A 90 éves Jane Goodall a Szlovákiában rendezett Starmus Fesztiválon tartandó Reasons for Hope (Okok a reményre) című előadása kapcsán beszélt arról, mit jelent számára a remény, kik inspirálják leginkább, illetve arról is, mi a legfontosabb üzenete.
Helyi ügyekkel kell foglalkozni
Az interjúban a tudós elmondta, legfontosabb küldetése jelenleg az, hogy reményt adjon az embereknek. A bolygó problémái szerinte olyan sokfélének és nagynak tűnhetnek, hogy az könnyen megijesztheti az egyes embert, ezért lokálisan kell gondolkodni és cselekedni is. Mindenkinek ki kell találnia, mi az, amit megtehet a saját közösségében, mert a világ problémáit senki nem tudja egyedül megoldani. Lehet ez akár lomtalanítás, akár jótékonysági pénzgyűjtés vagy kóbor állatok gondozása, bármi, ami változást hozhat.
Goodall a reményt elsősorban a fiatalokban látja, ezért próbálják programjaikkal világszerte már az egész kicsi gyerekeket is bevonni a környezetvédelem közös ügyébe. Szerinte reményre adhat okot, hogy végre elkezdtük használni a megújuló energiát, és egyre tudatosabban
próbálunk harmóniában élni a természettel.
A környezetünk pedig szerencsére nagyon erős és ellenálló, sok fajt lehet még visszahozni a kipusztulás széléről. A kaliforniai kondort hozza fel példának, melyből 12 egyed maradt csak, de a fogságban való tenyésztésével ma már több mint 200 példány él, megmenekült a kipusztulástól.
Az ember lelke fékezhetetlen
A reményt az olyan, megállíthatatlan emberek is erősítik, akik soha nem adják fel, mint Nelson Mandela vagy Martin Luther King. Arra a kérdésre, hogy őt ki inspirálta leginkább, elmondta, hogy a nagymamája, valamint a nagybátyja, aki London bombázásakor sebesülteket látott el és néha egész éjjel dolgozott. Goodall a mai napig talál inspiráló forrást, például az olyan afrikai gyerekek között, akik teljes szegénységbe születtek, mégis kemény munkával, tanulással és hihetetlen elszántssággal magasra törnek. És a nagyszerű dolog az, hogy szerinte mindenkiben ott van ez a fékezhetetlen a lélek, csak legtöbb ember fél kibújni a páncéljából.
Jane Goodall etológus és környezetvédő, és a hét elején az ELTE Lágymányosi Campusán mutatta be A remény könyve című kötetét. Szó esett spiritualitásról, klímakatasztrófáról, és a természettudós arra is kitért, hogy miért köszöni meg a pincérek és a reptéri takarítók munkáját.
Tovább olvasokMindenkihez eljuttatni az üzenetet
A hétfői konferenciáról elmondta, hogy azért jár el ezekre az eseményekre, mert ezeken a platformokon olyan embereket is elérhet, akiket egyébként nem tudna. Az ilyen alkalmakra úgy tekint, mint
a remény terjesztésének lehetőségére.
A művészet és a természet kapcsolatát firtató kérdéshez kapcsolódva beszélt arról, hogy fontos számára a zene, és felidézte, hogy Snoop Dogg előtt is szólalt már fel színpadon. Főként a klasszikus zenét kedveli és a countryt, és Ben Harper zenéjét különösen.
@zoozoo_1234 Jane Goodall opened for Snoop Dogg we must #listen to ms queen #janegoodall #fyp #saveourplanet ♬ original sound - Z
Az interjúban az állattenyésztés környezeti hatásai kapcsán arról is beszélt, hogy soha nem buzdít arra, hogy bárki vegetáriánussá vagy vegánná váljon, egyszerűen azért, mert egyes országokban nagyon nehéz vegánnak lenni, enni pedig kell, hogy megőrizzük az erőnket. Ő maga azért hagyta abba a húsevést, mert amikor a tányérjára nézett, azt gondolta, hogy a rajta lévő hús
a félelmet, a fájdalmat, a halált szimbolizálja.
Arról is beszélt, örül annak, hogy egyre többet foglalkoznak az állatok viselkedésével, hogy a tudomány végre elfogadja, hogy az állatoknak is vannak érzelmeik. A csimpánzok tanulmányozása megvilágította, hogy nem vagyunk egyediek, az állatvilág részei vagyunk, tett hozzá.
A szegénység is hatalmas probléma
A beszélgetés végén legfontosabb üzenetként azt fogalmazta meg, hogy minden ember, minden egyes nap hatással vagy a bolygóra, és kiválaszthatja, hogy milyen hatást gyakorol, feltéve, hogy nem él mélyszegénységben. Mert ha igen, akkor mindent meg kell tennie a túlélés érdekében. Elmondta, hogy ezt azért említi mindig, mert szerinte ez az egyik olyan probléma, amit meg kell oldanunk. Nemcsak az éghajlatváltozásról, a biológiai sokféleség csökkenéséről, az üzemi gazdálkodásról van szó,
hanem a túlfogyasztásról és a szegénységről is.
(Forbes)