Ha a (női) szexualitásról van szó, nincs olyan, ami ne lenne normális, ha számunkra biztonságosak a körülmények - állítja Emily Nagoski New York Times besteller-szerző, az Úgy ahogy vagy és az Érzelmi kiégés című könyvek írója.
Nagoskiban egy 2010-ben tartott - mintegy kétszáz fő részvételével zajlott - szeminárium visszajelzései alapján érett meg a gondolat, hogy könyvet írjon a témáról, vagyis az önfeledt szexualitás pszichológiájáról. Miután a félév során minden létező tudományos aspektusból - beleértve a pszichológiát, az ideg- és társadalomtudományokat - megvizsgálták a szexualitás kérdését, és az előadó összegyűjtötte a hallgatók visszajelzéseit, teljesen megdöbbent és meghatódott egyszerre. A legtöbben ugyanis azt írták:
arra jöttek rá az órái során, hogy normálisak és, hogy lehet magabiztosan és élvezettel megélni a szexualitást.
Nagoski Úgy, ahogy vagy című könyve hiánypótló. És bár nem csak nőknek érdekes, elsősorban a női szexualitásról szól. Amellett érvel, hogy az önfeledt szexualitás a különböző társadalmi örökségek miatt nekik okoz nagyobb nehézséget. Sőt, saját, önfeledt szexualitásukra a nők sokszor hajlamosabbak defektusként tekinteni, mivel a szexuális tradíció őket inkább passzív, befogadó szerepre készítette fel. Ezért a szerző a könyv első fejezetében rögtön belecsap a biológiába, aminek köszönhetően kiderül, hogy a nemi szervek tekintetében is minden normális, mivel mindegyik egyedi. Továbbá az is, hogy
a férfi és a női nemi szervek homológok, vagyis ugyanazokból a részekből épülnek fel, csupán felépítésük rendszere és módja különbözik,
és bár valóban vannak inkább férfiakra és inkább nőkre jellemző tulajdonságok a szexuális vágyak és ingerek terén is, a nemeken belül is legalább akkora lehet a szórás, mint egy átlagos férfi és egy átlagos nő között.
Mindez pedig azért van - a következő fejezetekben ennek jár utána -, mert a szexuális életünkbe (vagy annak hiányába) tényleg azt hozzuk, amink van: rengeteg kötőtési mintát, alkati kérdést (a fizikai és a lelkialkat különbözőségeit), korábbi rossz tapasztalatokat, netán traumát. Ezért valójában teljesen idegen a valóságtól az, ami a szexualitás megítéléséhez vezet, miszerint ez egy alapvetően szégyenletes dolog és csak akkor beszélhetsz róla, ha tökéletesen működik és te magad is tökéletes vagy. Ez pedig csak tabusításhoz és szorongáshoz vezet.
A (női) szexualitást övező mítoszokkal való leszámolás után a szerző végigveszi a kötődési minták jelentőségét, valamint nagyon sok önismeretre invitál. Már csak azért is, mert - ugye - nincs recept, ezen az úton mindenkinek magának kell végigmennie és Nagoski elgondolkodtató feladatai ebben nagyon sokat segíthetnek. Kiderül például, hogy
a nők számára legfontosabb a kontextus, ha a vágyról van szó.
Az, hogy mennyire biztonságos vagy mennyire izgató a környezetünk. A kontextust pedig mi magunk is alakíthatjuk.
A könyvben szó esik még társadalmi elvárásokról, a stressz hatásáról a szexuális életünkre, arról, hogy miért szexnegatív a világunk, és hogyan élhetünk benne mégis szexpozitív életet. Végül, de nem utolsósorban pedig az eksztázisról is.
Mindenkinek lehetnek kérdései a szexualitásával kapcsolatban, amit talán még a legközelebbi barátainak sem mer feltenni. Nagoski könyve vélhetően választ tud adni ezekre, legalábbis elindíthat egy olyan úton, amelynek köszönhetően teljesen más keretben kezdhetünk el gondolkodni szexualitásunkról, ami persze végül sosem csak a szexről szól, hanem arról, hogyan tekintünk a testünkre, hogyan kapcsolódunk másokhoz, és hogy honnan tudhatjuk mi a jó nekünk és mi nem az, illetve hogyan kommunikáljuk mindezeket. Vagy hogyan érthetjük jól partnerünk vágyait és jelzéseit.
A szerző - ikertestvérével, Amelia Nagoskival közösen írt - Érzelmi kiégés című, új könyve nemrég jelent meg magyarul.