Az alulfejlett vagy egészségtelen izomzat az elhízástól kezdve a diabéteszen át az öregedéssel járó betegségekig számos módon befolyásolhatja fizikai és szellemi állapotunkat. Dr. Gabrielle Lyon háziorvos könyve, az Örökké erősen tudatos, célzott cselekvéstervet ad ahhoz, hogy változást érjünk el a testünkben és az életünkben – most elolvashatsz belőle egy részletet.
Unod már, hogy ugyanazt az öt kilód adod le és szeded fel újra? Szeretnéd végre átaludni az éjszakát? Szeretnéd, hogy délután 3 óra után ne zombiként tántorogj végig a napon? Előfordul, hogy megzavarodsz, nem jutnak eszedbe szavak, lehangolt vagy? Dr. Gabrielle Lyon szerint ezek mind megoldható problémák, és visszaveheted az irányítást az egészséged fölött ahelyett, hogy hagynád, hogy az öregedés fokozatosan elvegye a szabadságodat. Tudatos, célzott cselekvéstervvel szó szerint átírhatod a sorsodat, segítve az izmaidat, hogy egészséges módon működtessék a tested energiafeldolgozó és kémiai üzenetátadó rendszereit.
Miután évekig figyelte háziorvosként az újra és újra visszatérő pácienseit, dr. Gabrielle Lyon felfedezett egy mintát. Bár betegei a legkülönfélébb állapotokkal küzdöttek, mindannyiuknak ugyanaz az alapvető problémájuk volt: túl kevés izom volt a testükben. Amikor az izomra gondolunk, általában az erő vagy az esztétikum jut az eszünkbe, de a valóságban az izom sokkal több ennél.
A test legnagyobb endokrin szerveként az izomzat mindent befolyásol, aminek az egészséghez és az öregedéshez köze van.
Dr. Lyon pácienseinek különféle panaszai valójában az alulfejlett vagy egészségtelen izomzat tünetei voltak.
Az Örökké erősen a Lyon-protokoll révén könnyen követhető, valódi tudományos bizonyítékokon és a legfrissebb kutatásokon alapuló táplálkozási, fitnesz- és öngondoskodási programot kínál, amely megtanítja, hogyan optimalizálhatod az izomzatodat, függetlenül az életkorodtól vagy az egészségügyi állapotodtól. Fedezd fel, hogyan győzheted a betegségeket az elhízástól az autoimmun kórokig, és hogyan kerülheted el az öregedéssel járó olyan betegségeket, mint az Alzheimer-kór, a magas vérnyomás vagy a cukorbetegség.
Lyon megtanít rá, hogy a saját adataidat (mint amilyen a derékbőség, a vér triglicerid-szintje, az éhgyomorra mért vércukorszint) felhasználva miként tehetsz egyszerű, konkrét lépéseket az anyagcseréd és a testsúlyod optimalizálására, valamint a testösszetételed javítására, hogy az izmaid kellő természetes energiával rendelkezzenek a felesleges kalóriák elégetéséhez, miközben megvédik a szervezetedet a gyulladásoktól és a betegségektől. Akár a fogyást és a teljesítményedet szeretnéd maximalizálni, akár az öregedés hatásait szeretnéd enyhíteni, ez a könyv megmutatja, hogy miért, hogyan és mit kell tenned azért, hogy valódi változást érj el a testedben és az életedben.
Dr. Gabrielle Lyon: Örökké erősen – Új, tudás alapú stratégia a jó öregedéshez (részlet)
Fordította Nimila Ágnes
Gondolom, ezerszer hallottad már, hogy ha sokáig akarsz élni, akkor helyesen kell táplálkoznod, sokat kell mozognod, és kerülnöd kell a stresszt. Miért érződnek mégis annyira nehéznek az egészségünkért tett legalapvetőbb lépések is? Meggyőződésem, hogy az egészséges élethez elsőként a legfontosabb izmunkat kell csatasorba állítani: az elménket. A gyógyszerészszak elvégzése után két évet töltöttem pszichiátriai tanulmányokkal, hogy megtudjam, hogyan tudunk önmagunk legjobb változatává válni. Az ekkor megismert gondolkodási mintázatok és agyi patológiák értékes háttértudást nyújtottak, amikor később segítettem a pácienseimnek önmagukra találni, és kihozni a maximumot magukból. Ahogy áttértem a háziorvosi területre,
sorra érkeztek hozzám erejük teljében lévő páciensek 2-es típusú diabétesszel, szív- és érrendszeri megbetegedésekkel és elhízással.
Látszólag mégsem tudtam túl sokat tenni a megelőzésért az általános javaslatokon túl... azokat is csak nagyon korlátozott sikerrel. Rezidenséveim alatt táplálkozási tanácsadással is foglalkoztam, elsősorban az elhízásra és a súly karbantartására koncentrálva, amivel még jobb rálátást kaptam arra, hogy milyen fájdalmas következményei lehetnek, ha káros mintázatokat követünk a mindennapjainkban. Rengeteg páciensem érezte úgy, hogy a frusztráció mókuskerekében ragadt. Engem pedig a hagyományos orvoslás korlátai idegesítettek.
A rezidensi időszak után kombinált kutatási-orvosi ösztöndíjat nyertem el a Washington Egyetemen a geriátria és a táplálkozástudomány területén. Az elhízás és a 2-es típusú diabétesz klinikai és anyagcsere-összefüggéseit tanulmányozó dr. Sam Klein laboratóriumában magas szintű táplálkozási kutatásokat végezhettem. Két éven át vezettem egy túlsúllyal foglalkozó szakrendelőt, hétről hétre találkoztam a küszködő páciensekkel. Láttam, hogyan próbálnak sikertelenül megszabadulni a kilóiktól, és egyre kísértett a kérdés: a számtalan tudományos eredményünk ellenére miért nem vagyunk képesek legyőzni az elhízást?
A kérdés megválaszolása még sürgetőbb feladatnak tűnt, amikor geriátriai kutatási ösztöndíjasként idősebb betegek klinikai ellátásban vettem részt. Gyakran láttam, hogy a demencia milyen súlyos csapást jelent a páciensek és családjuk számára. Nyomasztó volt látni az idősödő népesség kilátásait, de a két különböző népességcsoporttal kapcsolatban szerzett tapasztalataim rámutattak bizonyos nagyobb összefüggésekre. Láttam, honnan hová jutnak el a páciensek az orvosoktól kapott hibás javaslatok miatt. Kellő tanulmányozás után az is
egyértelművé vált, hogy nem a „súlyprobléma” a közös a két betegcsoportban – hanem az izomprobléma.
Kutatóként részt vettem egy vizsgálatban, amely a testtömeg és az agyfunkciók közötti kapcsolatot kereste, és összefüggést mutatott ki a nagyobb derékbőség és az alacsonyabb agytérfogat között. A kiinduló feltételezés az volt, hogy a túlsúly inzulinrezisztenciához vezet az agyban (egyfajta „3-as típusú diabéteszhez” az agyszövetben), ami pedig demenciát okozhat. A kutatásunk megállapította, hogy a túlsúlyos emberek általános kognitív funkciói korlátozottabbak (például az impulzusszabályozás, a feladatok közötti váltás stb.) Nagyon sok időt töltöttem a tanulmányban résztvevőkkel, különösen Betsyvel, egy háromgyerekes anyával, aki mindig maga elé helyezte a családját és másokat. Betsy évtizedek óta próbálta leadni az első terhességekor felszedett 7-10 kilót. De a neki adott tanácsokban nem arra kellett volna összpontosítani, hogy mekkora súlyt kell leadnia. Az igazi veszélyt az jelentette az egészségére, hogy minek az építését hanyagolta el. Az agyáról készített feltételek nem festettek biztató képet: a képek mintha egy Alzheimer-kórban szenvedőről készültek volna. Teljesen lesújtott, hogy mi vár rá a következő évtizedekben. Úgy éreztem, hogy én és a hagyományos orvostársadalom egésze cserben hagytuk őt. Számomra ő képviselte a többtucatnyi, hasonló cipőben járó pácienst, akikkel találkoztam. Aztán jött a váratlan felismerés.
A pácienseknek volt egy közös vonásuk: az alacsony izomtömeg vagy valamiféle izomkárosodás.
Egyikőjüknek sem volt ereje bizonyos alapvető mozgások elvégzéséhez (ezek egy részét a 8. fejezetben sorolom fel), gyenge izomtónusuk volt, és egészségtelen izomzatra utaló vérképük. Rájöttem, hogy nem a testzsír jelent problémát, hanem az egészséges izomszövet hiánya.
A társadalom és az orvosközösség régóta sulykolja az emberekbe, hogy le kell fogyniuk. De Betsy egészsége nem javult a zsírra koncentrálva, és ez megegyezik sokak tapasztalatával. Világossá vált számomra, hogy hibás narratívát követtünk, és ez szörnyű hatással lehet emberek tömegeire. Mindenáron szerettem volna kijavítani az orvostársadalom szerintem egyik legnagyobb kudarcát, ezért került az izomközpontú orvoslás az erőfeszítéseim középpontjába. Nagy örömömre szolgál, hogy veled is megoszthatom a forradalmi tudományos eredményeket, amelyek új lendületet adhatnak a hosszú életre és a kifogástalan egészségre való törekvésnek, kortól függetlenül.
Állandóan tiltott ételek után vágyakozol, nincs elég energiád, gondjaid vannak a vércukroddal, már fogalmad sincs, hogy mit ehetsz, hogyan és miért kellene edzened? Ha igen, akkor a lehető legjobb helyen jársz. Fiatalkoromban megszállottan figyeltem a testsúlyomat, és hogy mit eszek.
Folyton éhes voltam, és látszólag képtelen voltam kordában tartani az étvágyamat.
Egy sor divatos diétát kipróbáltam, az évszakfüggő makrobiotikától kezdve a teljesen organikus, a csíraalapú és a vegetáriánus étrendig. Akaratomon kívül is kiegyensúlyozatlan étrendet alakítottam ki, sok, többnyire egészségesnek tartott szénhidrátokkal, például barna rizzsel, árpával, kölessel, zabbal és kukoricával. Helyben termelt zöldségeket, babokat és babtermékeket (tofut, miszót és tempeht) ettem, tengeri zöldségekkel kiegészítve (tengeri alga, nori és agar-agar). Szerettem volna nagyobb energiaszintet és jobb sporteredményeket elérni, de a gondosan felépített terveim mind téves adatokon nyugodtak.
Mindennap több órát szántam az ételbeszerzésre, minden apró részleten görcsöltem, hogy „stimmeljen”, kerültem a bulikat, vagy saját rágcsálnivalót vittem. Nagyjából heti tizennégy órát edzettem. Az ételekre és a testedzésre fordított figyelmem azért nem szolgálta az egészségemet, mert tévesen azt hittem, hogy a kívánt fittség eléréséhez ilyen összetett diétára és intenzív edzésre van szükség. Hiába vezérelt jó szándék, ez a téves egészségügyi feltételezésekre alapuló viselkedés testileg és lelkileg is jelentős károkat okozott.
Két évvel később kimerült és alultáplált voltam. Gyakorlatilag szándékosan megfosztottam magamat a szükséges tápanyagoktól.
A testem az egyre növekvő hiányra falási rohamokkal reagált. Idővel hihetetlenül zűrös kapcsolatom alakult ki az ételekkel, legfőképp azért, mert képtelen voltam szabályozni az éhségemet. Bár elsősorban az egészséges ételek fogyasztására törekedtem, a fehérjebevitelem nem érte el a szükséges szintet – és ugyanez a hiba később számos páciensemnél visszaköszönt. Egy óra kardióból és egy óra súlyemelésből állt az intenzív edzéstervem. A túl kevés fehérje miatt a szervezetem extra üzemanyagért könyörgött. Az akkoriban fogyasztott rengeteg szénhidrát miatt folyamatosan éhes voltam, és ki voltam téve az állandó vércukorcsúcsok- és zuhanások hullámvasútjának.
Ahogy elkezdtem minőségi, megfelelően időzített fehérjékkel kiegészíteni az étkezésemet, enyhültek a problémáim. Végül az éhségem felett is visszanyertem az irányítást. A megfelelő táplálkozásnak hála a szervezetem képes volt helyreállítani magát az edzések után, és támogatni a növekedésemet, így végre látható eredményeket hoztak az erőfeszítéseim. Növekedett az izomtömegem, és az egész testem átalakult. Ezzel együtt megváltozott a szemléletem, és végül az egész életem.
Nem megvontam magamtól a különböző ételeket és tevékenységeket, hanem bővítettem a repertoárt.
A saját testem szabályozása kapcsán átélt megpróbáltatások miatt legalább annyira éheztem a tudást is, mint a jó minőségű táplálékokat. Elkezdtem figyelni a szénhidrátokkal, zsírokkal és fehérjékkel kapcsolatos vitákat, és hamar kiderült számomra, milyen komoly feszültségekkel és ellentmondásokkal teli területről van szó. Úgy tűnt, szinte mindenkinek megvan a maga elképzelése az élelmiszer-tudományról, egyesek személyesen is küszködtek a helyes táplálkozással, a többségnek pedig régóta tartó, érzelmileg megterhelő kapcsolata alakult ki az ételekkel, amely hosszabbnak bizonyult bármely romantikus kapcsolatnál.
A szakmai válaszok után kutatva észrevettem, hogy sok évfolyamtársam az evéssel és étrendekkel kapcsolatos frusztrációja miatt kezdte tanulmányozni a táplálkozástudományt. Mikor vált a táplálkozás ennyire érzékeny témává? Miért esszük pont ezeket az ételeket? Miért van az, hogy sokan egész életükben küszködnek a súlyukkal és foglalkoznak megszállottan az ételekkel, általában kevés eredménnyel?
Ezeket a kezdeti kérdések sarkalltak arra, hogy a hozzád hasonló gondokkal küszködők kezelésére tegyem fel az életemet. Most eljött az ideje, hogy megosszam a tapasztalataimat. A legfőbb célom az, hogy te is rátalálj az áhított szabadságra.