Az erdők, óceánok és nedves élőhelyek mind kiváló "karbonkutak", amelyek segítenek korlátozni az éghajlatváltozást. Egy tanulmány szerint kilenc állatfaj szintén kulcsfontosságú szerepet játszhat abban, hogy betartható legyen a célul kitűzött legfeljebb 1,5 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedés, írja az MTI. Könyvek hírek mellé.
A Nature Climat Change című lektorált tudományos folyóiratban hétfőn publikált tanulmány szerint, amelynek az elkészítésében nyolc ország tizenöt tudósa vett részt, a tengeri halak, bálnák, cápák, a szürkefarkas, a gnu, a tengeri vidra, a keleti pézsmatulok, az afrikai erdei elefánt és az amerikai bölény megóvása, illetve a kihalóban lévő fajok újbóli tenyésztése révén évente 6,41 gigatonna karbont lehetne megkötni.
A szén-dioxid kibocsátását csökkentő összes többi intézkedésekkel együtt évente így a szükséges mennyiség 95 százalékát lehetne világszerte kivonni a légkörből, hogy 2100-ra elérjék az 500 gigatonnát, amivel a globális felmelegedést az ipari forradalom előttihez viszonyított 1,5 Celsius-fokos növekedés alatt lehetne tartani, összhangban a párizsi klímaegyezmény egyik célkitűzésével.
Könyvben és filmben szegezi nekünk tanúvallomását David Attenborough: az Egy élet a bolygónkon tisztán, érthetően magyarázza el, milyen károkat okoztunk az élővilágban az elmúlt évtizedekben, és mit kell tennünk, hogy megmentsük önmagunkat. 
Mivel a vadállatok a világ biomasszájából eredő karbontartalom mindössze 0,3 százalékáért felelősek, rendszerint nem veszik őket figyelembe a karbonkibocsátás számításánál. Oswald Schmitz, az amerikai Yale Egyetem tanára, a tanulmány fő szerzője viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy számos állatfaj jelentősen befolyásolhatná a karbonciklust, mivel
jelenlétük 15-250 százalékos különbséget okozhat a növényekben és a talajban elnyelt és tárolt CO2 mennyiségében,
összehasonlítva olyan körülményekkel, ahol nem élnek ezek az állatok.
Szemléletes példa erre a Kongó medencéjének erdeiben élő elefánté, amely megeszi és üríti a karbonlekötésben rendkívül hatékony növények magjait, ezzel elő is segítve a csírázásukat. Egyúttal táplálkozás közben letapossák az aljnövényzetet, amivel helyet teremtenek a nagy fáknak, amelyek a legjobban tárolják a szén-dioxidot. Az elefántpopuláció növelése - 500 ezer és 1 millió közötti egyeddel - évente további 13 millió tonna karbon lekötését tenné lehetővé a tudósok becslése alapján. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) szerint az elefántok száma az elmúlt 31 évben 86 százalékkal csökkent. A kihalásuk viszont a karbonlekötés 7 százalékos - azaz összesen 3 milliárd tonnányi - csökkenésével járna egy 2019-ben készült korábbi tanulmány szerint.
Legnagyobb mértékben a halak járulnának hozzá a karbontároláshoz, évi 5,5 gigatonnával.
"Sürget a helyzet, mert éppen akkor veszítjük el számos állatfaj populációját, amikor felfedeztük, mennyire fontos szerepet játszhatnak az ökoszisztémákban a szén-dioxid megkötésében és tárolásában"
- hangsúlyozta Magnus Sylvén svéd biológus, természetvédő, a tanulmány egyik szerzője, aki az állatvilág hatékonyabb védelméért száll síkra.
A hírhez Sir David Attenborough klasszikusát ajánljuk, ami tavaly a klímaváltozásra és a tömeges kihalásokra vonatkozó információkkal frissítve jelent meg ismét.
A Földön mindenütt van élet. A sarkvidéken és a sivatagban, az óceánok mélyén és a felhők felett, erdőségekben és síkságokon, sőt még a vulkáni bazalt kietlen lejtőin is élő szervezetek közösségei tanultak meg együttműködni az életben maradásért. A különféle élőhelyekhez való alkalmazkodás olykor rendkívüli lényeket szült: sétáló halakat, repülő kígyókat, röpképtelen madarakat, kannibál ebihalakat. Az élő bolygó az Élet a Földön után David Attenborough úttörő filmsorozat- és könyvtrilógiájának a második kötete. A gazdagon illusztrált, az ökológia és a biológia legfrissebb eredményeivel kiegészített új, átdolgozott kiadás jelenünk égető kérdéseiről is szól: a klímaváltozásról, a környezetszennyezésről, a tömeges kihalások témaköréről.
„Az óriáscápa nyolc méter hosszúra és akár négy tonna súlyúra is megnő, a szűrőin ezer tonna vizet képes átáramoltatni egyetlen óra alatt. Legföljebb öt kilométeres sebességgel halad, vagyis olyan lassan, hogy akik találkoznak egy-egy példánnyal, azt hiszik, a napsütötte felszínen lustálkodik, holott teljes sebességgel úszva buzgón táplálkozik.”