Schäffer Erzsébet sokat hezitált azon, hogy vajon szabad-e írnia férjéről, és arról a nehéz élethelyzetről, amibe kerültek. A Hol vagy? végül egy vallomásos és intim kötet lett, amelyben őszintén írt érzéseiről, reményeiről. Schäffer Erzsébet június 10-én a Margó Irodalmi Fesztivál vendége lesz, ennek kapcsán tegnap a Margó Stúdióban kérdezte Ott Anna a könyv születésének körülményeiről.
- Egyik legfontosabb olvasmányélménye az Anna Karenina volt. Nagyon korán kezdett olvasni. Egy csobánkai parasztházból kialakított könyvtárba járt gyerekkorában, ahol egy bizonyos Karcsi bácsi adta a kezébe a jobbnál jobb könyveket, többek közt Tolsztojt is. Ő azonnal beleszeretett, és azóta többször is újraolvasta.
- Nagyon fontosak voltak számára a mesék is. Felnőttként Karig Sára Népek meséi sorozatának kelta, afrikai és indián történetei voltak meghatározó olvasmányai. Gyerekként A sárkányölő vitéz volt rá nagy hatással, amelyet azután kapott meg, hogy negyedikes korában fél évre egy szanatóriumba került. A szülei ezalatt nem látogatták meg egyszer sem, mert a nővérek úgy gondolták, az csak összezavarja a gyerekeket. Kétségbeesésében írt egy levelet a Dörmögő Dömötörnek, amire válaszként küldték el neki a mesekönyvet.
Schäffer Erzsébet: Hol vagy?
Central Médiacsoport Zrt., 2018, 200 oldal, 3300 HUF
- A Hol vagy? című kötet november óta van piacon, de azóta már újra kellett nyomni, aminek főleg azért örül, mert nem volt biztos benne, hogy ezt a könyvet meg kell-e írnia. A visszajelzések alapján sokan szerelmes könyvnek tartják, vannak, akik egy szuszra elolvasták, mások sokáig ki se merték nyitni.
- Férjével, Tiborral mindig is nagyon jó társak, állandóan „visszaszerető” barátok és szerelmesek voltak. Ez azóta sem múlt el, hogy ő az agyvérzése óta csak szótlanul fekszik. Most is minden reggel, amikor férje felébred, odabújik hozzá, megsimogatja, beszél hozzá. Ilyenkor látja a szemében a derűt, az elkeseredettséget vagy, hogy épp megint „nincs ott”. Ezért is lett a kötet címe, a Hol vagy? Úgy érzi, ettől még nincs vége ennek a kapcsolatnak. Az életük utolsó harmada egy másfajta utazás, másfajta kaland, mint a korábbi volt.
- Azért hezitált a könyv megírásával kapcsolatban, mert nem volt benne biztos, hogy szabad-e kiszolgáltatni valakit, aki nem mondhat se nemet, se igent. De volt egy szótlan beszélgetésük erről a férjével, és azt érezte, hogy ő nem mondott nemet. A család rábízta a döntést.
Margó. Schäffer Erzsébet június 10-én a Margó Irodalmi Fesztivál vendége lesz. A Petőfi Irodalmi Múzeumban Oláh Andrea fog vele beszélgetni. Bővebb információ ITT.
- A kötet egy része naplóbejegyzésekből áll, de ezeket nem rögtön akkor kezdte el írni, amikor megtörtént a baj, hanem később. Sok barátuk aggódott, küldött üzeneteket vagy telefonált. A naplóírás úgy kezdődött, hogy nekik válaszolta meg címszavakban, hogy mi mindenen mentek keresztül. Később ezekből a feljegyzésekből kezdett testet ölteni a könyv.
- Számára úgy tűnik, hogy férje mindig figyelni kezd, ha magáról vagy egy közeli hozzátartozójukról mesél neki. Ezért sem akarja elengedni a reményt. A könyv megjelenése után is sok üzenet és reakció jött emberektől, amik segítik abban, hogy ne adja fel. Szerinte meg kell próbálni a tudományon túli eszközökkel is segíteni. Ők igyekeznek minden érzékszervére hatóan azt sugallani neki, hogy még dolga van itt. Mostanában olykor úgy is tűnik, hogy valamelyest hatnak rá ezek a mesék.
