Tapasztalt nyugdíjasok

Könyves Magazin | 2007. július 05. |
C+
Frank Schirrmacher: A matuzsálem-összeesküvés, Budapest, 2007, Scolar Kiadó, 208 oldal, 2495 Ft


Nem tudom, más hogy van vele, de engem ettől a címtől kirázott a hideg és rögtön egy jó kis horror-ponyvára asszociáltam róla. A könyv bizonyára egy titkos szektáról szól, akik nappal közmegbecsülésnek örvendő, tisztességes polgárok, nyugalmazott bírók, tanárok, temető gondnokok, mind egytől-egyig tündibündi nagypapák, éjjel viszont katakombák sötétjében fáklyafénynél szűz lányokat feláldozó sátánimádó csuklyás vénemberek, akik minimum világuralomra törnek, de legalábbis a Gonosz manifesztálásán munkálkodnak feszt.

Ezzel szemben ez a hátsó borítón ránk tekintő úr (a szeméből az olvasható ki: nem én tettem, ártatlan vagyok), aki mellesleg irodalomtörténész, a Frankfurter Allgemeine Zeitung újságírója/szerkesztője, egy olyan szociológiai esszékönyvet jelentetett meg, amely az európai (s főként a német) társadalom elöregedéséről, illetve a megnövekedett öregpopulációról szól. Mégpedig azzal a nem titkolt szándékkal ír erről a jelenségről, hogy ezáltal a várható élettartam és az egyre kevesebb bébi miatt megszaporodó idős európaiak öntudatát felébressze, a matuzsálemkorúak önbecsülését visszaszerezze. Mert a csúnya fiatalok folytonosan megalázzák a szegény nyolcvanéveseket, sőt az egész társadalom megalázza szegény nyolcvanéveseket, még a szegény nyolcvanévesek is megalázzák önmagukat (ld. „Az önállóságunk elvesztése a nyelv segítségével” című fejezetet).

Mindezzel nem is lenne gond (már úgy értem, hogy erről írni kell), persze felmerül az emberben egy-két kérdés például arról, hogy a világ 10 legvagyonosabb embere biztos nem tini, meg hogy azért létezik olyan, hogy öregkori depresszió, meg elbutulás, meg hogy például miért retteg a szerző a sok közel-, illetve távol-keleti csecsemőtől. (Mert retteg.)

De a komolyabb gond inkább az, hogy a könyv irtózatosan idegesítő stílusban íródott. Mintha egy német propaganda kiadványt olvasnánk 1938-ból, vagy egy szovjetet ’89 előttről, tökmindegy. Össze kellene számolni, hányszor írja le Schirrmacher például a háború szót. Laponként vagy negyvenszer biztos.

Amiért mégis el lehet olvasni a könyvet, az az, hogy rengeteg valóban meghökkentő adatot tartalmaz. Például olyat, hogy a nők várható élettartama az elmúlt 160 évben évente három hónappal nőtt. 1840-ben a legtovább a svéd nők éltek (átlagban 45 évig), de a könyv megírásának idején (2004) viszont már a japán nők várható élettartama a legmagasabb: 85 év.

Aki szeret hasonló tényeken hüledezni, az öregkori megkülönböztetés különféle rafinált módozatain borzongani, illetve pattogó, rövid mondatokban megírt toborzó szövegeken elmélázva nosztalgiázni a háborúról, annak ez a könyv lesz az új Bibliája. És The Zimmers rajongóknak is kötelező.

Toroczkay András


TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.