Döbbenetes, erős részletet közölt a Jelenkor folyóirat Nádas Péter készülő, Világló részletek című könyvéből, ami után egy gyerek születésére sem tudok már ugyanúgy gondolni (a nyomtatott kiadásból pedig online közölnek hosszabb részletet). Az anya “egy szál könnyű selyemruhában villamosozott be a kórházba”, miközben “a hamburgi 101. tartalékos rendőrségi alakulat épp azon volt, hogy a világ hallgatólagos egyetértésével felszámolja a mizoči gettót”. A tizenötös villamossal a Váci úti végállomásig ment Nádas édesanyja, onnan gyalog a Lehel útra, ahonnan egy sarokra volt a Szabolcs utca, miközben a tömegészárlás képei és erkölcsi kérdései pörögnek.
“Általában nem tudja az ember, hogy mi minden meg nem esik születése napján, pedig ez olyan regényes. Később sem lesz kíváncsi rá, mert abban a hiszemben éli le becses életét, hogy ezen a kivételes szerdán, pénteken vagy kedden a világ központi eseménye mégiscsak az ő érkezése volt. Később nagyszerű ünnepséget rendez, hogy barátaival a saját születése örömünnepeként ünnepelje meg a radzyńi, łukovi és mizoči tömegmészárlás évfordulóját. Bár nemcsak a tortán égnek a gyertyák és szól az egész nagy agyalágyult és minden muzikalitást nélkülöző happy birthday, hanem aznap még Groznij olajkútjai is lángokban állnak, to you”
- írja Nádas Péter a Világló részletek című készülő, épp szerkesztés alatti könyvében, amiből a Jelenkor folyóirat közöl hosszabb részletet június-augusztusi számában.
Nádas saját születése történetét helyezi a kelet-közép-európai sorstragédiák kontextusába, az örömteli születés pillanatai így nem hatnak felszabadítóan, hanem 20. századi teherként íródik bele a születendő gyerek történetébe, szinte testébe is, ha arra gondolunk, hogy az anya nem tudja szoptatni a gyerekét (véres tejed tud csak szopni a gyerek). Az Emléklapok egy elbeszélő életéből alcímmel megjelenő részlet nyomasztó sűrűséggel rombolja le azt a mítoszt vagy reményt, hogy az egyén személyes élete független társadalomtól, politikától, bűntől és tragédiától, vagyis mindattól a társadalmi kontrukciótól, amibe beleszületik, amiben benne él. Ebből a részletből kiderül, hogy senki nem indul tiszta lappal ebben az életben.
Idén májusban jártunk Nádas Péternél, alapvetően Az élet sója című, márciusban megjelent könyvéről kérdeztük (ld. lent), de az interjú utolsó harmadában a Világló részletekre is kitértünk, az erről készült videót is bemutatjuk majd. Akkor azt árulta el, hogy közel 1300 oldalt írt, 5 éves koráig jutott el az emléklapokkal. Mármint a nullától.
További részletek olvashatóak az Élet és irodalomban, a Jelenkorban vagy a Holmiban is.
