diagnosztizálása és kezelése évezredek óta és napjainkig milyen stigmákkal terhes, és mennyi hátrányos megkülönböztetés érvényesül a gyakorlatban, Szécsi Noémi fordításában az alábbi kötetet ajánljuk:

Elinor Cleghorn
Szenvedő nők - Mítosz és gyógyítás egy férfiközpontú világban
Ford. Szécsi Noémi, Park, 2023, 540 oldal
-

Elinor Cleghorn tíz évvel ezelőtt lett először rosszul. Hosszú éveken át úgy bántak vele, mintha a tünetei pszichoszomatikusak lennének, majd autoimmun betegséget diagnosztizáltak nála. Miközben megtanult együtt élni kiszámíthatatlan betegségével, kutatni kezdte az orvoslás történetét. Szenvedésre, misztifikációra és téves diagnózisok frusztráló örökségére bukkant.

A Szenvedő nők arra a kérdésre keresi a választ, hogy vajon miért hagyta cserben az orvoslás a nőket. Miért tartották a férfi orvosok a nők testét olyannyira bonyolultnak és félelmetesnek, hogy másképp kezelték, mint a férfiakét? Cleghorn úttörő módon tárja fel a nők gyógyításának gyakorlatát az ókortól kezdve az európai boszorkányperek elterjedéséig, a hisztéria gyűjtőfogalmának hajnalától a hormonok, a menstruáció, a menopauza megértésének első lépéseiig.

A könyv esettörténetei azokat a nőket mutatják be, akik szenvedtek, és azokat a férfiakat, akik hagyták őket szenvedni. Rámutat, miként vált a rosszullét elfogadottá, és arra is, hogy a változás milyen régóta esedékes. Az igazság a testben és a szenvedő nők vallomásaiban rejlik - akiknek az élete múlik azon, hogy az orvostudomány megtanul-e olvasni belőlük.

Elinor Cleghorn feminista művelődéstörténész. Az Oxfordi Egyetemen a Ruskin Schoolban dolgozott, ahol interdiszciplináris orvostörténeti kutatásokat végzett. 2017-ben a Fitzcarraldo Editions esszéírói díjára jelölték, azóta is rendszeresen publikál a krónikus betegséggel kapcsolatos tapasztalatairól. Sussexben él.