Fotó: Valuska Gábor
A napokban jelentették be, hogy film készül Szabó Győző drogos önvallomásából, a Toxikomából, a Magyar Nemzeti Filmalap ugyanis 370 millióval támogatni fogja az adaptáció elkészülését. A Valami Amerika révén híressé vált színész kábítószerfüggőségről szóló önéletrajzi könyvét 2012-ben mi is olvastunk, sőt, megjelenésekor nagyinterjút is készítettünk vele, amelyben őszintén mesélt múltjáról és elvonókúrájának történetéről. Most összeszedtük, hogy mit érdemes tudni a 10 év drogvallomásait tartalmazó könyvről.
Szabó Győző: Toxikoma - Tíz év drogvallomásai
Libri Könyvkiadó, 2017, 264 oldal, 2990 HUF
„2001. május 28-án nyomtam utoljára, 11 éves jubileum, azóta nem használtam semmit. Nem, nem félek tőle. Lehet, hogy majd 80 évesen, ha megélem lehet, hogy egy picit majd visszacsúszok arra a pár évre, de ez csak vicc" – mondta nekünk 2012-ben Szabó Győző, nem sokkal azután, hogy megjelent a Toxikoma. A könyv akkor egycsapásra elképesztően népszerű lett, több hétig vezette a Bookline eladási listáját és városszerte ki volt plakátolva mindenhol. A színész részben terápiás célból írta meg a könyvet, részben pedig azért, hogy másoknak segítsen vele. Amikor leültünk vele beszélgetni, elmesélte nekünk, miért és hogyan kezdett drogozni, mennyi időbe telt, mire már komoly problémákat okozott számára a függőség, és azt is, hogy milyen összeesküvés hatására kötött ki végül az addiktológián.
Szabó Győző az interjúban elmondta:
- A drogproblémái akkor fejeződtek be, amikor igazán híressé vált a Valami Amerika című rendkívül népszerű Herendi Gábor-filmmel. A rendező elvonóra küldte 2001-ben Csernus Imréhez a Lipótra, az Országos Pszichiátriai Intézetbe egy forgatókönyvvel, ami több szempontból is megváltoztatta az életét.
- Azért várt évekig a könyv megírásával, mert olyan stabil szakmai életet akart felépíteni, amit nem rombolhat le egy ilyen könyv se: „egy ilyen vallomás nem bántja az embert, nem sérülök tőle".
- Egész fiatalon találkozott a kábítószerrel, amit akkor a haverja szerzett, de a tanítónő elvett tőle.
- A könyvből, ahogy az interjúból is az derül ki, hogy elsősorban a kíváncsiság hajtotta, amikor kipróbálta a drogokat, illetve a megfelelési vágy: „Sokáig nemet mondtam, majd igent, aztán az sem volt elég. Később elfogadási bajaim voltak, mert tényleg úgy volt, hogy hárman voltunk vidékiek az osztályban itt fönn a fővárosban. A képző- és iparművészeti szakközépbe jártunk, én a harmadikig. Vidéki srác voltam, akit a pesti fiúk nem nagyon fogadtak be, ezért rajzban jött ki megfelelési kényszer. Lehet, volt egy pont, hogy na most én is beszállok ebbe, mert akkor én is fasza csávó leszek.”
- Azt nem tudja megmondani, miért csúszott bele a drogfüggésbe, de a szerek használata és élvezete nélkül nem tudta volna ilyen határhelyzetekben megismerni önmagát. Megtapasztalta a rabságot, majd az elvonást: „megtudtam egy csomó dolgot magamról: mi merre van, hol a határ, mire mennyi, kire lehet számítani, kire nem. Minden felszínre kerül szép lassan."
- Nem pörgető szereket használt, hanem olyanokat, amik lenyugtatják. „Euforikusabb szereket kerestem" - mondta. A kokain meg a speed jók voltak egyszer-kétszer, de ő nem ezt kereste: „Folyamatosan pörög az agyam, egyfolytában zizegtem ugyanúgy, most is belemelegszem. Ezzel lehet dolgozni ugyanúgy."
- Sokáig várt a könyv megírásával. „A történetemet 11 évig cipeltem, és pont annyi év telt el, mióta abbahagytam, mert már egy pár éve dédelgetem az ötletet, hogy meg fogom írni, mert elég sok jó sztorim volt a könyvhöz. Azt akartam ebben a könyvben leírni, hogy mindenki megtudja, mi a helyzet. Milyen helyzetbe kerültem, mert ezen az egész ország megdöbben, és nem véletlenül: terápiás jelleggel írtam ezt a könyvet.”
- Szabó Győzőről a környezetében páran tudták, a barátai és a kollégái főleg, hogy baj van, persze senki nem tudta, mekkora és milyen. A színész szerint pont az volt lényeg, hogy soha nem derült ki igazán, mert mindig nyitott társasági életet élt, és amikor megcsúszott, akkor eltűnt, viszont a melóit mindig el tudta végezni.
- De aztán elért egy mélypontot. A Valami Amerikánál rezgett a léc, Herendi Gábor rendező tudta róla, hogy bajban van, és ismerőseivel megszervezte, hogy bekerüljön Csernus Imréhez az addiktológiára. Ott kezdett el erről írni: „Gyakorlatilag ez volt a választó vonal az életemben: egy konspiráció áldozataként kerültem be a Lipótra, elvettek tőlem szerepeket, amiket játszottam, csak azért, hogy bevonulhassak a Lipótra, illetve ez az egyik feltétele volt annak, hogy eljátszhattam a szerepet a Valami Amerikában".
- A terápia része volt Csernus Imrénél az írás. „11 éve kezdődött a terápia, vagyis most már 20 év telt el a kezdetektől. Soha nem akartam semmilyen drogprevenciót, soha nem beszélek le róla senkit, azóta is voltak a környezetemben akik szívtak, keménydrogoztak, nekem semmi jogom nincs beleszólni. Viszont ezt a terhet csak cipelem, jó lenne elrettenteni embereket tőle".
A Toxikoma célja tehát az volt, hogy saját pokoljárásának történetével elijesszen másokat a kábítószer használatától. Hasonló célt szolgálhat majd a most készülő filmadaptáció is. A filmet az a Herendi Gábor rendezi, aki 2001-ben Szabó Győzőnek ultimátumot adott: vagy leszokik a drogról, vagy nem játszhat a Valami Amerikában. Bár felmerült, hogy önmagát is alakíthatná, úgy tudni, nem vállalta el a felkérést, mert nem szeretné újra átélni élete legnehezebb időszakát. Szabó Győző szerepét így Molnár Áron játssza, a forgatás pedig már júniusban elkezdődik.
Olvass bele a Toxikomába:
ToxiKomaBeleolvasó by on Scribd
